A lány oldalán megláttam, hogy kapcsolatban van, az én barátommal

Rendszeresen olvasom a blogot, és a történetem (mely egy igazi érzelmi terroristáról szól) megírása már nagyon régen foglalkoztat. Most, hogy már rendbe jött az életem, és sikerült felejteni, leírom az egész sztorit, az utólag kinyomozott és összerakott teljes képet, elnézést, ha túl hosszúra sikeredett, de olyan történt velem, ami, azt hittem, csak a filmekben van.

Ez a bevezető tartozik Bernadett történetéhez, aminél egyrészt a múlt héten jóval hosszabb levelet is közöltünk, másrészt ez a történet is van annyira fordulatos, hogy már az első pár bekezdés után tudtuk, hogy itt a helye a Randiblogban. Bernadett a munkahelyén jött össze egy sráccal, és a sztori elején úgy tűnik, a fő probléma ebben a kapcsolatban a srác exe lesz. Aztán egyre több meglepő fordulat következik, amiket persze eszünk ágában sincs egytől-egyig előre lelőni Bernadett helyett, éppen elég beszédes a címnek választott idézet.

Ha önnel is történt valami rendkívüli, vagy ha csak saját véleményét vagy tapasztalatait szeretné megosztani, ha ön is szívesen mesélne ezt-azt, kérjük, ne habozzon, hanem írjon nekünk ön is a Randiblog e-mailcímére!

„Soha nem voltak rövid kapcsolataim, csak két 3,5 éves és egy 1 éves kapcsolatom. Eléggé burokban nőttem fel, nagyszerű támogató és szertő családban, szuper barátokkal körül véve. Ebből adódóan és magából a személyiségemből fakadóan naiv voltam, megbíztam mindig az emberekben. Valószínűleg ezért hozta úgy az élet, hogy ezen sok téren változtatnom kellett, már naivnak nem mondom magam, viszont az emberekben igyekszem továbbra is megbízni.

Az egész azzal kezdődött, hogy az utolsó 3,5 éves kapcsolatomnak vége lett. Együtt is éltünk előtte, jól elvoltunk, de nem egy irányba változtunk, mást akartunk az élettől. Azért megviselt a dolog, de új munkahelyen kezdtem el dolgozni, az első igazi munkahelyemen, ez eléggé lefoglalt, minden új volt, új kihívásokkal, sok új emberrel ismerkedtem meg, közben pedig tanultam. Ekkor történt meg, három hónappal a szakítás után, hogy az egyik munkatársam elkezdett flörtölni velem, udvarolni. Szimpatikus volt és elmentem vele egy randira. Már ekkor furcsa volt, hogy folyamatosan kiment telefonálni a randi helyről. Mikor rákérdeztem, azt mondta, hogy az anyukája hívta, nem fontos. Beszélgettünk sokat aznap, hazakísért. Akart adni egy csókot, de valamiért ráéreztem a valódi okra a telefonok mögött és megkérdeztem, hogy nincs-e véletlen valakije. Na akkor bevallotta, hogy igazából van barátnője, de már nem működik a kapcsolat, szakítani akar, többször meg is tette, de a lány nem fogta fel, nagyon ragaszkodik. Ekkor azt mondtam, hogy majd akkor keressen és hívjon el randira, ha azt a kapcsolatát lezárta.

Ez rá egy hétre meg is történt. Elkezdtünk randizni, eljártunk mindenfelé. Azután körülbelül három hét múlva jött az első SMS. A volt barátnő kért számon, hogy mit akarok a pasijától. Eléggé ledöbbentem, hogy ez most mi. Számon is kértem a srácot, akkor már „a barátom” (ő akarta azonnal, hogy ez egy „kapcsolat” legyen). Erre azt mondta, hogy ő szakított, de a lány egyszerűen nem érti meg, nem fogja fel. Egy őrült zaklató, aki hívogatja, a barátait is, a családját is, és ne foglalkozzak vele. Annyira jól elő adta akkor a dolgot, hogy teljesen el is hittem neki mindent. Na már ekkor sejthettem volna, hogy a sráccal valami nagyon nem stimmel, dehát a naivságom közbeszólt.

Utána voltak még hívások, írások a lánytól, de elkönyveltem, hogy egy bolond zaklató csak. Fél év után felvetődött az összeköltözés téma, de akkor eléggé hárított a srác. Rosszul esett, de a felhozott érveit elfogadtam. Elköltözött ugye a lánytól, saját lakásba, ahol végre önmaga lehetett, stb... Azonban pár hónapra rá elköltözött a lakótársam. Itt volt a lehetőség, hogy összeköltözzünk és ekkor már nem nagyon tudott ez ellen felhozni semmilyen jó ellenérvet. Elkezdett áthurcolkodni, de meglepően lassan. Minden héten csak egy zsák holmit. Na ez is fura volt, de ismételten jöttek a magyarázatok, elfogadtam. Már kilenc hónapja együtt voltunk, együtt éltünk (bár meglepően kevés holmija volt). Mikor ment haza, mert vidéki volt a srác, mondtam neki, hogy én is elmennék és megismerném a családját. Hozzá kell tenni, hogy én is vidéki vagyok és ő addigra már vagy háromszor volt nálunk. A szüleimnek nem volt soha szimpatikus, de akkor persze nem hittem nekik, pedig tudhattam volna, hogy külső szemlélők, jobban látják a dolgokat és engem pedig csak védeni akarnak. A barátaim ugyanúgy furcsállták a viselkedését és többször mondták, hogy legyek óvatos. Szóval arra, hogy lemenjek hozzájuk, az volt a válasz, hogy nehéz gyerekkora volt, az anyja alkoholista és nem akarja bemutatni nekem. Hát én ezt ismételten elhittem, sőt megsajnáltam őt. Innentől, mikor esti hívásai voltak és a lakásból is kiment, minden gond nélkül mondhatta, és el is hittem, hogy az anyja részeg, és most hívta és vele veszekedett jó hangosan.

Majd jött a szilveszter. Végre elhívott és a barátinak is bemutatott. Egyszer csak kirohant az éjszaka folyamán. Láttam, mikor visszajött, hogy nagyon ideges. Megkérdeztem, hogy mi van. Erre azt mondta, hogy a volt barátnője hívta, és azt hazudta neki, hogy terhes. Meg is kérdeztem, hogy ez hogy lehetne, hiszen mi már majdnem egy éve együtt vagyunk. Mondta, hogy na ezért hazugság a dolog, és nem tud mit kezdeni azzal az őrülttel. Ismételten csak megsajnáltam ahelyett, hogy a tudatom alatti érzésekre, gondolatokra hallgattam volna.

Azután megint eltelt fél év. Elment nyáron egy fesztiválra, ahova a munkám miatt én nem mehettem. Ennek egyébként meglepően meg is örült. Mikor hazajött, minden rendben ment. Kedvesebb volt és odaadóbb. Azután megláttam egy fesztiválos képet, ahol egy csoportképen a volt barátnőjét öleli át. Rá is kérdeztem, hogy ez meg mi? Nem úgy volt, hogy egy őrült? Miért ölelgeti? Erre az volt a válasz, hogy ott volt a közös baráti körükben, és csak ezen a képen állt mellé. Ezt is benyeltem.

Utána még teltek a hónapok. Szeptember környékén viszont elkezdett egyre furcsábban viselkedni. Sehova nem hívott el, ahol a barátaival ment, hideg lett. Többet nem egyszerre feküdtünk le, hanem sokáig fent maradt azzal a címszóval, hogy dolgoznia kell, sokat telefonált esténként a munkatársával. Persze kiment, hogy engem ne zavarjon. Hétvégén mindig elkezdett hetente hazajárni, előtte max. havonta, engem persze nem hívott, hisz a családi helyzet... Én egyre rosszabbul éreztem magam, egyre féltékenyebb és bizalmatlanabb lettem. Sokat vitatkoztunk, sírtam. Erre le lettem szidva, hogy hisztis és féltékeny vagyok. Elérte, hogy még én éreztem magam rosszul és az érzésemet is megkérdőjeleztem, és magamat hibáztattam.

Majd jött a következő szilveszter, ahova nem hívott el, mert ez most fiúbuli lesz. Nagyon nem tetszett, de elfogadtam. Azután az egyik ismerőse feltett képeket a közös szilveszterükről, ahol meglepő módon minden haverjának ott volt a barátnője, és több képen is egy lányt ölelt át a barátom. Rá is kérdeztem, hogy na ez meg mi? Azt mondta, hogy az egyik haverja unokatesója a lány, aki nem tudott hova menni szilveszterkor. Na ekkor már többé nem hittem neki, nem bíztam benne minden előző tette miatt. Akkor volt a diplomafélévem, sokat tanultam. Szilveszter után két héttel hazamentem és elkezdtem utánanézni a lánynak, hogy ki is ő. Erre a lány közösségi oldalán megláttam kiírva, hogy kapcsolatban van, az én barátommal. A hideg-meleg végig futott rajtam hirtelen. Ráírtam, a lányra, hogy ez meg mi? Eléggé meglepődtem, mert úgy tudom, hogy több mint másfél éve a srác az én barátom. Két óra múlva jött az üzenet a lánytól, hogy fel akar hívni.

Megadtam a számom és beszéltünk, és mindenre fény derült. A lány elmondta, hogy már szeptember óta együtt vannak. Mikor a barátom „hazament” hétvégére, a lány jött fel hozzá a srác lakásába. Tehát nem mondta fel a lakását. Míg nálam élt, közben a másikat is fenntartotta, randilakásnak. Rólam azt mondta a lánynak, hogy egy őrült féltékeny ex vagyok, aki hívogatja és nem tudja levakarni. Na ekkor minden tiszta lett, amiket nekem is beadott, mind hazugság volt. Felhívtam a srácot, mindent elmondtam neki, ami kiderült. Nagy hallgatás volt, majd jöttek a hazugságok, meg hogy szeret és semmi nem igaz, de akkor már nem vettem be a dumáját, azonnal szakítottam vele. A másik lány is kidobta. Erre még fel is hívott, hogy tönkretettem az életét. Elképesztő, egy igazi érzelmi terrorista. Szerelmes nem voltam soha belé, a másik kapcsolat után menekültem (ez csak később tudatosult bennem), de együtt éltünk, bíztam benne.

Ezek után felhívtam az exbarátnőjét is, vele is elbeszélgettünk jó hosszan. Kiderült, hogy egy intelligens, kedves, csinos, szerethető és szintén naiv lány volt. Velünk is volt vagy hét hónap átfedés, amíg vele és velem is járt, egyszerre lakott mind a kettőnknél. Mikor nyáron a fesztiválon volt, amiről a képet láttam, újra összejöttek és egy jó darabig együtt voltak. A szilveszteri hívás pedig, ahol a lány azt mondta, hogy terhes, igaz is volt, a baba a sok idegeskedés és a kiderült megcsalás miatt nem maradt meg.

Két embert tönkretett lelkileg teljesen a srác, minden hazugságával. Már azt gondolom, hogy amit a családjáról és az anyukájáról mesélt, az sem igaz, képes volt a családjáról is hazudni. Hihetetlen, hogy van olyan ember, aki ennyire nem tekint másokat semminek, hogy nincs lelkiismeret-furdalása a sok rettenetes tette miatt. Pedig nincs.

Ezek után másfél évembe tellett feldolgozni a történéseket. Nem ismerkedtem, magamat akartam lelkileg rendbe hozni. Igazából sikerült is, teljesen. Ezt a támogató családomnak és barátaimnak köszönhetem, mindig mellettem voltak.

De ez a történet végül happy end lett. Az első exbarátnő megtalálta a párját, és már egy gyönyörű kisfiút nevelnek együtt. Követjük egymást közösségi oldalakon. Én pedig már két éve együtt vagyok a jelenlegi párommal. Csodálatos srác. Intelligens, helyes, nagyon humoros, folyamatosan nevetek vele és mosolygok, ha együtt vagyunk, sőt akkor is, amikor nem, ha rá gondolok. A családját és barátait nagyon kedvelem, az én családom és barátaim pedig imádják őt. Az elején elmondtam neki mindent, ami előzőleg velem történt. Az elején még nagyon bizalmatlan voltam, de segített mindenben, hihetetlen megértő volt. Pár hónap után ismét elkezdtem bízni. Elképesztően boldog vagyok mellette. Ő az az ember, akivel el tudom képzelni, hogy nyolcvan évesen egymás mellett ülünk egy hintaszékben és csak nevetünk...

A sráccal nem tudom, mi lett, de azt hiszem, az élet majd rendezi a dolgokat, mindenki azt kapja, amit megérdemel...”