Előtte az élet, aminek én nem lehetek a része

Amikor januárban a szemébe néztem és bemutatkoztam, még nem sejtettem, hogy életem legkülönösebb és legfájdalmasabb időszaka kezdődik.

Úgy hozta a sors, hogy bibliai álnév jutott az alább olvasható levél beküldőjének: az, hogy Sába. Sába az Ószövetségben egy királynő, nálunk azonban egy középvezető egy állami vállalatnál, aki, amint az a fenti bevezetőből is kiderül, szerelmes lett valakibe. Soha senki nem szerepel a Randiblog Inboxban az igazi nevén, de Sába esetében különösen fontos az álnév, hiszen egy titkos viszonyról van szó, amire nem derülhet fény.

Sába azt mondja, nem vár se véleményeket, se tanácsokat, csak azért írt a Randiblog e-mailcímére, hogy kiírja magából, amit személyesen nem mondhat el senkinek. Ezúton is köszönjük, hogy megírta nekünk a titkát, és önt is bátorítani szeretnénk: ha úgy érzi, valami nyomja a lelkét, nekünk bármikor megírhatja anonim módon!

„Pedig ha akkor tudom, hogy ezek a mélybarna szemek a vesztemet jelentik, talán még el tudtam volna menekülni. De már késő.

Beleszerettem, pedig minket világok választanak el. És mégis annyi minden közös bennünk!

Amióta megismertem, nagyot fordult velem a világ.

Most már csak arra vágyom, hogy vele lehessek. Egész nap csak vele szeretnék lenni, beszélgetni, megismerni őt, a legkülönlegesebb embert, akit ismerek.

Csupa titok. Gondoskodó, nagyon intelligens, érdeklődő, remek a humora és fantasztikusan rajzol. És nagyon fiatal. Huszonéves, előtte az élet, aminek én nem lehetek a része. (Miközben ezt írom, sírok.)

15 évvel vagyok idősebb, középvezető egy állami vállalatnál.

Olyan elemi erejű féltékenységet érzek, ha más nőkkel beszélget, nevetgél, hogy magam is megijedek.

Pedig őt nagyon kedvelik, mert csodálatos ember, nagyon jó kisugárzással. Folyamatosan ugratjuk egymást, rengeteg apró kis titkunk van, amiről mások nem tudnak, cinkosok vagyunk és sok titkomat rábíztam már. Szeretek vele összenézni, összemosolyogni, számomra ez a nap fénypontja. Szeretném, ha értené, mit akarok üzenni neki.

Néha úgy érzem, több is van ebben a kapcsolatban a részéről is, minden akadály ellenére, de hiába utalok rá, egyszerűen nem veszi a lapot. Vagy nem akarja venni. Pedig 1 kilométerről levehető, hogy ez már több, mint barátság.

Szexuálisan is vonz, pedig a korábbi férfiak az életemben teljesen más típusúak voltak.

Elhalmozom mindenféle ajándékokkal és csak azt remélem, nem használja ezt ki. Megsemmisülne az egész világom, ha kiderülne, hogy kihasznál, és csak nevetségessé válnék, amit nem élnék túl. Sebezhető vagyok, mert évek óta nincs senkim, és tőle olyan szintű figyelmet kapok, amiben már régóta nincs részem.

Képtelen vagyok a barátnőimnek beszélni erről az egészről, mert tudom, hogy nem értenék meg. Egyszerűen felfoghatatlan a történet. Csapdában vergődök, a kiutat nem látom.

A napok eltelnek valahogy, mindig az adott feladatra koncentrálok, így próbálok túlélni.

Megbecsülök minden percet vele, minden történést kettőnk között. Kívül mosolygok, de belül csak az üresség és a szomorúság van.

Csak ti tudtok erről az egészről. Köszönöm, hogy leírhattam, kicsit megkönnyebbültem. Nem várok tanácsokat, mert senki nincs az én bőrömben, nem él az én lelkemmel és nem ismeri az én helyzetemet. Ezért nem is érthet meg.”