48 kiló vagyok, ő 125, a szememben ő a Férfi!

„Egy ideje gondolkozom azon, hogy meg kellene fogalmaznom a párkapcsolatommal kapcsolatos gondolataimat, a történetünket. Olyan céllal, hogy aki tud, tanuljon belőle, míg mások merítsenek erőt. Vagy pusztán csak gondolatokat ébresszek valakikben. Bárhogy is lesz, tudom, hogy elindítok valamit, ezzel hozzátéve az élethez egy cseppet” – minden idők egyik legjobb bevezetőjével kezdi levelét egy olvasónk, akinek a Rózabella álnév jutott.

Nem is fogunk sok mindent hozzátenni ehhez, a címből már úgyis sejteni lehet az ő történetének egyik legérdekesebb vonatkozását. Rózabella nemcsak mesél, hanem tanácsol is, levele végén pontokba szedi, hogy miket ajánl azoknak, akik az interneten keresik a szerelmet. Olvassa el végig figyelmesen az egészet, megéri! Egyetért ön Rózabella véleményével? Mit gondol tanácsairól? Önnek mik a tapasztalatai? Kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

„40-es éveimben járó, egyedülálló, elvált, kifejezetten csinos nő voltam. Igen, múlt időben, mert a történet ekkor kezdődött el. De még ma is csinos vagyok... Ráadásul olyan szerencsés, hogy semmit nem teszek érte. Nem sportolok, nem éhezem, sőt, igazán jóízűeket tudok enni! Szóval a szerencsémet a jó géneknek köszönhetem. Ám hogy ne csak jót említsek, mert hogy realitásérzetem és önkritikám az van: roppant akaratos, határozott, és elég hisztis személyiséggel áldott meg a sors engem. Nem vagyok könnyen elviselhető egyéniség. De az biztos, hogy nagyon tudok szeretni. Kitartó, odaadó és gondoskodó vagyok, nem adom fel az első akadálynál, de még a másodiknál sem. Az a fajta csaj vagyok, aki, ha elromlik egy kapcsolat, küzd, harcol érte. Persze ésszerű korlátok között, amíg van értelme…

Volt néhány kapcsolatom, együtt élőstől a távkapcsolatig minden. Sok mindent kipróbáltam. Nem fényezem magam, én is ugyanannyira hibás vagyok, hogy ezek nem működtek, miképp a másik fél. Ám igyekeztem mindből tanulni. Sosem ugrottam az egyikből a másikba, miképp átfedés sem volt köztük. Mindig azt vallottam, kell adni időt magunknak, hogy letisztuljanak az érzéseink, hogy ne egy új férfit büntessünk az előző hibáiért. Így mindenki tiszta lappal indulhatott. Ez elvi kérdés nálam.

Így esett, hogy 40 évesen felregisztráltam egy társkereső oldalra. Nem fűztem hozzá vérmes reményeket. Sosem szövögettem álmokat, és nem is kergettem ideált. Igyekeztem mindig is a valóság talaján megmaradni. A célom az volt, hogy nyissak az emberek felé, ne nyalogassam tovább a sebeim, beszélgessek, ismerkedjek. És mivel könnyebb a gép előtt ülve idegenekkel beszélgetni, mintsem szemtől-szembe, ezért teljesen be is vált ez a módszer. Lényegében valóban csak beszélgettem. És nem fogtam vissza magam. Ha valami nem tetszett, keményen odamondtam. Hiszen mi tétje lehetne? Legfeljebb nem áll szóba velem többet. Sebaj, majd lesz más. Mivel senkihez nem kötődtem, valóban csak próbálgattam a szárnyaimat, nem volt tétje a dolognak. Ugyanakkor kiönthettem a szívem, szabadon, és következmények nélkül. Nem találkoztam senkivel, ügyesen kerültem a személyes kontaktust.

Adatlapom kitöltésénél ugyanakkor őszinte voltam. Nem volt értelme hazudni. Sosem szerettem. Mind a korom, mind a súlyom, bármi tekintetében. Ugyanígy voltam vele, mikor a leendő társról kellett képet alkotnom. Kit is keresek? De hisz valójában magam sem tudom. Sosem voltam híve az ideáloknak, hogy beskatulyázzam a férfiakat, milyen magas legyen, hány kiló, és milyen színű legyen a haja. Vagyis elég tágra hagytam a kritériumokat. És nem hanyagságból, hanem mert valóban így gondolom helyesnek.

Egy késő este, amikor már épp kiléptem volna, valóban befejezve a csevegést, csak nézelődtem az oldalon. Nem a férfiak adatlapján, sem a képeiket nézegetve, hanem az általuk írt kitöltendő kérdőíveket, melyből szeretnének minél többet megtudni az áhított társról. Bődületes, milyen marhaságokat képesek kérdezni, miket tartanak fontosnak. És ekkor akadt meg a szemem egy vidám, mulatságos kérdőíven. Aminek lényegében semmi értelme sem volt, azon kívül, hogy megtudja az illető, mennyire vevő a nő a humorára, mennyire képes mosolyogni. És valóban! A számítógép előtt ülve mást sem csináltam, csak szélesre húzott szájjal mosolyogtam. Minden őrült kérdését megválaszoltam, amikor úgy gondoltam, meglesem a férfit, aki ezt alkotta. Mivel semmilyen szűrőt nem állítottam be a kérdőívek keresésénél, így nagy volt az esélye, hogy akár külföldön is élhet, hogy korban és földrajzilag olyan távolság lesz köztünk, ami leküzdhetetlen. De a kíváncsiság erősebb volt mindennél.

Képei meglepő módon publikusak voltak. Bemutatkozó oldala értelmes, igényesen összeállított, kellően hosszú ahhoz, hogy sokat eláruljon személyiségéből. Minden szavából derű sugárzott. Minden képén mosolygott, és szemei értelmet és mély érzelmet tükröztek. Egy korosztályhoz tartoztunk. A földrajzi távolság 250 km... de ezen a ponton már mindegy volt.

Egyszerűen megfogott, olyan erős volt a kisugárzása, hogy mágnesként vonzott ismeretlenül is. És annak ellenére, hogy sosem írtam rá egy férfira sem, sose kezdeményeztem senkinél ezen az oldalon, gondolkodás nélkül írtam neki néhány mondatot. Mindössze tudomására akartam hozni, megköszöntem neki, hogy kellemes estét varázsolt számomra azzal, hogy érdekes, izgalmas és szokatlan kérdéseivel mosolyt csalt az arcomra. Ennyit írtam. Nem többet. És magam sem gondoltam, hogy ezzel olyan lavinát indítok el, ami magával ragad, elsodor, és a mai napig érezteti hatását.

Gyors levélváltásba kezdtünk. Majd áttértünk a chatre. Izgalmas, gördülékeny beszélgetés volt. Gyors, lendületes, éles váltásokkal, magas értelmi, érzelmi színvonalon. Kölcsönösen olyan érzéseket ébresztettünk egymásban, amik rég aludtak bennünk. Igen, először ő fogalmazta meg: felráztam, pedig már jó ideje aludt. Még aznap este beszéltünk telefonon. Pedig a számomat aztán nagyon ki kell érdemelni! Sosem adtam ki magam egykönnyen, mégis oly egyszerűnek tűnt, kézenfekvő megoldás. És meglepő gyorsasággal eljutottunk a személyes találkozásig. Négy nap, mindössze ennyi telt el az első beszélgetésünk óta. Négy nap alatt tudtuk, hogy szükségünk van egymásra, és bármit is hoz a jövő, bármerre is tartunk együtt, vagy külön, de lépnünk kell.

És szándékosan nem írtam eddig a külsejéről. Azért, mert bár tudtam a képeiből, az adatlapjából is kiderült, mégsem volt fontos. Nem számított. Nem ez számított. A Férfi, aki számomra oly sokat jelent, túlsúlyos. Több tíz kiló plusz van rajta. Több mint kétszerese az én súlyomnak. 48 kiló vagyok, és ő 125. De ez nem érdekel. Pontosan tudom, hogy rá van szükségem. Tudom, hogy mellette nemcsak önmagam lehetek, de Nő is. Tudom, hogy ő mindig képes lesz mosolyt csalni nem csak az arcomra, de a lelkemre is. És Hölgyeim, higgyék el, tényleg nem a külső számít! A szememben ő a Férfi, az Igazi Férfi, sármosabb mindenkinél, és nem cserélném le semmi pénzért! Nem csupán elfogadom a testét, de imádom! Bár az is igaz, hogy nem sörhasa van (nem iszik), hanem arányosan oszlik el rajta a súly, széles háta, izmos válla, erős, izmos vádlija van. A szeretkezéseink is fantasztikusak, nem gátolja a plusz kiló. Sok nő képes előítélettel lenni ez irányban, pedig nem szabad. Annyit vagyunk együtt, és úgy, ahogy jólesik. Jó érzés hozzá bújni, amikor védelmezőn karjaiba zár. Imádok a vállán fekve elaludni.

A mai napig együtt vagyunk, lassan egy éve. És mondhatom, csodálatos vele! Érdekesek, őszinték a beszélgetésink. Élményekben gazdag programokat tudhatunk magunk mögött. Nem lehet mellette unatkozni, akkor sem, ha otthon vagyunk, s láthatóan nem csinálunk semmit. A semmit is jól tudjuk csinálni! Persze ne higgyék, hogy nem vitatkozunk, nincsenek veszekedéseink. Nem vagyok képes kibújni a bőrömből, erős személyiségem néha intenzíven hangot ad, teret enged magának. És különböző, néha igen bántó formában nyilvánul meg. Csak bízni tudok abban, hogy páromban lévő szeretet elég erős ahhoz, hogy kitartson mellettem, és mindig azt mondhassa: bármily nehéz is szeretni, de szeret engem.

Ezúton is köszönöm neki a kitartását, az odaadását, és mindazt, amit kapok tőle. Olyan intenzív, mély érzelmeket vált ki belőlem, amiért nem győzök elég hálás lenni. Miközben persze sajnálom, amiért szenved miattam, a veszekedéseink hangos és éles mivoltától, a néha érthetetlen hangulatváltozásaimtól. Pontosan tudom, hogy nem könnyű velem. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ezúttal nem akarom elszúrni! Megmutatta, hogyan kell élni, kapukat nyitott ki előttem, és olyan dimenziókat mutatott, amik eddig ismeretlenek voltak számomra. Mellette ismertem meg az életet, mellette tanultam meg örülni apró dolgoknak, és mellette tanultam meg, hogyan kell őszintén, feltétel nélkül szeretni. És nem akarom elveszíteni őt.

Több dolog miatt éreztem fontosnak, hogy megosszam történetemet:

1. Elszomorít, amikor negatív hangvételű cikket olvasok a túlsúlyos emberekről, a párkapcsolataikról. Amikor szinte kinevetik az embert, amiért egy túlsúlyos férfi oldalán egy csinos nőt látnak. Amikor belekeverik a kapcsolatba a pénzt, mert biztosan azt szereti a nő a férfiban. Nyilván ilyen is van. Nem vitatom. De nem szeretem az általánosítást. És élő példa vagyunk rá, hogy igenis lehet szívből, önmagáért szeretni a másikat.
2. Az interneten való ismerkedéstől nem szabad idegenkedni. Csak nem szabad túl nagy feltételt, túl sok kritériumot támasztani a másik fél felé. Mert könnyen lehet, hogy akiről álmodunk, az még meg sem született… vagyis az embereket önmagukért, önmagukban kell megismerni, és elfogadni. Nem egy álomképet, egy ideált kergetni.
3. Sose a külső alapján ítélj! Bízz a megérzésedben! És adj esélyt a másiknak, ha egy kicsit is érzed, hogy jó vele beszélgetni, öröm várni rá a chaten, és szívesen hallanád újra a hangját. Akkor is, ha némi plusz kiló felszaladt rá. Ettől még lehet értékes, érdekes és szerethető ember, és nem kell azonnal x-et kapnia.
4. Sose add fel a társkeresését, ugyanakkor ne görcsölj rá! Amit nagyon akarunk, az érkezik el a legkésőbb. Laza, kötetlen beszélgetésekből sokkal többet hozhat ki az élet, mintsem gondolnád.
5. Sose add ki magad másnak, mint ami vagy! Máskülönben nagy csalódás lehetsz másnak, és így elkerülheted, hogy félreismerjenek. Vállald fel a hibáidat is. Merd kimondani, hogy nehéz eset vagy. Aki ettől megijed, az jobb, ha már az elején elszalad. Mindketten jobban jártok, és sok felesleges körtől kímélitek meg egymást.
6. A súly és belső érték között semmi összefüggés nincs. Sosem általánosítanék, hogy a mackósabb férfi aranyosabb, érzelmesebb, vagy akár megértőbb. Ezek bődületes marhaságok! Egy mackós férfi is lehet gonosz, önző, és bántó, miképp egy vékony, kisportolt férfi is. Én csupán annyit mondok, hogy egy mackós alkatú férfit is lehet szeretni, a belső tulajdonságai lehetnek nagyon is megnyerőek. És ha azt megszerettük, a külsőt is el lehet fogadni. Sőt! Megszeretni! Anélkül, hogy folyton meg akarnánk változtatni.

A legfontosabb, hogy ne csak szeressük, de tiszteljük is egymást, büszkék legyünk a társunkra. És megtanuljuk hibákkal együtt a másikat szeretni.”