Ilyen is van: tinderes kaland, amiből terhesség is lett

„Régóta olvasom a blogotokat, és sajnos nagyon sok a negatív élmény, ezért gondoltam, megírom a saját tündérmesémet, hátha másoknak is reményt ad” – egyre többet írunk-olvasunk a Tinderről, ez is jól mutatja, hogy mennyire általánossá vált a társkeresésnek ez a formája az utóbbi időben. Ezt a levelet Amelita álnevű olvasónktól kaptuk, akinek igaza van azzal kapcsolatban, hogy a Tinderrel kapcsolatban általában negatív sztorikat jelentetünk meg.

Hát az ő sztorija már önmagában azért érdekes, mert nem tartozik a negatívak közé, de ezen kívül még van benne jópár csavar és meglepetés, amiket persze nem fogunk előre lelőni a bevezetőben. Viszont bátorítjuk önt is: ha önnel is történt hasonló, kérjük, írja meg nekünk a sztorit! A Randiblog e-mailcímére bármikor beküldheti saját történetét vagy véleményét, akár most is.

„27 éves vagyok, mérnökként dolgozom egy neves cégnél, nem mondanám magam se szépségkirálynőnek, se bányarémnek, alkatra pedig a nőiesebbek közé tartozom: nem vagyok kövér, de egy modellalkat sem (előnyöm, hogy mellben és fenékben erősebb vagyok). Egy hosszabb kapcsolat után (3 év), ami azzal ért véget, hogy a pasi Facebookon közölte, hogy talált magának mást, regisztráltam Tinderre, szórakozás céljából, mivel úgy éreztem, megérdemlem.

Természetesen én is belefutottam a fura figurákba, nekem is voltak egyéjszakás kalandjaim, ebből kifolyólag aztán találkoztam egy floridai férfival. Egy szakítás után úgy döntött, körbeutazza Európát, felfedezi a gyökereit (dédszülők révén kötődik Magyarországhoz). Tinderen összeakadtunk és én lettem az idegenvezetője Budapesten. Mentünk fürdőbe, étterembe, bulizni, megnéztük Pestnek azon részeit, amit nem minden turista járna körbe. Hihetetlen egy hét volt, órákig beszélgettünk és nevettünk, de nem történt semmi, nem az volt a lényege.

Miután visszatért Floridába, folytattuk a beszélgetést, de idővel megritkultak az időeltolódás és egyéb teendők miatt. A pesti út után kb. fél évvel Detroitba mentem üzleti útra egy hónapra. Facebookon meglátta, hogy itt vagyok, így összeegyeztettünk egy találkozót. Egyáltalán nem számítottam arra, amit ez a találkozó kiváltott belőlem, hiszen előző találkozás alkalmával nem volt meg a „szikra”. Most ő volt az idegenvezetőm, én pedig úgy éreztem magam, mint egy 15 éves élete első randiján. Amikor haza kellett utaznom, elkísért a reptérre, és én mindent vagy semmit felfogással megcsókoltam, hisz könnyen előfordulhatott, hogy soha többé nem látom.

Szerencsére nem így történt. Ezután nem tudtunk elszakadni egymástól, órákon át beszélgettünk interneten keresztül. Habár közvetlenül egymás közelében összesen 2 hetet töltöttünk, éreztük, hogy ez AZ a kapcsolat. A cégemmel sikerült megegyeznem egy állandó kihelyezésről, így most, 1,5 évvel később, túl az esküvőn, épp első gyermekünket várom.

Hogy mi a tanulság? Nem kell a legszebbnek, legokosabbnak lenned. Ő mindig azt mondja nekem, hogy azzal vettem le a lábáról, hogy képes voltam pozitívan szemlélni az életet, de mégis két lábbal a földön maradni, ahogy ő mondja, igazi voltam, természetes. Ne arra gondoljatok, hogy mit akarhat a másik, hanem hogy TI mit akartok.

Ha jön 1-2 pofon, nem kell kétségbeesni, majd eljön, akinek jönnie kell, és nem is biztos, hogy elsőre felismeritek. Nem kell siettetni és másnak lenni, mert egyedül van az ember, csak élvezni, ami van, hiszen mindenki jobban keresi olyan emberek társaságát, akikből a pozitív hozzáállás sugárzik, nem pedig az állandó lehangoltság és kétségbeesés. Én szurkolok nektek fiúk/lányok, hogy olyan szerencsések legyetek mint én, és bárhol is keressétek, megtaláljátok az igazit.”