8 éve vagyok együtt a 11,5 évvel fiatalabb pasimmal

„Megihletett, bár itt-ott túltolta, és egy picit azért a depressziós Marvin robot is átjött a Galaxis útikalauz stopposoknakból, de összességében hát igen...” – ez a bevezetője Brigitta alább olvasható levelének, és így önmagában nehezen értelmezhető, de azt kell tudni hozzá, hogy Brigitta arra a posztra reagál, amiben Krizosztom gondolatait lehet olvasni.

Krizosztom arról írt, hogy úgy érzi, elszúrta az életét, és hogy megérti, hogy az igényes nők miért nem akarnak egy olyan férfit, mint ő, aki ráadásul az édesapjával lakik. Brigitta egyáltalán nem jár egy cipőben Krizosztommal, mert ő maga párkapcsolatban él már hosszabb ideje, viszont annál világosabban látja a pénzügyi viszonyokat a mai Magyarországon, és az alábbi pár bekezdéssel megpróbál szembesíteni mindenkit azzal, hogy mi mennyi.

Hogy mi mennyi az anyagiak terén, és hogy mi mennyi és mennyit számít, ha életkorról van szó. Mindenkinek húsbavágó kérdések ezek, feltehetőleg ön is úgy érzi majd a végén, hogy ehhez tudna mit hozzátenni. Ha így van, kérjük, írjon nekünk ön is! A Randiblog e-mailcímére várjuk az ön véleményét és főleg tapasztalatait!

„Az van, hogy full mákos vagyok, hogy nekem – lekopogom – ezekkel a nyűgökkel nem kell foglalkoznom, mivel valahogy úgy alakult az élet, hogy soha nem okozott problémát a pasizás, pedig nem vagyok Klaudiasiffer. Valszeg van egy nagyon faja személyiségem, kiváló humorom, szép szemem, szép szám és jó seggem. Összességében ez elég tud lenni a kapcsolatnyitásra.

Szóval azon részét, hogy most mit kell csinálni, 2017-ben nem vágom, 8 éve vagyok együtt a 11,5 évvel fiatalabb pasimmal.  Amit megfejtettem: volt nekem macsó energiákon alapuló vagy éppen intellektuális – mindenféle és -fajta kapcsolatom, ami viszont nonstoppá teszi a szerelmet és átsegít az éhezésen, az a rendkívül sok nevetés. Nekem ez adatott meg, hálás is vagyok érte. Nagyon sokat nevetek, nem direkt, nem mindig szeretnék, nem mindig van helye, de ilyen az én párom. Elképesztően vicces forma.

Namost. Ami sok kommentből lejön, hogy full felesleges erőltetni ezt az online dolgot, ha nem megy – ha pedig tolja valaki, akkor egyből találkozni kell. Ezt tiszta, ezt már mások is leírták.

Azt viszont szerintem még senki nem matekozta itt le, ami a legtöbb – számomra végtelenül ellenszenves – nőnek probléma, ez pedig az egzisztencia.  Akkor én lematekozom. Két út van.

1. Ha örökölni fog a srác + jómódú szülők, mert a 80-as évek szabadvásárában megcsinálták a maguk szerencséjét;
2. Ha nem. Ez a hozott anyag, ez dönti el – hangsúlyozom, hogy többnyire – mit tudsz magadból kikalapálni az évek alatt, mennyi energiád és pénzed mehet tanulásra, utazásra, vagy nem mehet, mert arra megy, hogy túlélj.

Budapest. 20 milla alatt nincs lakás. 120 000 Ft + rezsi alatt nincs albi. Egyedül van a gyerek, mondjuk középfokú a végzettség (de akár lehet humán diploma is, vagy gagyi reál), munkatapasztalat van. Jó esetben keres 170-200 nettó között. Általános esetben 120-150 között. És akkor még egyszer: az albi 120 + rezsi = 160 minimum.

Mit tesz? Otthon lakik. És ettől ő csicska. Én ettől kiégek. A nők szerintem valami olyan hallucinációban léteznek, hogy a srác kutya kötelessége, hogy 18 évesen megcsinálja a jólmenő, legális – talán kicsit dörti, mert az izgi – vállalkozását és akkor 26 évesen már meg is érett arra, hogy a gyermekei apjaként monogám kapcsolatot teremtsen az arra érdemessel. Mind ezt úgy, hogy ezt a fent vázolt megélhetési problémát a nők is szenvedik, tehát pont tudniuk kéne, hogy megy ez. Így megy ez (Vonnegut).

Tehát a forma arra kell, hogy őket szakítsa ki abból az ördögi körből, amiben benne vannak úgy, hogy közben nem elfogadható, hogy ebben a körben mindenki benne van. Krizosztom is benne van, és? Fel nem foghatom, hogy miért para, ha valaki apuval él. Nincs több szoba? Mindig megoldódnak a dolgok, idő kérdése.

Full beteg világban élünk egy olyan országban, ahol önállóan átlagos emberként – ez a többség, én is az vagyok – nem tudod finanszírozni a teljes szeparációt. Én totál megértem, ha valaki otthon dekkol, ez már rég nem arról szól, hogy mama minden nap a fia elé tolja a tökfőzit. Arról szól, hogy mamának segítség, ha a fia lead 30-40-50 ezret, a fiának meg van fedél a feje felett.

Elképesztő, milyen illúziókban fürdenek azok a nők, akiknek a mérce a férfi kézzel fogható és nem fogható vagyona. Én – úgy alakult, nem a kvalitásaim miatt – mindig többet kerestem, mint a párom, és? Annyit nevetni, mint amennyit én nevetek és ezzel végig úszni egy amúgy full stresszes életet sokkal többet ér, mint az a plusz ötven-száz. És mivel ezt ő is tudja, pont leszarja, ki mennyit hoz haza, ha összebútorozok, akkor már nem mindegy? Közös és kész. A másik nő, aki meg totál parázik, hogy ha a csóka legalább egy szinten nincs vele egzisztenciálisan, akkor tuti, hogy érdek. Biztos vannak ilyenek is, de ezt egy egészséges lelkű nem hogy egyből kiszúrja, be sem vonzza.

Azt a kérdést nem teszik fel ezek az emberek maguknak, hogy

Miért kell nekem párkapcsolat? Kell-e?

Ha az ember ismeri magát, felnő, leveti a hozott sérüléseket, feldolgozza magát, akkor tök jól el van egyedül is. Nem gondolkozik abban, hogy – KELL. Jön az magától. Ahogy akar párt, lesz neki, nincs ebben semmi misztikum, sima kémia. Csak hogy a mai párt kereső népesség alapból a magánytól menekül – kuka, nem lesz párod, ha menekülsz, alap, először kezdj magaddal valamit, hogy önön társaságod ne a magány legyen – vagy a pénztelenségtől – ugyanaz a képlet. Tudom, hogy nem fog megváltozni senki véleménye ettől a monológtól, jó hosszú lett, de már kikívánkozott. Totál inhumán ez a társadalom, hálás vagyok a sorsnak, hogy nem ebben vagyok huszonéves és van egy kacagány-csodám.”

És a levélhez aztán postafordultával még ennyit fűzött hozzá Brigitta:

„És Ismériának is üzenem a levelemmel, hogy nem baj ha fiatalabb, csomó normális harminc éves. Van, akit nem zavar a kor, imádni fog hatvan évesen is! Nyugi, én 40 leszek, ugye ahogy írtam, 8 éve vagyunk együtt – és körülöttem nagyon sokan így vannak – a nő előnyére van erős korkülönbség, csak nem tudsz róla, mert nem elfogadott, így nem reklámozzák. Egyik legkedvesebb barátom 27 éves, anyuja és apuja között tíz év van anyu javára és még sorolhatnám.”