Egy évig kísérettel jártam haza esténként a munkahelyemről

„Az én sztorim 9-10 éve kezdődött, viszont ma derült számomra fény mindenre” – írja nekünk Narcissza álnevű olvasónk. Sokan mesélnek nekünk az elmúlt hónapokban olyan kapcsolatokról, ahol az egyik fél pszichopata módjára tette ki rengeteg típusú szenvedésnek és traumának a másikat, előfordult, hogy úgy, hogy élőben nem is találkoztak, csak online.

Narcissza története is ebbe az utóbbi kategóriába tartozik, és ő a Randiblogot olvasva döntött úgy, hogy rákeres az interneten az illetőre, aki annyi ideig szórakozott vele annak idején. A keresés megdöbbentő eredményeket hozott, de ne szaladjuk ennyire előre már a bevezetőben, Narcissza pontosan és érzékletesen elmesél mindjárt mindent. Csak előtte arra szeretnénk figyelmeztetni önt, hogy az ön történetére és véleményére is kíváncsiak vagyunk, szóval ha hozzá szeretne szólni, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

„Vanda történetével kapcsolatosan, mikor nem egyezett a fénykép a valósággal, jutott eszembe, hogy beütöm a(z) (ál)nevét a keresőbe annak a személynek, aki 2007-től a tomboló májszpész és emesen világában 3 éven át hülyített, majd zaklatott és fenyegetett, rajtam kívül, mint kiderült akkor, már 8-10 magyar lányt.

Szőke szépfiú, tetkókkal, kigyúrt testtel, aki délutánonként az óceán parton szörfözik és bulizik, aki befutott manager ki tudja, hol, és bejött neki minden, csak a hercegnőjére vár a sikeres magányban, mert minden nő kihasználja őt, de én pont más vagyok, pont perfect.

Akinek a nagyija magyar, ezért hibátlanul ír magyarul, éjszakákat átchateltek, a májszpész top frendje vagy, képeket tesz fel rólad, mintha valóban egy pár lennétek. A barátai is bejelölnek téged ismerősnek, sőt néha írnak is neked, hogy mennyire elvetted a haverjuk eszét. A webcamja sosem működik, nincs ideje venni, stb stb, az enyém legyen mindig bekapcsolva természetesen, mert gyönyörű vagyok.

De képeket küld dögivel, naponta többet és mindegyikhez van aznapi sztori. Van több telefonszáma, mind amerikai, amikről felhív néha de nagyon zajos a vonal, és olyan robotos, darabos a beszéde, állítólag mert zavarban van tőled. Várod, hogy majd ha hazajön Magyarországra taliztok, és milyen jó lesz, mert ugye több száz képed van már valakiről, akivel 0-24 írogattok, suli előtt-után-éjjel-nappal, az óraeltolódás miatt zombimód is. Hónapokon át, eltelt egy év így.

Végül megadta a repülő minden adatát, amin indul Budapestre, és ő itt lesz, csak higgyek a „szerelmünkben″. Képek a szőke srácról a reptérről, képek a szőke srácról, akinek a kezében egy papír van, rajta a nevemmel, hogy így fog várni. A repülőn ő sosem volt rajta. Állítása szerint igen, csak béna mód elkerültük egymást, és az akkor még egyáltalán nem okos telefonomon nem tudtam mobilnettel ráírni a helyszínen, hazamentem, és persze indult az agresszív szaráradat, hogy mit képzelek, elé se mentem, hogy vádaskodok, és viccet csinálok belőle, megcsalom(!) és öngyilkos lesz, mert a szívét törtem össze.

Eltűnik hónapokra, majd egyszer csak megkapod a címét, a Déli pályaudvar környékén, ahová csengessek, be ha akarok, és ő ott lesz. Nem reagáltam hónapokig erre a levélre már, de nem hagyott nyugodni, hogy 2 éve valaki hülyének néz. Mérges voltam magamra, hogy mennyi időt elvett az életemből egy pszichopata kretén, és szinte biztos voltam benne, hogy minden hazugság.

Elmentem a címre, csengő ilyen néven volt, kifaggattam az ott lakókat, akik sosem láttak olyat ilyen srácot. Hazamentem és egy hosszú ordenáré levélben elköszöntem tőle végleg, már a reakcióját sem vártam meg, töröltem mindenhonnan.

Fél év múlva egy lány felkeresett, hogy valóban én vagyok-e az illető ex-menyasszonya és velem élt Nújorkban anno? Nem voltam benne biztos, hogy ez a lány nem ugyanaz-e, akivel eddig beszéltem, és csak egy újabb játszma kezdődik?! Ezért személyesen találkoztunk, vele és az édesanyjával, kezdett összeállni, hogy egy igen beteg, torzult agyú orvosi esettel van dolgunk.

Egy évig kísérettel jártam haza esténként a munkahelyemről (mivel tudta, hol van, az utcát is, ahol lakok), rettegtem, hogy talán pont ő vásárol nálam, mivel úgyse ismerem fel. Minden lassító autó gyanús volt, minden ember, aki tovább néz rám a szükségesnél.

Munkahelyet váltottam (nem miatta) és egy hús-vér srác mellett új életet kezdtem.

Ma pedig ,ahogy beírtam az álnevét, kiderült (10 év után!!!), hogy egy nemzetközi pszichopatával volt dolgom. Aki a világ minden pontjáról hülyítette, zaklatta a naiv 20 éves hercegnőket, mint én is voltam. Egészen 2014-ig ment neki ez. Aztán ezek a lányok összeálltak az internet segítségével és levadászták az emberünket.

És magyar származású. És Amerikában él. Egy étteremben felszolgáló. És agybeteg, aki mesterien szövi a szálakat. Időt, energiát nem kímélve. Mi választja el a zsenit az őrülttől? Jelen esetben nem sok.

Ha olvassa ezt olyan lány, akinek ismerős bármelyik név ezek közül: Gabe Voxberg, Gabriel Voxberg, Gabor Voxberg, Gabriel Wagner, Gabe Wagner ,üzenem neki, hogy eljött a megvilágosodás ideje. A teljes lebukás sztorija angolul megtalálható az interneten.

Sosem tudjátok, ki van valójában a képernyő másik felén, lányok. Sosem. Bízzatok a face to face-ben, a férfi-nő kémiában, a való életben. Akkor is, ha csak egy farokra vágytok, és akkor is, ha férjre.

Köszönöm, hogy leírhattam és veletek záródhat az amerikai (rém)álmom vég(r)e.”