Sok érdekes, de még inkább vontatott és unalmas beszélgetésem volt már online társkeresőkön, sőt, volt olyan is, amin fennakadtam – de maximum csak egy szemöldökfelhúzás erejéig. A napokban viszont megtalált egy olyan fickó, aki lelkileg presszionált arra, hogy úgy gondoljam egy „büdös kurva” vagyok, anélkül, hogy ismerne – mindezt a profilom és a fotók alá írt bemutatkozásom alapján. 

Normális esetben meg szoktam változtatni az emberek nevét akikről írok, mert egyáltalán nem tartom ildomosnak, hogy úgy jelenjen meg egy cikk valakiről, hogy be lehessen azonosítani. Bár igen, tudom, hogy még így is csekély az esély rá, ha a saját utónevét használnám, de a lelkiismeretem így tiszta. Ebben az esetben viszont muszáj leírnom a srác nevét (Márton), mert azt szeretném ha rájönne, hogy egyáltalán nem jó az, amit csinál. Engem nem tudott kiborítani, de biztos vagyok benne, hogy van olyan lány is, aki teljesen komolyan veszi, és abban a szerencsétlenben bizony szörnyű károkat tud okozni lelkileg.

Ráadásul az online társkeresőnek megvan az a veszélye is, hogy nem tudsz úgy reagálni, ahogyan szeretnél, nem tudod, hogy milyen a „támadó”, nincs sansz arra, hogy igazából kiálljon magáért az ember – úgy, mintha az utcán szemtől-szemben történne meg az abúzus. Plusz, ezek az emberek, akik a másikat próbálják ilyen módon befolyásolni, ezt élvezik és valószínűleg 10-ből 9 emberrel ezt teszik és ezen élvezkednek.

És ugye az a veszély is megvan, hogy mielőtt még bármit is mondhatnál, mielőtt megvédhetnéd magad, a másik egyszerűen töröl, és kész. Így óriási űrt, dühöt hagyva az áldozatban. Nálunk is pont ez volt a helyzet, egy kicsit alázott – vagy legalábbis azt hitte, hogy aláz – aztán amikor tudatosult benne, hogy még az is lehet, hogy a mi kis történetünkből újságcikk lesz, egyszerűen beijedt és letörölt. Nyilván ő ezt úgy fogja előadni, hogy megunt és azért törölt, de persze mindenki tudja, hogy ez nem így van. 

A PROFILOM

Természetesen – ahogy mindenki – én is ismerkedésre használom a társkeresőket. Nem feltétlenül a pártalálás motivál, szívesen ismerkedek Magyarországon élő külföldiekkel, illetve átutazókkal is. Előbbiekkel azért, mert fejleszteni tudom a nyelvtanomat, a beszédemet (egyébként ez kölcsönös, sokan szeretnének magyarul megtanulni), utóbbiakkal mert szívesen segítek bármiben, ha valaki „elveszik” külföldön.

Ráadásul nagyon jó tapasztalataim vannak ezen a téren, volt egy spanyol banda, akiknek sokat segítettem Budapesten és cserébe meghívtak magukhoz Spanyolországba: „bármikor mehetek, szívesen látnak.” Bár nem vettem igénybe a felajánlást, de amikor feléjük jártam, találkoztunk és tök jól éreztük magunkat.

Ugyanez a helyzet egy holland és egy izraeli társasággal is kialakult, szóval nem feltétlenül társkeresés, vagy szex az alapja az ismerkedéseknek. És ezt azért taglaltam ilyen hosszasan, mert pont emiatt van a profilom angolul. Nem kell, hogy ez mindenkinek tetsszen, persze. A bemutatkozó szövegemben meg az van többek között, hogy „imádok utazni és keresek valakit, aki szívesen körbeutazza velem a Földet.” Nagy álmom és bízom benne, hogy sikerülni is fog. 

Volt pár olyan srác, aki ezt úgy értelmezte, hogy egy toyboyt keresek, aki elkísér mindenhova, és majd én fizetem a költségeket. Nos, nem erről van szó. Akiről viszont most ez a poszt szól, teljesen másképp látta a helyzetet. Bevallom, bennem sosem merült fel, hogy így is lehet értelmezni ezt az egyszerű mondatot, de azért neki mégis csak sikerült és ekképpen reagált rá: „vilagi nagy proletar vagy es meg ki is irod bmeg h hany nyelvet beszelsz meg h utaztassanak hahaha nagyon aljas”. Bár nem tartottam kötelezőnek, elmeséltem a fiúnak, hogy léteznek olyan lányok is, akik dolgoznak, félreraknak, gyűjtögetnek, aztán utazásra költik a pénzüket. Nyilván ezt sem hagyhatta szó nélkül: „Leszarom, dolgozz meg kicsit!” Szóval minden baj? Ha én fizetem, meg ha nekem fizetik, az is?! Ja, így már teljesen más, tényleg. 

Kicsit unalmas a beszélgetés

Amikor szóba hoztam, hogy ez a beszélgetés egyszerűen „csodálatos”, Márton bekeményített: „Szoptal ma mar? Ez igy erdekesebb?”  Aztán jött pár perc vállalható csetelés, majd ismét próbálkozott: „Es amugy szereted a nagy faszt? Biztos untatnak a magyar fiuk plane ha 2 mondatban semmi olyat nem ir amitol elelveznel.” Mindezt azért, mert szóvá tettem, hogy lapos a beszélgetés. És igen, kedvelem, ha egy fiúval a faszon és a szopáson kívül másról is lehet csacsogni. Tudom, tök fura vagyok...

„Mi a faszért angolul írod a bemutatkozásod?”

Aztán Márton folytatta és nem hazudtolta meg magát: „Amugy megkerdeztem volna meg, hogy az egy dolog, h szeretsz utazgatni de Magyarorszagon elsz nem? Mi a faszert angolul irod a bemutatkozasod? Kulfoldiek a celcsoport? Vagy csak meno vagy mert beszelsz nyelveket? Szoval miert irsz angolul? Meno?”

A válaszom az volt, hogy angolul még senki nem kérdezte meg, hogy szoptam-e már – ellenben vele, illetve , hogy volt már  kellemetlen beszélgetésem magyar srácokkal.

Na és erre mi a válasza Mártonnak? „Hahaha koltozz el  a picsaba innen.”

Persze felmerül a kérdés, hogy minek jelöl be egyáltalán egy olyan ember, akinek nem tetszem, vagy akár tetszem külsőre, csak a személyes bemutatkozásom nem?!

Köszönjük, Márton!

Mit lehet tenni ilyen helyzetben?

Először is, komolyan kell venni az ilyen eseteket. Ha van ideje és energiája, el kell küldeni a zaklatót melegebb éghajlatokra, a másik esetben csak törölje le, de mind a két esetben dokumentálja a történteket (screenshottal). Nyilván fel is lehet jelenteni a zaklatót, de azért ez elég körülményes és nem biztos, hogy megéri (persze ezt sokan ki is használják). 

Jogellenes és káros tartalmak bejelentésére szolgál az Internet Hotline. A honlapon bejelentett káros tartalmat a szervezet 24 órán belül kivizsgálja, bűncselekmény gyanúja esetén értesíti a rendőrséget, és az illegális vagy sértő tartalomról értesíti az internetszolgáltatót is, aki így gondoskodik annak eltávolításáról – írta meg a Dívány.