Az első találkozás alkalmával lefeküdtem egy vadidegen férfival

Gyakran olvasom a rovatban megjelenő leveleket, és régóta gondolkozom azon, hogy ki kellene magamból írni azokat a dolgokat, amelyekről senkinek nem beszélek.

A fenti gondolattal kezdődik Aletta álnevű olvasónk alább teljes egészében közölt levele – igen, néha jólesik az embernek kiírni magából az olyan gondolatokat-történéseket, amikről mással nem lehet beszélni. Pontosan ezért vagyunk itt mi! Ha ír a Randiblog e-mailcímére, itt a Randiblogban anonim módon mesélhet, hiszen a beküldőknek nemcsak a nevét változtatjuk meg, hanem a sztori olyan apró részleteit is, amikről esetleg rá lehetne ismerni a történet szereplőire. A beküldőről általában mi sem tudunk semmit az e-mailcímén kívül, de természetesen azt sem adjuk ki soha senkinek az illető beleegyezése nélkül.

Aletta alább egy titkot mesél el, amiről férjének, illetve más családtagjainak nem tud beszélni. A címből nagyjából már sejthető, hogy mi ez a titok, de alább Aletta részletesen elmesél mindent. Nézzük!

„47 éves, átlagos nő vagyok, inkább zárkózott, visszahúzódó. A munkahelyemen, családomban felelősségteljes, komoly embernek ismernek. Több mint 10 éve nincs szexuális kapcsolatom a férjemmel. A beteges féltékenysége vezetett oda, hogy ennyire elhidegültünk egymástól. Sokáig szerettem volna, ha rendbe jön a házasságom, szerettem a férjem, el sem tudtam képzelni, hogy nélküle vagy egy másik férfival éljek.

Pár év elteltével elkezdett hiányozni az érintés, az, hogy kívánjanak. Ha a buszon vagy a villamoson elment mellettem egy férfi, akinek ráadásul valami finom aftershave illata volt, teljesen rosszul voltam a vágytól. Nem tudtam, mit csináljak, annyira erős volt bennem a vágy, hogy sokszor attól féltem, a férfikollégáim észreveszik rajtam.

Ügyfelekkel, megbeszéléseken szinte mindig elkalandoztak a gondolataim. Tudtam, hogy tennem kell valamit, mert esetleg kínos helyzetbe kerülhetek. Itt felmerülhet bárkiben a kérdés, hogy miért nem próbálkoztam a férjemnél. Kettőnk között már nem olyan volt a kapcsolat, és én egy szenvedélyes férfira vágytam, olyanra, aki kíván, aki mellett nőnek érezhetem magam. Elhatároztam hát magam, és itt kezdődött egy virtuális valóság, a párhuzamos életem.

Létrehoztam egy álnevet, áltörténetet és felregisztráltam egy társkereső oldalra. Csak két sort írtam, miszerint társas magányban élek. Másnap reggelre 62 olvasatlan üzenetem volt. És napközben is sorra jöttek a levelek. Végigolvastam mindet, de nem volt bátorságom válaszolni. És gyakorlatlan is voltam, nem tudtam, mit lehetne írni. A levelekből annyit leszűrtem, hogy sok primitív, bunkó férfi keres alkalmi kapcsolatokat. Kitöröltem minden olyan levelet, ami hangnemben, stílusban nem ütötte meg az általam elvárt szintet. Majd pár hét után megírtam az első válaszlevelet.

Több levélre is válaszoltam, de végül csak egy maradt, aki az első pillanattól fogva szimpatikus volt a levele alapján. Fényképet cseréltünk és kérte, hogy találkozzunk, megvárja, amíg készen állok rá. És eljött az a nap is, el nem tudtam képzelni, milyen lesz. A Várban sétálgattunk és én el sem hittem magamról, de annyira kívántam, hogy attól féltem, nem tudom türtőztetni magam, és nekirontok. Végre elkezdte simogatni az arcom, és én csak azt vártam, hogy megcsókoljon.

Azt sem tudtam már, mikor csókolóztam utoljára, és nagyon jó érzés volt, amikor megcsókolt. Újra kezdtem érezni, hogy vér folyik az ereimben. A lakásán kötöttünk ki, és én hosszú évek elteltével újra nőnek éreztem magam. Még ma is elképedek, ha arra gondolok, hogy az első találkozás alkalmával lefeküdtem egy vadidegen férfival. De ez csak a lejtő teteje volt, innen mélyrepülésben haladtam lefelé.

Rendszeresen találkoztunk, de nekem kevés lett, több mindent ki akartam próbálni a szexben. Újra felregisztráltam egy másik társkereső oldalra, ahol kitartóan írt nekem egy férfi nap mint nap. Levelezni kezdtünk és találkoztunk, vakrandi volt, de bejött. Vele is már az első találkozáskor a lakásán kötöttünk ki. Olyan volt vele a szex, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Mindent megkaptam tőle, ami az előző partneremnél hiányzott. Viszont szex után már úgy öltöztünk fel, úgy viselkedtünk, mint két idegen. Ha beszélgettünk, rám se nézett, a plafont bámulta.

Három hónapig tartott ez a kapcsolat, majd megírtam neki, hogy nem akarok találkozni vele többet. Ezután elhatároztam, hogy szünetet tartok, rendezem az életem, és keresek egy rendes társat magamnak. De már megint a társkeresőn leveleztem. Több randit is megbeszéltem, és elindult a mustra. Reméltem, hogy találok valakit, akitől többet kapok, mint eddig. A férfiakban egyből azt néztem, hogy le tudnék-e feküdni vele, és találtam egy ilyet.

A második találkozásunkkor lefeküdtünk. Ekkor voltam életemben először ún. búvóhelyen, ő ugyanis ugyanolyan helyzetben volt, mint én. Nagyon jó volt vele a szex, és tőle megkaptam azt a plusz intimitást is, ami eddig hiányzott. Mindennap felhívott, beszélgettünk, vibereztünk. A második alkalommal, amikor találkoztunk, szinte csak orális szex volt, azt mondta, ő azt nagyon szereti. Amikor elbúcsúztunk, tudtam, hogy nem fogok vele többet lefeküdni. Azt hazudtam neki, hogy a lányom rájött a kapcsolatunkra és nem akarok komplikációt.

És már kerestem is a következő „áldozatot”. Újabb társkereső oldal, újabb találkák. És találkoztam egy nálam 9 évvel idősebb férfival, aki nős, együtt él a feleségével, de 30 éve folyamatosan csalja. Összejöttünk, és tőle mindent megkapok, amire az érzékiség, vágy területén vágytam. Teljesen elengedem magam, mindent kipróbálok, és ő partner ebben. Erről szól a kapcsolatunk, kizárjuk az érzelmeket és átadjuk magunkat az élvezetnek. És közben tudom, hogy erkölcstelen vagyok, hogy nagyon mélyre süllyedtem, hogy egy rendes nő így soha nem viselkedne. Nem tudom, hogy jutottam el idáig, és nem tudom abbahagyni.”