Pont ma is jöttek új fotók arról, hogy lám-lám, újabb bizonyíték, hogy Jennifer Aniston végre hozzáment a vőlegényéhez, mert Justin Theroux ujján ott a jegygyűrű. Ez az egész azért érdekes, mert a celebesküvőket a XXI. században gyakorlatilag lehetetlenség a nyilvánosság kizárásával megtartani. A hírességek többsége tolerálja, hogy a sajtó jelen van, mások kifejezetten büszkén osztják meg a képeket, esetleg valami exkluzív szerződéssel eladják valamelyik magazinnak és kaszálnak rajtuk egy külön vagyont – mint például annak idején Beckhamék.
Amikor Madonna 1986-ban hozzáment Sean Pennhez, egy újság helikoptert bérelt és arról fotózták az esküvőt. Ez annak idején extrémnek számított, de ma már nincs benne semmi különös, ráadásul helikopter helyett elég egy olcsó drón is. Plusz a sajtón kívül a vendégek is nyilván fotóznak és posztolnak szorgalmasan, szóval hogy lehet, hogy Anistonék esküvőjéről, vagy legalábbis magáról az ifjú párról nincs egy árva fotó sem? Ezt a kérdést a New York Times profi esküvőszervezőknek tette fel, és ők a következő 5 érdekeset mondták arról, hogy hogyan lehet egy celeblakodalmat titokban tartani. A teljes listáért kattintson ide.
1. Megközelíthetetlen helyszín
Az első számú feladat egy megközelíthetetlen helyszín felkutatása. A tengerpartok és már a szigetek is kilőve, mert ezekhez túl könnyű a vízen keresztül eljutni. Ha valaki a szabad ég alatt akar esküdni mindenképpen, annak a sátorállítást szokták javasolni, amitől ugyan maga a ceremónia nem fog látszani, viszont a sátorállítás maga bizonyára felhívja majd a figyelmet arra, hogy itt mi folyik. Szóval a legjobb valahol bent esküdni és lakodalmat tartani, nekünk például egy eredeti templom+étterem kombó jutott erről eszünkbe, de a hollywoodi celebek ezt mintha valamiért nem nagyon kedvelnék.
2. A násznép se tudja
Ha az ember elküld száz meghívottnak száz esküvői meghívót, abból minimum egy tuti kikerül az internetre. Szóval aki nem csak a hozzá legközelebb álló, extramegbízható barátokat és családtagokat szeretné meghívni, az a legjobban teszi, ha a násznépnek se mondja meg, hogy igazából esküvőre hívják őket. Állítólag Anistonék is így esküdtek: a meghívottak úgy tudták, hogy ez Theroux születésnapi partija lesz. A meghívón a pontos helyszín se szerepelhet, de mondjuk a dátumot tényleg nem lehet lehagyni róla.
3. Biztonsági őrök kellenek, nagyon sok
Az ilyen kaliberű sztárok valószínűleg levegőt sem vesznek egy testőr felügyelete nélkül, de egy esküvő lebonyolításához állítólag különleges mennyiségű biztonsági személyzetet szokás javasolni, akik gyakorlatilag csatárláncban őrzik kívülről a helyszínt, már az esemény előtt több nappal megkezdve a szolgálatot. Mondjuk ez megint csak el tud sülni visszafelé, mert ha egy helyszínt hirtelen száz őr kezd őrizni, az elég feltűnő. Hát Anistonék ezt megúszták.
4. Titoktartási nyilatkozatokat kell aláíratni
Rengeteg ember dolgozik egy esküvőn a szervezőktől kezdve a zenekaron, fodrászon-sminkesen-szakácson-pincéreken keresztül az olyan cégekig, akiktől a helyszínt, a sátrat, a bútorokat, satöbbit kell bérelni. Ezeket a szolgáltatókat mind nagyon gondosan kell kiválasztani, és még mielőtt megtudnák, hogy egyáltalán milyen munkát ajánlanak nekik, alá kell írniuk egy minden alkalmazottra kiterjedő titoktartási nyilatkozatot, amiben vállalják, hogy egy mukkot sem szólhatnak senkinek az egészről soha az életben (akkor sem, ha a munkát végül el se vállalják), különben akkora kártérítést kell fizetniük, hogy belefeketednek. Több jogász kell egy celebesküvőhöz, mint gondolnánk, de a dolog szemlátomást működik.
5. Telefontilalom
Persze a násznép tagjaival szemben nem feltétlenül ildomos és/vagy hatásos egy ilyen titoktartási kötelezvény aláíratása, szóval aki biztosra akar menni, az egyszerűen előre szól, hogy az eseményre tilos telefont bevinni. Fényképezőgépről nem is beszélve. Guy Ritchie-ék nem így tettek, mindannyiunk szerencséjére. De persze a telefontilalommal működő esküvőre is tuti lesz, aki csakazértis becsempészi a telefonját, ezért a biztonsági őröknek árgus szemekkel kell figyelniük, hogy előkerül-e egy-egy telefon a ceremónia közben. Hát ennyit a felszabadult és boldog ünneplésről.