horoszkóp
shutterstock 450385069

Hagyta, hogy meghívjam vacsorázni, és én fizessek mindent

2016.09.22. 19:34

Erre a posztra szeretnék válaszolni, illetve megosztani a saját tapasztalataimat” – így kezdődik az alábbi levél, amit egy Mór álnevű olvasónktól kaptunk, és ami Vilja fenti levelére tartalmaz választ. Vilja azt írta meg nekünk, két ígéretesen kezdődő kapcsolata is szakadt meg úgy, hogy a srác minden előzetes jelzés vagy figyelmeztetés nélkül egyszer csak bemondta az unalmast (és még örülni lehet, ha egyáltalán mond valamit). Mór is így járt a lányokkal, miután elkezdett társat keresni a Tinderen, de ő meg is írja, hogy szerinte mi lenne ilyenkor a helyes eljárás. Egyet ért? Önnel is történt ilyen? Más véleményen van? Gondolatait, tapasztalatait, kérjük, írja meg ön is a Randiblog e-mailcímére!

Egy 23 éves egyetemista srác vagyok, introvertált személyiség, nagyon ritkán járok szórakozni, akkor is általában szűk baráti körrel. Az egyetemen sajnos nagyon kevés esélyem van ismerkedésre (alig vannak lányok), ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom a Tindert, hiszen úgy gondoltam, nincs mit veszítenem.

Szóval néhány hónapja regisztráltam, és lelkesen válogattam a nők közül. Rövid idő elteltével lett is néhány találat, azonnal megragadtam a lehetőséget és írtam a hölgyeknek. Az első néhány próbálkozás nem sikerült, viszont később megismertem egy velem egyidős lányt, akivel nagyon jókat beszélgettünk, megértettük egymást. Néhány nap beszélgetés után elhívtam randizni, azonnal belement a dologba, aminek nagyon örültem. A találkozó nagyon jól sikerült, mind a ketten jól éreztük magunkat, így ezt követte egy még kellemesebb második randi és végül a harmadik is. A lány elhívott magához vacsorára. Számomra ez igen meglepő lépés volt. Izgatott voltam, hiszen tudtam, valószínűleg tényleg jól alakulnak a dolgok köztünk. Csodálatos délután töltöttünk együtt, nagyon sokat csókolóztunk, összebújtunk és beszélgettünk. El sem akartam hinni, hogy mindezt egy randiappnak köszönhetem.

shutterstock 127205696

Este a lány kézen fogva kikísért a villamoshoz és boldogan elköszöntünk egymástól. Másnap izgatottam kerestem, meg akartam vele beszélni, hogy akkor ő is úgy érzi-e a kettőnk viszonyát, ahogy én. Hidegzuhanyként ért, amikor azt válaszolta, hogy nem tudja, mit érez/akar. Elkeseredetten próbáltam megtudni, hogy mi a baj, miért nem szeretné folytatni. Nem igazán kaptam konkrét választ. Azt mondta, hogy egész életében ilyen férfire vágyott, mint én, imád velem lenni, nagyon jól esik neki, hogy törődők vele, de most nem tudja velem elképzelni a dolgot, és mennyivel jobb lett volna, ha korábban ismerjük meg egymást, mert most olyan sokat dolgozik, hogy egyszerűen nincs ideje párkapcsolatra. Kénytelen voltam elfogadni a dolgot, de nagyon megviselt a helyzet, már csak azért is, mert rá egy héttel már kapcsolatban volt egy másik sráccal. Ebből is látszik, mennyire gondolta komolyan a „túl sok a munka” kifogást… Szóval ez volt az első nagy csalódásom.

Néhány héttel ezután már inkább csak fel-felnéztem Tinderre, de nem igazán volt kedvem ismerkedni senkivel. Viszont volt egy lány, aki gyönyörű volt és úgy gondoltam, jót fog tenni, ha beszélgetek vele, így legalább elfelejtem a korábbi csalódást. Nagyon aranyos lány volt, igaz ő inkább extrovertált, társasági ember volt, de úgy voltam vele, hogy ez nem lehet akadály. Rengeteget chateltünk, minden témáról. Nem volt olyan dolog, amiről ne tudtunk volna beszélgetni. Szinte mindenben egyet értettünk. Viszonylag hamar elhívtam randizni, ő is azonnal belement. Az első két randi olyan jól sikerült, hogy a második találkozó végén már kézen fogva sétáltunk. Elmondtam neki, hogy többet szeretnék tőle. A válasz az volt, hogy nagyon jól érzi magát velem, de most nyáron (bizonyos okok miatt) nem tudnánk annyit találkozni (ami egyébként igaz volt), hogy most érdemes legyen kapcsolatban lennünk. Megbeszéltünk, hogy amíg el nem kezdődik az egyetem, addig még ismerkedünk és találkozunk, utána pedig lehet szó komolyabb kapcsolatról.

Igazából kicsit meglepett a válasza, de belegondoltam és úgy éreztem, hogy ez nem csak kifogás, hanem tényleg azt szeretné, hogy amíg nem tudunk egymással elég időt tölteni, addig ne legyünk kapcsolatban. Viszont örültem, hiszen legalább őszintén elmondta a véleményét. Az elkövetkező kb. 1 hónapban tovább ismerkedtünk, beszélgettünk. Már úgy éreztem, hogy nagyon jól halad a dolog, és vártam az egyetemet, hogy végre együtt lehessek vele.

Aztán egyszer csak két napra eltűnt, látta az üzeneteimet, de nem válaszolt semmit. Naivan azt hittem, hogy biztosan fontos dolga van, emiatt nem kapok választ. Egyszer csak jött az üzenet és vele az újbóli hatalmas csalódás. A válasz lényege a következő volt: „imádnivaló és nagyon intelligens srác vagy, sajnálom, hogy pont neked kell ezt mondanom, de nem tudom megadni, amire vágysz. Nem akarok most egy ilyen komoly kapcsolatot, túl érett vagy hozzám, az életem ezen szakaszában pedig magammal szeretnék foglalkozni.”

shutterstock 297363575

Az elutasítás önmagában nem is lenne olyan szörnyű (ha leírta volna az igazat), de mint kiderült, ő már az első randi után tudta, hogy nem akar tőlem semmit. Ez azt jelenti, hogy kb. 1 hónapig csak arra voltam jó, hogy végre volt valaki, aki törődött vele, meghallgatta. Hagyta, hogy meghívjam vacsorázni, és én fizessek mindent.

Mondanom sem kell, mekkora csalódásként fogtam fel ezt a dolgot. Nem értem, miért nem lehet egyszerűen azt mondani: „köszönöm, amit értem tettél, viszont úgy érzem, nincs meg az a vonzalom, ami ahhoz kell, hogy folytatni tudjuk a dolgot”. Csupán ennyit kellene mondani, nem pedig idióta kifogásokat keresni. A legelső, Tinderen szervezett randim után a lány őszintén elmondta, hogy nagyon jól elbeszélgettünk, egy igazi érett gondolkodású férfi vagyok, de nincs meg részéről a vonzalom. Ez egyáltalán nem viselt meg, hiszen ez benne van a pakliban a netes ismerkedésnél. Azóta is nagyon becsülöm benne, hogy őszinte volt velem, nem nézett hülyének.

Vilja levelére és azoknak, akik hasonló helyzetben vannak/voltak, mint én, csak annyit mondanék, hogy ne adjátok fel, vannak olyan férfiak, akik tényleg komolyan gondolják a dolgot a Tinderen is, bár tudom, hogy nehéz ilyet találni, de nem lehetetlen!

Ezekből a tapasztalatokból rengeteget tanultam, folytatom az ismerkedést, mert tudom, hogy lesz valaki, aki majd megbecsül és tudja majd értékelni mindazt, amit megteszek érte.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.