Indokolttá tette ezt a pótcselekvést, hogy nincs köztünk szex

„Egyrészt válaszolok is egy sztoritokra, illetve megírom a sajátomat is. Totál tanácstalan vagyok, de most olvastam «A férjem látszólag egy főnyeremény» cikket és kb. ugyanez volt/van nálunk is” – szombat este jelent meg a Randiblogban a fenti bevezetőben emlegetett cikk, és máris rengetegen írtak vele kapcsolatban, ami jól mutatja, hogy tényleg egy ma Magyarországon fontos és aktuális problémát vetettünk fel Alida levelével.

Alida férje ugyanis azért csak látszólag egy főnyeremény, mert bár nem napi szinten, de a kocsmázások alkalmával a férfi többet iszik, mint amennyit Alida gond nélkül el tudna viselni. Ugyanez a helyzet az alábbi levél beküldőjének, Imogénnek a kapcsolatában is, de most Imogén sokkal több hátteret mesél el, mint Alida a szombati posztban. Imogén elég pontosan tudja ugyanis, hogy a férje miért iszik, és ennek tudatában próbálja a megoldást keresni.

Ön mit tenne a helyében? Önnek is volt már része olyan kapcsolatban, amelyben túlságosan hangsúlyos szerepet kapott az alkohol? Ha igen, kérjük, írja meg nekünk! Véleményét, tapasztalatait, és elsősorban saját történetét a Randiblog e-mailcímére várjuk.

„Tökéletes apa és társ, egy szavam sem lehet, mindenünk megvan hálistennek, egészséges gyermekek, igaz nagyobbak (óvoda), összhang, nincsenek viták, csak érvelések, mindenki megadja a másiknak a szabadságát stb. stb., ragozhatnám. A piakérdés is ugyanígy van nálunk is: ha megy, akkor aztán mindent bele. Általában kerülöm olyankor, nem akarom látni, mert minden piás pillanattal lerombol egy picit a szememben a megbecsüléséből, illetve abból, hogy férfiként nézzek rá. Szerencsére ritkábbak lettek ezek az alkalmak, ill. semmiképpen nem rendszeresek.

Ami nálunk viszont valahol „indokolttá” tette ezt a jellegű pótcselekvést, az az, hogy nincs köztünk szex. Rengeteg oka van, kezdve az én családi hátteremtől, ahol a családban még a puszi is kb. tabu volt, nem láttam rendes férfi-női modellt, menekültem már fiatalon pasitól pasihoz, éltem át eleget, de soha nem volt egy olyan kapcsolatom, amiben minden működött. A férjem hatalmas kontraszt volt az előtte levő pasimhoz képest, egyszerűen minden stimmelt, úgyhogy rögön összeköltöztünk, fél év után megkérte a kezem, és egy évvel az első randink után terhes voltam. Az első szex kb. semmilyen volt, ahogyan a többi is, részegen tudtunk egész jókat hancúrozni, de ennyi.

Ő bagoly, én pacsirta típus vagyok, tök természetes volt, már az elején is, hogy én lefeküdtem korán, ő meg még tévézett kidőlésig, így külön feküdtünk le. Általában el is aludt a kanapén, aztán, mivel a gyerekhez keltem sokat, nem jött be a hálóba, ha megébredt sem, hogy ne zavarjon még ő is, így kint ragadt a kanapén, 7-8 éve külön alszunk. Időről időre kitalálja, hogy namostaztán beköltözik, de akkor én sem alszom, meg ő sem találja a helyét.

A szex, az hamar egy szükséges rossz lett, mikor aktuális volt, akkor már napokkal előtte rettegtem, hogy na, mikor jelzi az igényt... Mikor már nem volt pofám tovább húzni, akkor gyorsan letudtuk, és utána volt kb. 2 nyugodt hetem, míg elkezdődött az utalgatás, aminek hatására kb. 4 héttel az előző után megint volt egy pár perces menet (jesszus, ezt leírni is rossz).

Törvényszerűen egy céges bulin összekerültem egy kollégámmal, akivel életemben először megtapasztaltam, milyen a totális szexuális összhang, józanul, órákig, együtt aludni, reggel szexelni, megkívánni, ha csak ránézek. 4 évig voltunk szeretők, szerencsére rengeteget tudtunk együtt lenni, közben otthon még jobban próbáltam minimalizálni az együttlétek számát. A szeretőmmel viszont más területen nem voltam „megelégedve”, vagy valahogy annyira nem jutottunk el soha, hogy összekössük az életünket (ő is családos volt). Egyszer elém állt, hogy van egy új valakije, és már nála lakik stb.

Én ezt már nem tudtam úgy feldolgozni, hogy otthon ne vegyék észre, így mindent elmondtam a férjemnek, aki persze sejtette, én is küldtem a jeleket rendesen, hogy hahó, gáz van, de konfliktuskerülésből nem vett róla tudomást. Akkor nagyon sokat beszélgettünk, elmentünk szexuálpszichológushoz is, és ott döbbentem rá, hogy mivel nincsenek vele (a férjemmel) olyan (szexuális) gyökerek, amikhez vissza akarok térni, hiába ülünk ott. Én olyan szexuális kapcsolatot szeretnék megélni, amit a szeretőmön keresztül ismertem meg, de valamiért a férjemmel nem váltottuk ki egymásból. (Mesélte, hogy neki is volt olyan szexuálisan aktív kapcsolata, amit velem soha nem tapasztalt meg.)

Most ott tartunk, hogy lassan 2 éve nem volt köztünk semmi. Reggel meg este egy-egy szájrapuszi, de már ahhoz is összeszorítom a szám és hát, undorom tőle. (Közben előkerült a régi/új szerető, de csak minimálisat tudunk talizni.) Barátom, testvérem, fiam – ezek mind közelebb állnak ahhoz, amit iránta érzek.

Mit tegyek? Tudom, hogy egészséges embereknek (40 körüliek vagyunk) szüksége van testiségre. Abszolút pozitív visszajelzéseket kapok kívülről, de legbelül totál leírtam a testem is, meg a szexuális életemet is. Nem érzem magam nőnek sem igazán.

De szakítsak szét egy családot, mert nekem szexuális vágyaim lennének? Mert szeretném átélni, milyen egy jól működő, legitim kapcsolatban szexelni?

Ránézek a gyermekre és az apjára, és a szívem szakad szét. A férjemet büntessem, mert nem tudtam még, hogy valami hiányzik köztünk, és hagytam, hogy elvegyen?

Kb. félévente elmegyünk együtt bulizni és mindig az a vége, hogy megbeszéljük, hogy elválunk, szépen békében. Bár a férjem azt mondta, ő bírja, hogy nincs szex, mert neki fontosabb a család/gyerek fejlődése (abban, hogy nincs szeretője, biztos vagyok, soha nem volt az a szexuálisan túlhevült fajta, egyszer csalt meg, de azt is elmesélte, mert bizonyítani akart magának és nekem, hogy igenis van, aki férfiként néz rá, és utána meg is beszéltük, és frankón vele örültem).

Én tök jól el tudom képzelni, hogy egy új kapcsolatot létesítsek, ill. nyilván álmodozom erről, de közben nagyon, nagyon hiányozna az, ahogy mi itt vagyunk hárman, egy család, harmóniában. Az értelmes beszélgetéseink, a mindenre van egy jó megoldási javaslata. MINDEN. Persze, ha úgy tudnánk elválni, hogy jóban vagyunk, akkor ezek akár meg is maradhatnak. Nyilván a gyereknek sem jó, ha frusztrált anyja van és ideges is vagyok sokszor, ez sem jó, tudom.

És akkor visszatérve Alidára, nem tudom, náluk működik-e a szex például. Mikor én színt vallottam, akkor magába nézett, hogy igen, ő volt az, aki elhízott nagyon a kapcsolatunkban, aki a kocsmán kívül nem talált más alternatívát. Azóta elkezdett sportolni, ritkábban jár el ide-oda (ha eljár, akkor még mindig a végletekig tud inni… De valahol le kell vezetni dolgokat basszus, megértem.)

Nagyon nem derül ki a történetből, hogy ők ketten, mint Férfi és Nő hogyan működnek együtt. Nincs-e hasonló a történet hátterében...? Irtó nehéz egyszercsak családdá válni és felfogni, hogy már nem rólad szól az életed. Úgy tűnik, neki ezek a piálós esték szükségesek ahhoz, hogy szabadnak érezze magát, ha nem is tudatosan.

Elhagyni biztos nem kellene, de dolgozni rajta mindenképpen és az okokat megkeresni.

Jól esett kiírni magamból, köszönöm.”