Ilyen volt biszexuálisnak lenni Magyarországon a '90-es években

„Megértem a srácot, anno én is hasonló cipőben jártam” – így kezdi a levelét Zsigmond, akit persze az életben nem így hívnak, és aki természetesen Richárd levelére reagál. Richárd volt az, akinek ugyan van barátnője, de úgy érzi, biszexuális lehet, mert vágyik a szexre férfiakkal is. Olvasóin küzül sokan sokfélét tanácsoltak már Richárdnak, de Zsigmond levele azért érdekesebb a többinél, mert ő a saját történetét is megírja, aminek zöme ráadásul a '90-es években játszódik, amikor a lényeg persze ugyanaz volt, mint most, de körülmények teljesen mások voltak, mint 2015-ben.

Olvassa el alább, hogyan kezdődött és hogyan teljesedett ki mostanra Zsigmond második élete! A reakcióját természetesen ezúttal sem kell magába fojtania, jobb, ha megírja nekünk a Randiblog e-mailcímére, hogy mit gondol, milyen tapasztalatai vannak a témában! De előbb nézzük a levelet.

„Már gyerekkoromban meglepődtem magamon is, hogy amikor apám eldugott pornóképeit titokban nézegettem, amellett, hogy a csajok beindítottak, néha-néha azért megakadt a szemem a pasikon és a farkukon. Ez kb. 12 éves korom körül lehetett, persze szűz voltam még, folyamatosan maszturbáltam, de csak csajokra. 17 évesen megvolt az első szex lánnyal, aztán egyáltalán nem foglalkoztatottak a fiúk egészen a katonaságig. Ott minden este a közös zuhanyozások közben azon kaptam magam, hogy mások farkát nézegetem. Beindított a dolog, elkezdtem fantáziálni, de csak ennyi.

Ne felejtsük el, hogy ez még a '90-es évek eleje volt, internet nélkül, nem volt lehetőség ilyen témájú képeket, videókat nézegetni. Ahhoz nem volt bátorságom, hogy elmenjek egy szexboltba videót vagy magazint venni, így maradtak a csajos szexújságok. Az egyik legnépszerűbb újság az OKM volt annak idején, és nagy örömmel fedeztem fel, hogy minden lapban volt egyetlen egész oldalas kép, ahol meleg szex volt látható. Emlékszem, mindig először azt kerestem meg, és ha kivertem, általában arra a képre tettem.

A képeken túl ezekben a magazinokban mindig voltak hirdetések, a fiú keres fiú rovatot részletesen áttanulmányoztam és a néha szókimondó szövegek, vágyaik tovább erősítették a vágyaim. Sose mertem hirdetést feladni vagy jelentkezni valamelyikre, csak eljátszottam a gondolattal. És akkor egyszercsak feltűnt az alkalmi társkeresés egy új formája, a telefonos hirdetés. Akkor ez újszerű és profi volt, emelt díjas számot kellett hívni, ahol a számokkal lehetett kiválasztani a megfelelő kategóriát, hirdetéseket hallgatni, feladni, mindezt mintha egy üzenetrögzítőre mondaná az ember. Ezt már kellően anonimnak tartottam ahhoz, hogy kipróbáljam. Feladtam egy hirdetést, és vártam. Naponta többször lehallgattam, hogy jött-e válasz, és igen, jöttek megkeresések. Nagyon válogatós voltam, egyetlen egy srácnak válaszoltam, aki szimpatikusnak tűnt.

Megbeszéltük a találkozót, elmentem, de nem mertem odamenni hozzá. Kb. 20 méterről figyeltem, de elszállt minden bátorságom, csak álltam és nem tudtam megindulni felé. Nem tudom, miért, hisz akkor már évek óta vártam az alkalomra, de nem ment. Szégyelltem magam, de leginkább az hasított belém, hogy „úristen, ha odamegyek, bármi történik, én buzi leszek!” Ez annyira megrémisztett, hogy eldöntöttem, el kell felejtenem ezen vágyaimat, én heteró pasi vagyok, barátnőm van, nem lehetnek ilyen gondolataim. Egy darabig ment, kb. fél évig-évig és újra egyre erősebben motoszkált bennem, hogy vágyom a fiúszexre.

Ekkor jött az internet... Kb. '96-97 volt, amikor modemet vettem, és a végtelenül lassú betárcsázós internettel megnyílt egy új világ. Videót letölteni egy örökkévalóság volt, de képeket nézni egész éjjel fenn tudtam maradni, és elindultak társ- és szexpartnerkereső oldalak, ahova azonnal regisztráltam. Elindultak a levelezgetések, chatelések és olyan lehetőségek nyíltak meg percek alatt, mint korábban soha. A vágyaim tomboltak, és tudtam, hogy most vagy soha! Az egyik szexpartneres oldalon megismerkedtem egy sráccal, akivel megbeszéltük a részleteket, mit szeretnénk, és fixáltuk, hogy találkozunk. A levelezések alatt kiderült számomra, hogy nem a legtökéletesebb, de tudtam, hogy tökéletes talán nincs, vagy megtalálni szinte lehetetlen, én meg nem akartam várni.

Előre elhatároztam, hogy nem fogok megfutamodni, nem mondom le a találkát és odamegyek hozzá. Így is lett. Egy buszmegállóban találkozunk, első látásra szimpatikus volt, végigdumáltuk az utat, míg elértünk hozzá. Tudtam, neki is ez lesz a legelső alkalom, de örültem ennek. Kis beszélgetés után a számítógépen elkezdtünk meleg pornóképeket nézni, ez mindkettőnket beindított, levetkőztünk, és – sose fogom elfelejteni – 1997.06.19-én délután, 25 évesen vettem először egy férfi farkát a számba. Nem titok, örömet éreztem, amire évekig vártam, abban a pillanatban megvalósult és jó volt!! Cseréltünk, a srác szopott egy darabig engem, utána megint én őt, pillanatokon belül elsültem, ahogy ő is. Minden nagyon gyorsan történt, de szuper volt! Egy pillanatig se volt bennem rossz érzés, bűntudat. Erre vártam, erre vágytam és megvalósult.

18 év telt el azóta. Mindig volt barátnőm, második feleségem van, folyamatosan élénk szexuális életet éltem, de a fejemből nem tudtam és nem is akartam elhessegetni a fiúkkal kapcsolatos gondolataimat, az azóta eltelt évek alatt kb. 70 férfival volt szexkapcsolatom. A környezetem, rokonok, barátok, munkatársak a mai napig a legheteroszexuálisabb heteró pasinak tartanak. Család, gyerekek, jó állás, minden megvan. „Csak” van egy titkos életem. Jól érzem magam.

Visszatérve a levélíróra. Nem egyedi a problémája, én is hasonlóan éreztem a kezdet kezdetén, de összeszedtem a bátorságom és jól alakult minden. Nincs lelkiismeret-furdalásom. Senki nem szenved semmilyen kárt a környezetemben, de megélhetem minden titkos vágyam, nincs bennem a hiányérzet, ami most van a srácban, és ha csak álmodozik és nem meri megtenni az első határozott lépést, akkor tényleg jobb leélni hosszú éveket, talán egy életet úgy, hogy mindig ott lesz benne, hogy kihagyott valamit, amire nagyon vágyott?!”