horoszkóp
shutterstock 119971909

13 lánnyal volt kapcsolata, néhánnyal le is feküdt

2018.07.09. 17:52

Paulina levele felelevenített olyan három évet az életemből, ami igazán kimaradhatott volna. Megközelítőleg hasonló szituációban voltam én is, csak más szerepben... Az aktuális „tartós” barátnő szerepében.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Ha ön nem olvasta volna pár héttel ezelőtt Paulina levelét, klikkeljen érte ide, mert ebben a posztban egy olyan történetet közlünk, ami meglehetősen szorosan kapcsolódik hozzá. Paulina azt mesélte el, hogy szeretői státuszban volt egy férfinál, akinek a magánéletéről és a kapcsolatáról egyre furcsább dolgok derültek ki.

Az alábbi történet Lukrécia álnevű olvasónktól érkezett a Randiblog szokásos e-mailcímére, és amint azt Lukrécia a bevezetőben is írja, nagyon hasonló dolgokat fedezett fel a szerelméről többéves kapcsolat után, mint Paulina. Az egyik fő különbség azonban az volt, hogy Lukrécia nem csak a szeretője volt egy idő után ennek a férfinak, hanem hogy mi minden más is, az a beszámolójából máris kiderül. Nézzük a levelet!

Tudja már fejből a címünket? Könnyű:
randi kukac mail.velvet.hu

A húszas éveim legelején jártam, egy több éves kapcsolat után, mindent újjá építve magam körül kezdtem el a nagybetűs életet, amikor megismerkedtem egy férfival.

Látszott rajta, hogy a szeme se áll jól kategória, eleinte nem is vettem őt komolyan. Mellettem még két barátnője volt, én is csak olyan szórakozásra voltam, de akkoriban még ő is nekem. Ne volt sem az esetem, nem is terveztem vele semmit, az ilyen típusú karakterek sosem voltak vonzóak számomra, de eltelt egy kis idő... Egyre többször beszéltünk, találkoztunk, minden, de tényleg minden tökéletes volt, és beleszerettem. Azt éreztem, hogy ez kölcsönös, pontosabban érezni se kellett, jött a duma, amit minden nő hallani akar:

Miattad megváltoztam! Te vagy az egyetlen, veled új életet kezdek!

A rózsaszín köd leszállt, és közel három évig nem tűnt tova. Ez alatt az idő alatt egyre inkább történtek körülötte érdekességek.

Mindig is furcsa volt számomra, hogy az összes exével felhőtlen a viszonya, mondván a kapcsolatokat fenn kell tartani.

Telt az idő, a karrierem is felfelé vette az irányt, jó fizetésért dolgozhattam, jó helyen. A kapcsolatunk elején még tényleg semmim se volt, így nem is gyanakodtam. Már az első hónapokban sikerült letennem a jogosítványt, amit azonnal egy autóvásárlás követett. Persze régi tragacs, de munkába járni és ő hozzá(juk) átmenni tökéletes volt. A zárójelben lévőnek lesz még jelentése.

Szóval az életem haladt a medrében, szerelmes voltam, úgy mint még soha.

Ő szegény családból származott, az édesanyjával élt egy régi, rozoga házban, milliónyi adóssággal (ami persze sose derült ki, hogy pontosan mennyi) a nyakukban. Ő dolgozott, a fizetését az utolsó fillérig leadta az anyjának. Szép sorjában kezdődtek a közös problémáink: pár hónap együttjárás után elmaradozott az, hogy ő látogasson meg engem, nem volt buszjegyre pénze, nem ért rá, az anyjára kellett vigyázni, aki lelkileg labilis volt, legalábbis mindent erre fogtak.

Én mentem át, de szigorúan csakis hétvégén tudott fogadni. Mindig autóval mentem, fő a kényelem, meg mindig kitaláltunk valamit, amihez el kell utazni és megnézni, mozi, meki, városnézés, ilyenek.

Az anyagi hátterére való tekintettel sose kértem pénzt tőle az üzemanyagra, öreg autóm lévén azért megette a magért... de ez már mellékes.

Jöttek az anyagi gondok, haláleset a családban, kikötötték a kábeltévét, a házuk állapota rohamosan romlott, jöttek a felszólítások is...  Azon imádkoztam, hogy a munkahelyem megmaradjon, és tudjak nekik segíteni, hogy semmi se álljon kettőnk közé. A segítség nem is váratott magára, megengedhettem magamnak, hogy többször is adtam nekik kölcsön, amit sokszor nem is kértem vissza, kifizettem a számlákat, ne kössenek ki további közművet. Segítettünk a szüleimmel abban, hogy a házuk lakhatóbb legyen.

Megvettem neki mindent, ami után áhítozott, márkás cipő, szép ruha, kirándulások, vasárnapi hamburgerezések és egy komolyabb fényképezőgép… A közös ház volt az álomcél, persze úgy, hogy én vegyek fel hitelt. Az idill akkor kezdett bomlani, amikor egy jó barátnőm párja rám írt neten, hogy őt csalják az én pasimmal... Természetesen nem hittem neki, de rákérdeztem – sűrű tagadás.

Utána egy teljesen idegen lánytól kaptam egy üzenetet, hogy csináljak valamit a faszimmal, mert teljesen rá van gerjedve. Elindult a vezérhangya... Elkezdtem nyomozni, beléptem a Facebookjára. Az első esetről nem találtam nyomokat, de találtam mást. Ezer mást...

Én nem vagyok prűd, de az én szemeim is kifolytak attól, miket írt más lányoknak. Azonnal dührohamot kaptam, és hazahívtam, majd nekiestem.

Természetesen engem hibáztatott, hogy mellettem nem érzi elég jónak magát, nem érzi, hogy vonzó. Ezen még jobban fenn akadtam, akkor azt mondta, hogy mit is vár tőlem, rideg hisztis és munkamániás fridzsider vagyok. Elhittem... Minden szavát elhittem, ittam azokat.

Pár hónap eltelt úgy, hogy bebizonyítsam neki, ő a legjobb férfi a világon és pedig a legjobb nő. Még jobban megadtam neki mindent!

Aztán jött egy újabb gyanús üzenet, akkor már mélyebben beleolvastam a leveleibe, és rátaláltam arra, ami rányomta az i-re a pontot: lefeküdt lányokkal, többel is. És azon ömlengtek, hogy milyen jó volt. Pontosan 13 lánnyal volt neten kapcsolata, abból néhánnyal le is feküdt.

Egy pillanat alatt minden nyilvánvalóvá vált: miért nem jött át hozzánk hónapok óta, miért csak hétvégén tudott velem találkozni, ha én nem tudtam menni, hetekig nem láttam. A közeledései így egyre ritkábbak lettek, csak ha pénz vagy fuvar kellett neki vagy az anyjának, akkor hívott fel telefonon.

Kiakadtam, szakítottam vele, de itt még nincs vége.

Ő is eljött hozzánk (most épp volt pénze buszra...) és ő is belenézett az én gépembe, és meglepődve konstatálta, hogy a legjobb barátnőmnek kiöntöttem a szívem, aki erre vigaszul ajánlotta egy rendkívül helyes jó ismerősét. Itt vége lett a dolognak, mint párkapcsolat, de hónapokig találkozgattunk, természetesen kért pénzt, természetesen adtam neki sajnálatból. Míg nem egyszer egyik este találkozóm volt egy másik férfival, ő meglátott minket és amikor már egyedül voltam, odajött... Részeg volt, üvöltött velem, rángatott, meg akart ütni. Ezzel fejeződött be a mi kis love storynk. Azóta se beszéltünk, természetesen láttam már az utcán, de a fejét is elfordítja. Egyszer írtam neki, hogy természetesen a kölcsönadott pénzre számítok a történtekre való tekintettel. Ha nem is egyben, az se baj, hisz egy hónapban nem keres meg ennyit, de se válasz, se törlesztés nem érkezett.

Azóta külön utakon járunk és megtaláltam a másik felem, akivel mindenben hasonlítunk, ő is megtalálta a nála idősebb, jómódú „igaz szerelmét”. Pár ismerősön említette, hogy nem változott, de ez már szerencsére nem az én problémám.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!