Nemet mondtam a szüzességemre

2015.05.01. 19:19

Alább két olyan levelet közlünk egymás után, aminek nincs sok köze egymáshoz, a beküldők semmit sem tudnak egymásról, csak véletlenül nagyjából pont egyszerre írtak a Randiblognak, egyikük a Fédra, másikuk a Maja álnevet kapta. Egyikük sem reagál közvetlenül egy korábbi levélre, viszont mindketten fiatal lányok, és mindketten első szerelmükről, illetve első szexkapcsolatukról írnak. A két levél ezeken kívül abban is hasonlít, hogy mindkettő viszonylag rövid, és hogy mindkét levélbeküldő tanácsot kér. Ön mit mondana nekik? Ha van kedve, kérjük, küldje be válaszát vagy saját tapasztalatait a Randiblog e-mailcímére!

Fédra

22 éves vagyok, egy hónapja vesztettem el a szüzességemet. Sokaknak ilyenkor az jut az eszébe, hogy ez mennyire becsülendő, pedig nem az. Egy olyan sráccal feküdtem le, akit évek óta ismerek és tudtam, ha úgy akarom, örömmel tesz meg nekem bármit. Aztán úgy akartam, mondjuk nem egészen magamtól, kellett némi unszolás, hogy a fejemhez vágják, hogy most vagyok fiatal, most kell kiélnem magam, és persze, hogy a világ egyik legjobb dolgát vonom meg magamtól.

Így hát megtettem, előtte jól beittam, de csókolózni így sem volt gusztusom, mellesleg a részegség ellenére is fájt. Azóta nem beszélek vele, minden kapcsolatot megszakítottunk. Mondták, hogy olyan embert kellett volna választanom, akit nem ismerek, de szükségem van a bizalomra, ha már szerelmes egyáltalán nem vagyok.

Ami érdekes, hogy nem bántam meg, felszakított bennem egy gátat, ami miatt féltem a férfiaktól. Mindig bennem volt, hogy egyszer le kell feküdnöm majd azzal, akivel éppen összejövök, de mivel emellett az igazival szerettem volna, így azon is állandóan agyaltam, hogy vajon ő lesz-e az, így sosem mertem magam adni, gátlásos voltam. A társadalmi nyomásoknak sosem engedtem, nem érdekelt, ha szekáltak, hogy mért nem teszem szét a lábam, azt hittem, én vagyok az igazi erkölcscsősz. Aztán tessék! Rájöttem, hogy nem kell túlkomplikálni a dolgokat, nem kell nagy feneket keríteni semminek sem, főleg azoknak nem, amik a világ legtermészetesebb dolgai.

Előtte is, most meg már pláne mindig megmondom a másiknak, hogy mit szeretnék, mik a terveim, a szándékaim. Nem kertelek, nem hazudok, egyenes vagyok. És nem tudom megérteni, másoknak miért okoz nehézséget, hogy a párjukkal őszintén beszéljenek a problémáikról vagy a vágyaikról. Ha valakit a gondolatai miatt kiröhögnek, az csak a másik szegénységi bizonyítványa. És mindez nem csak a szexre, a párkapcsolatra is igaz; tudni kell egyenesen beszélgetni a másikkal, és tudnunk kell nemet mondani olyanra, amitől nem vagyunk boldogak. Nemet mondtam a szüzességemre, és sokkal felszabadultabb vagyok.

Maja

19 éves vagyok. 2014 májusában megismerkedtem egy sráccal, akivel már a kezdetektől teljesen más stílust képviseltünk mind zenében, mind öltözködésben, de az első perctől kezdve megvolt a közös pont. Fél évet töltöttünk együtt, de elváltak az útjaink. Fél éve, hogy külön vagyunk, azóta sem tudtam elfelejteni.

Nemrégiben megbeszéltük, hogy béküljünk ki, de neki már van egy másik lány az életében. Köztünk most kialakult egy barátság extrákkal, de ez a helyzet még jobban fáj, mintha nem is beszélnék. Mostanában minden nap találkozunk, és nem csak az együttlét idejéig vagyunk együtt, hanem beszélgetünk, felidézzük a régi pillanatokat.

Közben el kell fogadom azt, hogy már nem én vagyok neki az első, hanem más. Minden nap biztat, hogy köztünk lehet még valami, de nem szeretné elengedni a másik lányt. Kérlek titeket, segítsetek, hogy mivel tudnám ezt a helyzetet megoldni. Szeretném, ha újra együtt lennénk. Előre is köszönöm válaszotokat.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.