Az egész úgy körülbelül augusztusban kezdődött, amikor új telefont vettem, meg új előfizetést, amin történetesen korlátlan internet van. Így nem gondolkoztam sokáig, máris letöltöttem a Tindert, mert én egészen eddig nem is használtam. Csak meséltek róla barátok, barátnők, és igaz, eléggé negatív érzéseim voltak vele kapcsolatban, mégis égtem a vágytól, hogy belevessem magam. Gondoltam, hogy na, majd most jól megtalálom a szerelmet… én kis lelkes kezdő.

A fenti bevezetőt írta Agnéta álnevű olvasónk alábbi beszámolójához. Agnéta nagyjából öt hónapot tinderezett végig, és az ezalatt összegyűlt tapasztalatait foglalta össze, elsősorban abban a megközelítésben, hogy mik voltak azok a kérdések, amiket nem szerette, ha a férfiak feltesznek neki a randin. Igen, voltak, múlt időben, mert Agnéta úgy érzi, egy időre ennyi elég is volt a netes ismerkedésből. Szóval most önön a sor: ha van hozzászólása vagy saját története, ha ön is mesélne, akkor kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Egyébként augusztus 4-től egészen december 27-ig volt tinderes profilom, ezalatt naponta több órát használtam, több 100 matchem volt, több tucat elkezdett beszélgetés, több tucat randi, legtöbbje egykörös csupán, volt persze, akivel több randi is volt, netán még tovább jutottunk, és egy szerelmetes fellángolás is a végén. Utóbbi után döntöttem úgy, hogy elég volt az ismerkedés eme fajtájából, és most egy huzamosabb időre randiszabit veszek ki, mert ezeket a hónapokat ki kell pihennem. Egyébként is, mert sokat dolgoztam, és az egyetemen tanulás és a jógaoktatói tanfolyam sokat adtak, de igénybe is vettek.

Magamról annyit, hogy 27 éves, csinos, szép, okos nő vagyok, multinál dolgozom csoportvezetőként, vannak barátaim, hobbijaim meg életem. Mégis olyan falakba ütköztem, olyan érdekes emberekkel találkoztam, hogy néha a szavam is elállt. Hogy saját magam segítsem, összegyűjtöttem a legérdekesebb/legfurább/legviccesebb/legidegesítőbb vagy csak szimplán leghülyébb kérdéseket, amiket nekem tettek föl a kedves másik nem tagjai:

1. Szereted a munkád?

Nincs ezzel a kérdéssel igazából semmi baj, csak amikor már 50-edik alkalommal teszik fel nekem, és én sablonszerűen vágom rá a választ, hogy igen vagy nem, vagy éppen most hogy vagyok vele. Mert hát a választ befolyásolja a pillanatnyi állapotom, hogy aznap kivel, milyen megbeszélésem volt, kivel kooperáltam, min dolgoztam, netán reggel hogy keltem és volt-e időm elmenni, jógázni is.

2. Mióta vagy szingli?

Sablonkérdésre sablonválasz. Már egy jó ideje. De egyébként is mi/ki számít szinglinek? Eddig is tök jól éreztem magam a bőrömben, de most már érzem, hogy készen állok a változásra, és jó lenne egy erőskezű álompasas, aki villanykörtét cserél, hozzábújhatok, és szereti a szexet, mert az a helyzet, hogy én is.

3. Hány komoly kapcsolatod volt? meddig tartottak?

Ez most komolyan érdekel? Igen, méghozzá ez kb. kivétel nélkül mindenkit érdekelt, és elégé hamar fel is tették a kérdést, tehát szintén unalmassá vált. De ha már mindenképpen akarod tudni a választ, akkor itt vannak a részletek, tessék: igazi, komoly kapcsolat 1 darab volt egy emberrel, és kb. 1 évig tartott. És szerettem, de közösen megbeszéltük, hogy nem megy és továbbléptünk. Szerelmes viszont jópárszor voltam már. Azt bezzeg senki nem kérdezte, hogy hányszor voltam már szerelmes.

4. Hol tanultál, diplomáztál és milyen szakon?

...

Ööö, szóval neked nincs is diplomád?

Örökzöld és mára már kedvenc kérdésem, szinte már vártam is mindig, hogy mikor fog következni. Szóval tanultam már két főiskolán is, de azokat nem fejeztem be. (Mert épp magánéleti krízis volt, vagy olyan dolog történt a főiskolán, ami ellent mondott az én igazságérzetemnek, és bizony én olyan vagyok, hogy ha valami nem tetszik, akkor nem erőltetem. Hisz mindannyian tudjuk, nem akarásnak mi a vége).

De igen, végülis a kérdésre a rövid válasz az, hogy ebben a pillanatban még nincs. Viszont dolgozom rajta, egyetemre járok, tehát előbb-utóbb meglesz. De ha a külsőségeket elengeded, akkor rájössz, hogy nem figyeltél eléggé, vagy más az értékrendünk, és akkor jobb is, ha gyorsan továbbállok. Dolgozom, és a munkámban sikeres vagyok. 27 évesen multinál csoportvezetőnek lenni, szerintem sok mindent elárul, mert magamtól értem el. Ráadásul nem is kerestem a munkát, engem kerestek meg vele, mint ahogyan az előző munkával is. Mert jó vagyok abban, amit csinálok, sikeres, és ennek eredménye van. És előre gondolkodom, tehát már most fejben megvan, hogy az elkövetkező 3-5-10 évben mit szeretnék elérni.

5. A szüleid együtt vannak még vagy már elváltak?

Najó, az utolsó 3 kérdés igazából egy témakör, de ki így, ki úgy tette fel, szóval szétszedtem őket. Erre specifikusan az a válaszom, hogy már elváltak… méghozzá réges-régen már. Egyébként mi közöd is van hozzá?

6. Hogy dolgoztad fel a szüleid válását?

Hogy micsoda? WTF? Ez az a kérdés, aminek egyszerűen nem értem a miértjét. Kinek áll érdekében és milyen módon ezt tudni? És tényleg első randin kell ezt bekérdezni? És milyen válaszra vagy reakcióra számítanak? Meg egyáltalán, ki kérdez ilyet? Egy barátnőm azt mondta, mikor kacagva meséltem neki legutóbbi randiélményemet, hogy ilyenkor kellett volna rágyúrnom a színészi képességeimre, és az étterem kellős közepén patáliát csapnom, sikítozva, hangosan sírógörcsbe esve az asztalt csapkodva, kiabálni, hogy

Hááát igen, fején találtad a szöget, ezért nincs mellettem egy pasi, mert az apám! Meg a férfiak! Meg nem tudok bízni senkiben, mert a szüleim elváltak, mikor 7 éves voltam. De egy jó emberismerő vagy édesem, hogy ezt így az első randin kitaláltad! De hát most mondd meg nekem, mit csináljak?! Mihez kezdjek az életemmel?

… stb. Persze ez nem így van. Apámmal most már tök jó a viszonyom, meg anyukámmal is. Rögös volt az út idáig, de megtettem, eljutottam oda, ahol vagyok, és büszke is vagyok magamra. És mindemellett szeretem és értékelem a férfiakat, mert a világnak egyszerűen férfiakra is szüksége van. Pont. És habár egy válás minden gyereket megvisel, az ember egyszerűen túlteszi magát rajta, mert az élet megy tovább, és ennél tényleg lesznek/vannak nagyobb feladatok is.

7. Apukádról mit lehet tudni?

Háh, cseles kis kérdés. Azt jelenti, figyeltél, amikor beszéltem. Észrevetted, hogy elmondtam – miután megkérdezted –, hogy a családom nagy része már a fővárosban lakik, de apukámat kihagytam a sorból. Egészen pontosan azért, mert ő vidéken él. Ott van az élete, a háza, a kertje, a munkája, és nem is szeretne elköltözni onnan. Szóval azt lehet tudni róla, hogy végigdolgozta az életét, csinált 2 csodás gyereket, és igen, ebből egy én vagyok. Te meg szerencsésnek mondhatod magad, mert leültem veled kávézni.

De ezen eszes, kreatív kérdések után nem hiszem, hogy fogok több időt rád szánni az életemből. Szóval részemről indul a randiszabi, sok utazással, programokkal, mert azt a rengeteg időt, ami most felszabadul, ezekre fogom fordítani. Persze köszönöm az összes férfinak az összes élményt, amiben részem lehetett velük vagy általuk. Köszi a sok kávét, beszélgetést, sétákat, vacsorát, bort, csókot, a személyiségem gazdagodott tőlük.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!