A mai poszt egy brit nőről szól, Lindy Westről, aki ebben a hónapban ment férjhez egy Aham nevű férfihoz. Az esküvő képeit azóta is rakosgatja fel az Instagramjára, de kedden egy cikk is megjelent tőle a Guardiannél. A téma elsősorban az, hogy egy kövér nő – West maga használja ezt a szót saját magára – hogyan lehet menyasszony, amikor a menyasszonyok ugye mindig a lehető legsoványabbak szoktak lenni. Hát így.

A photo posted by Lindy West (@thelindywest) on

West ha nem is az egész életét egy kampányként éli le, a cikkei legalábbis mind azért küzdenek, hogy a nemkarcsú nőket is fogadják el normálisnak a társadalomban. Azt írja, hogy gyerekkorában azt hitte, belőle soha nem is lehet menyasszony, hiszen a menyasszonyok mindenhol karcsúak. A kislányok úgy nőnek fel, hogy rengeteg menyasszonyt tolnak eléjük, hogy csodálják őket, és kivétel nélkül mind vékony. Nem csoda, ha egy dagi kislány ezek után azt gondolja, hogy belőle sose lehet menyasszony.

A photo posted by Lindy West (@thelindywest) on

Visszagondolva tizenéves önmagamra, nem is azt kellett volna hallanom, hogy egyszer talán majdcsak belém is belémszeret valaki, ha olyan sokat tudok fogyni, hogy végre emberszámba vegyenek – hanem azt, hogy úgy is méltó vagyok más szeretetére, ahogy vagyok. Hogy lehetek kövér az esküvőm napján. Mert nyilvánosan egyszerre kövérnek és boldognak és szerelmesnek lenni még mindig radikális tettnek számít.

A fentieket West még az esküvő előtt írta, de most megvolt maga a radikális tett is. Mintha a nagy cécóval lezavart lánykérések is a karcsúaknak lennének fenntartva, de nem, a vőlegény neki is sokszemélyes, nyilvános, térdreereszkedős, rokonodahívós meglepetéslánykérést rendezett egy pubban, a lány születésnapján.

Aztán a lakodalomban is minden remekül sikerült annak ellenére, hogy a menyasszony édesapja pár hónapja halt meg, hogy a vőlegény dédnagyanyja stroke-ot kapott az esküvőre menet, és hogy egy hónapnyi jó idő után pont aznap eredt el az eső. De a hangulat mégis remek volt, ez a fotókról is egyértelműen látszik, és senki nem fogyókúrázott, nem stresszelt, nem azt csinálta, amit a többség szerint „kéne”, hanem amit ő szeretett volna azon a napon.

Külön figyelemre érdemes, hogy mit mond West a ruhájáról, amit aznap viselt. Azt mondja, minden túlsúlyos nőnek azt szokták tanácsolni, hogy próbáljon „előnyös” ruhát venni, azaz rejtse el a testét minél jobban, álcázza azt a lehető legkisebbnek. (Mellesleg West szerint akármilyen témában kér egy túlsúlyos nő tanácsot, az első válasz mindig az szokott lenni, hogy fogyjon le.) Hát West úgy döntött, hogy az ő esküvője nem arról fog szólni, hogy próbálja rejtegetni a saját testét, úgyhogy egy ismerős tervezőhöz fordult, és vele együtt készítették el, ami a képen is látható.

A photo posted by Lindy West (@thelindywest) on

Megcsináltuk a legszebb ruhát, amit el tudtunk képzelni, ami az ortodox felfogás szerint a lehető legkevésbé volt „előnyös” egy kövér csajnak: pánt nélküli, feszülős sellőruha, amin selyemvirágok burjánzanak. A virágok – úristen, akác! – még csak hozzáadtak azokhoz a testrészeimhez, amiket elvileg „fogyasztanom” kéne. A sziluett kiemelte a hasam ahelyett, hogy álcázta volna. A karjaim pont úgy néztek ki, amilyenek – erősek és nagyok. Nem volt rajtam hasleszorító. Gyönyörű voltam.

És igen, a kaja is nagyon finom volt. Itt vannak a maradékok.

A photo posted by Lindy West (@thelindywest) on