Na íme egy pár, aki nem fog mosolygós, közös válási szelfit posztolni, ha perüknek egyszer vége lesz. A brit Simon Vaughan 31 éves, és korábban a seregben szolgált. 2008 decemberében Afganisztánban a jármű, amivel utazott, ráhajtott egy aknára, és olyan súlyosan megsérült, hogy az ottani orvosok nem számítottak arra, hogy túléli a balesetet – egy előre megírt nekrológgal küldték vissza Angliába.

Vaughant otthon felesége, Donna és két gyereke várta. Az egyetlen és egyben utolsó pozitív fordulat az egész történetben az volt, hogy Vaughan mégsem halt meg. Járni nem tud, és kommunikálni is csak számítógép segítségével képes, mivel a baleset közvetkeztében csak hüvelykujját és a szemét tudta mozgatni. Felesége ekkor még ezt mondta róla: „még mindig mosolyog, nevet, és újra saját maga, pedig az orvosok azt mondták, erre sosem lesz képes”.

A balesetre tekintettel Vaughan 1,1 millió fontot kapott a brit államtól, ami 470 millió forint körüli összeget jelent. Szükség is volt a pénzre, ugyanis Vaughanék korábbi otthona nem volt alkalmas arra, hogy a férfi továbbra is benne lakjon. A pénzt természetesen a feleség kezelte, de a hadseregtől tanácsokat is kaptak, hogy hogyan kéne gazdálkodni az összeggel, az asszony azonban figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetéseket. A házat átalakították, aztán kiderült, hogy nem lett megfelelő, erre lebontották az egészet és új házat építettek. Mire a ház átalakítása kész lett, az államtól kapott segélyösszeg kb. háromnegyede már sehol nem volt.

A feleség a balesetkor otthagyta az állását és azóta se ment vissza dolgozni – ez részben érthető is, hiszen a két gyerek mellett a férjét is gondoznia kellett. Aztán viszont az asszony 2013-ban bejelentette a férjnek, hogy elválik tőle, ráadásul ezt képes volt pont Valentin-napon közölni.

Ez a történet azon a ponton válik hírértékűvé, hogy az asszony most pereli is exférjét. Miután Donna Vaughan irányítása alatt a tetemes összegű segélyből mindössze kétszázezer font maradt, azaz az eredeti összegnek kevesebb, mint az ötöde, a feleség a válásra tekintettel ezt a maradékot is el szeretné perelni férjétől, akit most már édesanyja gondoz.

Arra hivatkozik, hogy a pénzre a közös gyerekek neveléséhez van szüksége, de közben a másik oldalon az a gond merül fel, hogy ekkor viszont a férj gondozására nem maradna elég pénz – ráadásul az elperelt összeg nagy részét a nőnek ügyvédi díjként ki kéne fizetnie a jogi képviselőinek. A per egyelőre nem dőlt el, mindenesetre ahogy ebből a korábbi, hasonló történetből is látszik, a brit közvélemény nem nagyon tud együttérezni olyanokkal, akik rászorulók segélyét költik ész nélkül, aztán meg lelépnek.