Nálam egyfajta szakmai ártalom és mazochizmus olvasni a Randiblogot

Fábián levele késztetett arra, hogy írjak, de ez nem csak neki szól, hanem egyfajta riposzt lenne az összes posztra, amelyek az internetes ismerkedésről és a sok zsákutcáról szólnak.

Igen, Fábiánon kívül rengetegen írtak már itt a Randiblog Inbox rovatban arról, hogy nem sok reményt látnak a társkeresésben, ezért jön most jól Ráhel álnevű olvasónk levele. Ő két okból számít társkeresés témában nagy szakértőnek, ebből az egyik, hogy ő maga is társkeresőn keresztül találta meg mostani szerelmét. A másikat viszont inkább nem meséljük el helyette, hanem azonnal át is adjuk neki a szót, csak arra szeretnénk önt emlékeztetni, hogy ön is írhat nekünk ugyanúgy, ahogy Ráhel tette: küldje be nekünk saját tapasztalatait, saját történetét a Randiblog e-mailcímére!

„Mielőtt mások életében vájkálnék, feltárnám a sajátomat, mert úgy korrekt: Több, mint 10 éve ismertem meg a férjemet az interneten, egy társkeresőn. Hamar szerelem lett, összeköltöztünk, összeházasodtunk. Hosszú évek után is ugyanúgy szeretjük egymást és képesek vagyunk éjszakákat átbeszélgetni, majd másnap hulla fáradtan munkába menni, mert egyikünk sem volt képes befogni a száját, még hajnali 2-kor sem… Szerencsések vagyunk, ez egyértelmű.

Hosszú ideje dolgozom az egyik magyar online társkeresőnél, mint ügyfélszolgálatos, sok sikersztorit láttam és sok kudarcot is. Nálam egyfajta szakmai ártalom és mazochizmus olvasni a Randiblogot, mert munkaidőben is társkereső emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozom. Mivel az online társkereső mindkét oldalán jelentős időt töltöttem el (ügyfélként és ügyfélszolgálatosként), ezért úgy gondolom, hogy az átlagnál jobban rálátok az ezzel kapcsolatos problémákra.

Pontokba szedem, hogy szerintem melyek azok a legfőbb dolgok, amiktől működik egy párkapcsolat:

1. Alma az almához, körte a körtéhez

A társkeresőn mindenki saját magánál jobbat, szebbet szeretne találni. Az emberek nem mérik fel reálisan sem a belső, sem a külső tulajdonságaikat. Olyan sokszor írjuk le a társkeresőn a bemutatkozó szövegünkben a megszokott hazugságokat, hogy a végén tényleg elhisszük magunkról azokat. A társkeresőn mindenki „csinos, kedves, nyitott, őszinte, családcentrikus, hűséges, stb.”, de a valóságban valahogy senki sem ismer olyan embereket, akik ezekkel a tulajdonságokkal egyszerre rendelkeznének. Az önismeret hiánya néha döbbenetes még az idősebb korosztályban is.

Mindenkinek tisztában kell lennie a saját erősségeivel és gyengeségeivel, amihez szükséges a beismerés képessége is. „Igen, én ilyen vagyok.” Ha nem a saját „kategóriánkból” választunk, akkor kudarcra van ítélve az ismerkedési próbálkozás vagy átmeneti siker után jön a sokkoló szakítás és az általánosítás, hogy „minden nő egy ribi” és „minden férfi egy tróger”.

2. A párod legyen a legjobb barátod

De úgy, mint az óvodában! Feltétel nélküli (akár naiv, gyermeki) őszinteséggel beszéltek egymással. Mindent megosztotok, mindig tudjátok, mi van a másikkal. Nincsenek kimondatlan gondolatok, sérelmek. Mindig tudjátok, hányadán álltok. Az már az ismerkedés korai szakaszában kiderül, hogy tudtok-e – elsősorban – barátok lenni. Ez a legjobb alap egy tartós párkapcsolathoz.

3. Türelem, kooperáció, befektetett energia

Nem akarok én is a „párkapcsolatok a fogyasztói társadalom áldozatai” és „bezzeg nagyanyáink idejében” szöveggel jönni, de szerintem ez egy valós probléma. A társkeresés sokszor olyan, mint egy új autó vásárlása. Melyik a legjobb ár/érték arányú? Melyikkel járok a legjobban? Mit kapok pontosan a befektetett pénzemért/energiámért? Majd a kérdésekre egyfajta jolly joker válaszként megvonja a vállát a vásárló és summázza, hogy „ha mégsem felel meg, majd eladom és veszek újat!”. Ugyanígy egy párkapcsolat esetében a legelső vitánál már készítjük is az újabb regisztrációt a társkeresőn... Kimegyünk az autópiacra és megnézzük az aktuális kínálatot, túladunk a tévesen megvásárolt darabon és hazavisszük az újabbat annak reményében, hogy az majd jobb lesz. Pedig nem lesz. A nehézségeket másfajta nehézségekre cseréljük.

Mindent szeretnénk instant megszerezni, a párkapcsolatot is. Pedig a párkapcsolat olyan, mint bármi az életben, ami hosszabb távra szól: türelem, áldozat és sok-sok beleadott idő, munka kell hozzá, hogy jól működjön. (Gondoljunk arra, hogy amiben igazán jók vagyunk, arra sosem sajnáltuk az időt, energiát... a párkapcsolat ugyanilyen dolog.)

Persze ezek sem kötelező érvényű bölcsességek, csak az én tapasztalataim... Érthetetlen történetek mindig lesznek és mindig lesz valaki, akit igazságtalanul hagynak el és olyan is, akit igazságtalanul vádolnak meg.”