Bezzeg a hetente nőt váltó alfát mindig megtalálják

Három férfiolvasónk levele olvasható alább, és a téma egy olyan kérdés, amivel kapcsolatban rengeteg olvasónknak volt mondanivalója az utóbbi hetekben hónapokban: igaz-e, hogy a nők a normális pasikra rá se hederítenek, csak a kigyúrt, esetleg pénzes bunkókat veszik észre, és ha igaz, miért van ez és mit lehet tenni ellene. A három, álnéven szereplő férfiolvasó véleménye meglehetősen sok mindenben összecseng, de ettől még persze egyáltalán nem biztos, hogy igazuk is van mindenben. Ön vitatkozna valamivel? Az ön tapasztalatai mást sugallnak? Írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

Boáz

„Mindig elcsodálkozom ezeken a „hol vannak a normális férfiak, akik nem csak szexre vágynak” szövegeken, mert én látok párat, magamat is beleértve, és mind nagyon nehezen találja meg párját. Hogy hol vagyunk? A háttérben, a szégyellős/csendes/fura stb.-nek kinevezett skatulyában, mert nem tesszük az agyunkat, nem villogunk 10 éves, Németországból hozott BMW-vel még akkor sem, ha újat is vehetnénk, és nem tárgyaljuk ki a társaságban, hogy éppen kit dugtunk meg a héten, nem randalírozunk tökrészegen. Mi vagyunk azok, akiket a „normális férfit nem találó” típusú nők észre sem vesznek, vagy ha igen, kevés kivétellel csak barátság szintjéig. Bezzeg a hetente nőt váltó alfát, vagy az exétől elszakadni képtelen roncsot mindig megtalálják, aztán jön a szokásos szöveg csalódáskor, amikor nőt vált, vagy mégis visszamegy az exéhez.

Ha magamból indulok ki, én szeretem az okos nőket, sőt vonzanak, mert egy buta lánnyal nem is tudnám jól érezni magam, nem lenne közös témánk. Az okos nőtől nem a normális pasik félnek, hanem a buták... Félünk a szép nőktől? Nem a szép nőktől félünk, hanem a visszautasítástól, ami, akárki akármit mond, szebb nőktől valószínűbb, hiszen rendesen tudnak válogatni, és bizony minél „normálisabb” egy pasi, annál nehezebben viseli a visszautasítást (azon emészti magát, hogy mit csinált rosszul), míg bunyóspityu, a falu kanja lazán lép tovább 500 elutasítás után is, sőt, még erősebben nyomul.

Esetleg meg lehetne próbálni azt is, hogy a nők kezdeményeznek? Esetleg a normális pasit nem találó nők regisztrálhatnának olyan társkeresőre, ahol ingyen lehet üzenni, ott írnának magukról valamit, és aktívan keresnének ahelyett, hogy passzívan, 1 darab profilképpel várják a szőke herceget fehér lovon? Talán így mindkét félnek egyszerűbb lenne.”

Julián

„Én csak annyit reagálnék, hogy Arabella is bizonyára olyan nő, aki csak a klasszikus jópasik leveleire reagál. Csak azt felejti el, hogy ezek az emberek nem csak őt, de bárkit megkaphatnak, így viszonylag kicsi az esély, hogy pont nála ragadnak le. Kicsit lazítani kell a kritériumokon, s egyből fennakad egy-egy jófiú.”

Ugron

„A női populáció legnagyobb része soha sem fogja bevallani magának, hogy valójában mire vágyik. Életük legnagyobb része egy olyan képzetre épül, amit csak azért kommunikálnak a külvilág felé, mert a társadalom ezt fogadja el, ez felel meg a normáknak. A legszomorúbb pedig az egészben az, hogy éppen ezért olyan szinten hazudnak maguknak, hogy ők maguk sem értik, mi nem stimmel az általuk választott férfiakkal. Vagyis ha jön egy olyan srác, aki minden tekintetben megfelel az elvben általuk támasztott követelményeknek, akkor miért nem boldogok? Miért nem örülnek, hogy végre megjelenik egy rendes fiú, aki udvarol nekik, odafigyel rájuk stb? A válasz egyszerű: mert nem erre vágynak.

Most pedig kedves hölgyeim, következzék a megrázó igazság, amit mindannyian tudtok, csak nem meritek kimondani. Nektek nem kellenek a rendes srácok. A rendes srácok unalmasak, ahogy a romantika is. Amire vágytok, az egy olyasvalaki, akit a legkevésbé sem érdekel a lelketek. Aki gyakran megbánt titeket, aztán visszakönyörgi magát, de még saját maga sem gondolja komolyan a szavait, és ti is jól tudjátok, hogy újra és újra bántani fog mert ő ilyen. De pontosan ez a lényeg az egészben, ettől izgalmas a vele töltött idő, márpedig velük nagyon sok időt töltötök. Aminek a fele persze sírással telik a BFF-ötökkel, akinek azt panaszoljátok, hogy hiába egy szemét a srác, beleszerettetek és nem tudnátok otthagyni.

Ilyenkor jön elő a probléma, miszerint milyen logika mentén is dönt a női nem? Adott egy férfi, aki érzelmileg használhatatlan, zsaroló vagy csak szimplán egy bunkó. Nem vagytok boldogok vele már nagyon régóta sőt még az is lehet, hogy soha nem is voltatok, de azért már több éve együtt jártok. Van annál fontosabb mérvadó egy kapcsolatban, mint hogy boldog vagy-e vagy sem? Ezek szerint van, a választ pedig mindenki képzelje ide.

Itt jegyezném meg a másik lehetséges alternatívát, ami tulajdonképpen a lehető legkegyetlenebb megoldás. Miután végre sikerül mégis rászánnia magát a hölgynek arra, hogy véget vessen több év szenvedésnek, akkor a rendes srácok felé fordul. Igen, mert ilyenkor egy hosszú kapcsolat után kell valaki, aki ott van mellette. Tulajdonképpen mindegy ki, csak pasi legyen és a rendes srácoknak itt most előnyük van, mert a nők pontosan olyan odafigyelést igényelnek ilyenkor, amit csak ők tudnak megadni. Az „ilyenkor” pedig pár hónapot jelent. Ezután valami banális indokkal dobva lesz a fiú – aki pont nem átmenetinek gondolta ezt az egészet -, a hölgy pedig az esetek nagy részében visszamegy az exéhez, vagy talál egy hasonló kaliberű pasit. A rendes srác pedig otthon ül és azon gondolkozik, hogy mit rontott el. Már vagy tizedszer.

Biztos lehetne erről egész könyvet is írni, de nem én leszek az, aki ezt megteszi. A lényeg tehát, hogy rendes srácok brace yourselves: egyedül fogtok meghalni. Hacsak nem adjátok fel azt, amilyenek vagytok, a saját személyiségeteket és váltok olyanná, amilyet a lányok szeretnének. Ez pedig sokkal keményebb feladat annál, mint hogy kockás hasat építs – és jelen helyzetben úgy néz ki hogy sokkal fontosabb is. A hölgyeknek pedig csak annyit üzennék: ne áltassák magukat tovább. Mindenkinek egyszerűbb lesz.”