„Írnék egy rövid élettörténetet, aminek a végen lesz az idevaló része” – nem szeretünk olvasóinkkal vitatkozni, de most szerintünk teljesen egyértelmű, hogy ennek a beszámolónak nem csak a vége illik ide, hanem az egész, úgy, ahogy van. A legelső sortól kezdve érdeklődéssel olvastuk Terensz levelét, aki azon férfiak közé tartozik, akik a 40 környékén egy válás után próbálnak új életet kezdeni – csakhogy Terensz sok szempontból teljesen máshogy élte meg ezt a szituációt, mint pár korábbi levélírónk.
Ön tudta egyébként, hogy a Terensz a Trisztán név egyik változata? Mi se tudtuk, úgyhogy már csak ezért is jó, hogy felmerült most ez az álnév. Még érdekesebb viszont Terensz alábbi levele, amit később egy bővített változatban is elküldött nekünk, alább mind a kettőt olvashatja. Kérjük, cserébe írja meg ön is válaszát vagy még inkább saját történetét a Randiblog e-mailcímére!
A rövidebb verzió
„20 évesen megnősültem és jöttek a gyerekek. Örültem, boldognak hittem magam, családban nőttem fel, ahol mi gyerekek voltunk az elsők. Akkoriban egyikünk sem látta, hogy nem egymáshoz valók vagyunk. Viszontagságos közel 20 év volt. Én apával-anyával-testvérrel nőttem fel normális körülmények között, ő nem. A sok nevelőapa megtette hatását, úgy nőtt fel, elég az egy pólus, nem szükséges együtt apa és anya.
Sokadik húzós történet után megegyeztünk, hogy jobb külön. 39 évesen ott álltam 2 majdnem felnőtt gyerekkel. Nem vagyok sem hülye, sem tehetetlen, éltük az addigi megszokott életünk most már csak hárman, az anyjuk teljesen lemorzsolódott, és éli, amit ő szeretne.
Persze mindent akartam! Jobb kocsit vettem, beszálltam egy szórakozóhelybe és tettem, amit ilyenkor mindenki szokott. A nagyobbik gyerek már elmúlt akkor 18, volt jogsija és előlépett jobbkézzé. Hihetetlen reményekkel és tűzzel vágtam bele a jobb jövőt keresve. Túlestem egy kurvázós-egyéjszakás időszakon és belecsömörlöttem.
Irány a randioldalak tömkelege. Itt jöttem rá arra, hogy 40 évesen 2 gyerekkel nem lesz egyszerű. Az átlagnál jobb körülmények között élünk, ezért igyekeztem elővigyázatos lenni. A legidősebb kocsival és szerényen próbáltam nekiállni az elején. Hamar rá kellett jöjjek, az udvarias családapa mégha motorral érkezik és nem kukába való, akkor is unalmas. Nehezen, de stílust váltottam. El sem hittem a változást, randi randi hátán, minden úgy, ahogy én akarom. Élveztem és közben a reménytelenség a normálisnál nagyobb léptékben lett úrrá rajtam.
Milyen nők élnek a földön? Azért, mert én fizetek és udvarias vagyok, de a termetem és orgánumom, viselkedésem kétséget nem hagy a férfi mivoltommal kapcsolatban, már az első randin lerántják a gatyám!”
UPDATE: a bővített verzió
„Az életem bármilyen is volt, én nem adom fel és inkább magam tettem rendbe, mint másokat hibáztassak. 20 évesen megnősültem és jöttek a gyerekek, örültem és boldognak hittem magam. Családban nőttem fel, ahol mi gyerekek voltunk az elsők, de csak én a másik fél egy anya és megszámlálhatatlan nevelőapa mellett nőtt fel. Ez egy komoly hátrány volt. Nekem a család csak hagyományos módon család, neki ez nem volt alappillér. Akkoriban egyikünk sem hitte, hogy nem egymáshoz valók vagyunk.
Egy viszontagságos és komoly áldozatokat követelő házasság után ott álltam 39 évesen egy 19 és 13 éves fiúval, anyagilag eléggé rendben és az évek sem rágtak még meg. Néhány cm híján 2 méterrel és eléggé magabiztos fellépéssel. A fiúk nagyok, a nagyobbiknak volt már jogsija így nagyon sokat tudott segíteni. Enyém volt a világ, kurvák, haverok hétvégén de rájöttem, nem ez kell nekem.
Családban hittem mindig és kerestem, kivel valósíthatom meg. Udvarias, kitartó és olyan voltam, aki a tenyerén akar hordozni valakit. Hát, ez egy komoly zsákutca volt! Az idősebb kocsimmal mentem viszont mindig én fizettem és igyekeztem odafigyelni az aktuális hölgyre. Láttam mindenkin, hogy baleknak néz. Egy hölgy csúnyán meggyalult és ott felborult minden. Jött a ha kellek, akkor jó, ha nem, akkor arra van az ajtó. Udvarias voltam, de mindenhol én lettem a domináns, az ágyban különösen. Szinte rámrobbantak a nők, egy szexcentrikus kör kellős közepén álltam, és alig hittem el.
Rájöttem, micsoda beteg világban élünk. A szingli csajoknak kell valami – a szex azért első helyen – amit még maguk sem tudnak. Egy kedves ismerősöm világított rá helyesen. Mit akarunk egy 30 feletti szingli csajjal, lényegében kinőtt a farka és félig pali. Mindent megold magának, csak a szexhez kellünk neki. És így van! A két év alatt 50-60 nővel randiztam, akikkel túljutottunk egymás alapos megismerésén. Van alapom bőven a véleménynyilvánításra. Az örök szingli hozta a csak szexre kellesz, az elvált gyerekes a múlt árnyaival még négyzetre emelte a lehetőséget. A kompromisszumkészség a béka segge alatt. A kisebbségi komplexusok arroganciával leplezése állandó probléma, mikor ezzel szembesítve vannak, rögtön váltanak és megmentőt akarnak csinálni az emberből.
Több, mint húzós a mai világban egészséges embert találni! Senki nem érti, hogy a világ értünk van, és az idő telik, ami a hölgyeknél fokozottan látványos. Lehet húzni-vonni, álmodozni és várni úgy a herceget, hogy nincsenek tisztába magukkal. A hölgyeknek végre őszintén a tükörbe kellene nézni és szembesülni a valósággal! Szar érzés, de kell, hogy előrébb lépjen, és tudja hol a helye a világban. Az önzés ma mindent visz, rohadt egy dolog. Sokat köszönhetek mindegyik hölgynek és remélem, sokan nekem is! Megmutatták, ki vagyok és mi vagyok. A külvilágnak öntelt pöcs, és ez így is marad. Aki számít, az a vászon mögé is lát!
Egy másik ismerősöm a legalább 15-20 év különbségben hisz. Neki van igaza, most már tudom! Nem kerestem, ő csak jött és szerencsére maradt! Nincs 35-40 év keserűség, versengés és csata. Egy csoda, aki hihetetlen, még ma is nehezen fogom fel. Többet tesz és tud, mint akik esetleg ferde szemmel nézik, arról nem is beszélve, hogy feltételek nélkül szeret és szeretem!
A mai 30-as-40-es nők egy szürreális világban rejtik el magukat és aki rejtőzik, azt nem találják! Ráadásul ha mégis, akkor még tuti van egy álarc is!
És még egy, hölgyeim! A férfi egyszerű, mint a faék. Tudják, régen elment leütötte az állatot és hazahozta, dolgozott és biztonságot igyekezett adni. Csak a körülmények változtak! Ha egy szakításnál nem egyértelműek, akkor mi látjuk a talánt és a kiskaput, ez az élet minden területére érvényes! Szóból ért az ember, nem rejtvényekből!
Srácok! Gatyát felkötni és férfiként viselkedni! Nem bújunk el, mi vagyunk a domináns, erős fél, aki félt, óv és udvarias, értitek, udvarias! Otthon vakarhatják a fülünk és visszahozzuk az eldobott játékot, de ha valaki a kerítésnél van, ugatunk, és ha bejön harapunk, tépünk, akár a vérünk adjuk a szeretteinkért!
Megosztanék még egy fontos gondolatot! Ma mindenki ki van attól mennyire kevés a férfias férfi. Ez így van! Azok a srácok akiket anyu egyedül nevel, honnan hoznának férfiasságot? Tessék legalább sportolni vinni valahová, ahol egy kemény férfi edző talán az egyensúly felé tolhatja a fiút! Szarul néz ki, hogy a csajok már palik! Ne a nyúl vigye a puskát!”
Ön is írna?
Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.