Volt fogadás, hogy melyikük mer alám nyúlni

„Elolvastam mind Megara levelét, mind a rá adott válaszokat, és arra a meglátásra jutottam, hogy nem értem, miért pont az van ragozva a végtelenségig, hogy férfiak beszólnak. A szavak ugyan lehetnek bántóak, de sosem lesznek annyira traumatikusak, mint a tettek” – ennek a levélnek a beküldője Babett néven fog szerepelni a Randiblogban. Amint az a bevezetőből is egyértelmű, az utóbbi hetek, sőt most már hónapok egyik legtöbb olvasót megmozgató témáját viszi tovább ez a beszámoló: mi van, ha a bunkó férfiak jobb esetben bóknak álcázott, szexuális beszólásokat engednek meg maguknak.

Babett egy fokkal tovább is viszi a kérdést, mert szerinte érthető módon az igazán durva az, amikor nemcsak szólnak, hanem cselekednek is. Nagyon elgondolkodtató levél az alábbi, ha ön is szívesen megosztaná tapasztalatait vagy véleményét, kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

„Nem értem, miért nem jött fel senkinek a levelében, aki válaszolt az előzőekre, hogy az még egy dolog, amíg beszélnek. A következő, amikor utánad köpnek (mert ennek valamilyen módon vonzónak kéne lennie ugyebár?), kigáncsolnak, hogy a seggedet fogják meg, és hasonló atrocitások. 12 éves korom óta folyamatosan jönnek a beszólogatások. Azt hiszem, a legdurvább ilyen élményem az volt, amikor a metróban egy lelakott úriember odahajolt a fülembe vett egy mély levegőt, és hörgő hangon azt mondta, hogy „pinaszag, de jó pinaszag”, és utána ment tovább, mintha semmi sem történt volna. De őszintén bevallom, ez az egy emlékezetes, mivel ez 14 éves koromban történt. Az úriembert meg 40+-nak néztem. A legjobb jóindulattal.

Viszont millió egy alkalom van a fejemben, amikor engem vagy a barátnőimet fizikai atrocitás érte, és mindenki úgy tett, mintha ez teljesen rendbelevő volna.

Volt már olyan, hogy vonaton ülve egy részeg úriember leült velem szemben, megpróbált mindenféle illetlen helyekre nyúlkálni, és amikor többszörösen is elutasítottam, megpróbált leráncigálni a vonatról ott, ahol ő akart leszállni, közben olyanokat mondva nekem, hogy ugyan menjek vele, nem dug meg, ha én nem akarom, csak néznie is elég engem. Foggal-körömmel kapaszkodtam az ülésembe, rúgtam, ahogy csak tudtam, így végül „csak” megcsókolt és sebtében leugrott a már mozgó vonatról. Senki sem jött közben oda segíteni, és utána sem jött senki megkérdezni, hogy jól vagyok-e.

Voltam már fogadás alanya 14-15 éves fiatal fiúk körében, hogy melyikük mer alám nyúlni, és volt valóban olyan, aki meg is próbálta. Ezen a ponton őszintén elgondolkoztam, hogy nem elég, hogy süketnek és védekezésképtelennek néznek akkor is, ha legalább 4-5 évvel idősebb vagyok náluk, de még számukra is egyértelmű, hogy senki más, aki hallja őket a buszon, nem fogja velük közölni, hogy álljatok le fiacskáim.

Barátnőmmel történt meg, miközben telefonáltunk épp (este fél 11-kor jött hazafelé épp munkából), hogy miközben ő kereste elő a kulcsát a kapualjukban, egyszerre csak odaállt mellé egy hajléktalan fiatalember és elkezdte kiverni rá. Igen jól olvasta mindenki, előkapta ott helyben. Még csak nem is nyáridőben történt, ha valaki esetleg megpróbálna azzal vádaskodni, hogy a barátnőm biztosan túl lengén volt öltözve és ezzel „bátorította”. Ősz volt. Kabátban volt.

Tehát leszögezhetem bátran. Nem érdekel, ki mit mond. Amíg nem tesz semmit. Nézhet akár azért, mert emlékeztetem egy ismerőse, nézhet azért, mert szépnek talál, nézhet azért, mert leettem a ruhám és nem vettem észre, őszintén millió és egy oka lehet annak, hogy néz valamiért egy férfi. Ugyanúgy úgy vélem, hogy akinek csak addig telik a kapacitása, hogy egy hölgynek úgy kell udvarolni, hogy „de beraknám a lompost”, azt csak sajnálni tudom.

De azt nem és nem tudom megérteni, hogyha a szituációban egyértelmű például, hogy a hölgy nem ismeri az illető úriembert, nem valami párkapcsolati vagy egyéb vita részesei vagyunk, akkor miért nem lehet semmit se cselekedni? Nem értem, miért fordul el mindenki, esetleg néznek utána az elszenvedő alanyra undorodva, ha valaki fogdossa a seggét már kora reggel a 4-es villamoson, ő meg udvariasan megpróbál elhátrálni onnan, úgy helyezkedni, hogy ne legyen elérhető, vagy kerüljenek emberek közé és a molesztáló közé.

Engem ez érdekelne. Szerintem ezzel sokkal nagyobb kárt okoznak, mint azzal, ha néznek, vagy mondanak valamit. Ahogy az anyuka is írta, beszélnek erről a lányával, hogy nézik őt, mondanak valamit. De mi van, ha történik valami ilyen, és a lánya még csak beszélni sem mer róla majd? Hiszen ha annyi ember ott volt és senki sem segített...

Kíváncsi volnék őszinte véleményekre, ugyanis ha beszélgetek férfiakkal, mindegyiküktől azt hallom, hogy ez mennyire elítélendő és ők, hogy nem tennének soha semmi ilyet, de mégsem lehet mindenkinek ez a véleménye, hiszen akkor lenne valaki ott és segítene ilyen szituációkban megszabadulni egy nem kívánt udvarlótól.

És mielőtt még bárki megpróbálna válaszlevelekben olyanfajta reagálásokat adni, szeretném leszögezni, hogy én, amikor tudok segíteni, segítek. Van, hogy csak egy „kérem, hagyja békén a hölgyet”, de fordult már elő, hogy odaléptem egy pasas elé, hogy ne tudja követni a villamosról kvázi menekülő hölgyet. Ezzel pedig nem fényezni vagy szupernő-minőségbe szeretném emelni magam, csak jelezni kívánom, hogy én teszem, mert szerintem ez a normális. Ha nem hagyjuk, hogy bántsanak másokat, megszégyenítsék, molesztálják, terrorizálják. Használjunk rá bármilyen szót.”