Vele vagy nélküle, de a szexuális kielégülést fogom keresni

Gusztáv és Szergiusz interakciójához szeretnék én is hozzászólni.

Ezzel a bevezetéssel kezdődik Vencel álnevű olvasónk alábbi levele. Pár héttel ezelőtt Szergiusz reagált egy nagyon érdekes levéllel Gusztáv több évvel ezelőtti írására, de egy örökké aktuális témáról van szó, így nem csoda, hogy a posztok új gondolatokat ébresztettek Vencelben.

Mi a helyzet akkor, ha egy párkapcsolatban az egyik fél (a most tárgyalt esetekben a férfi) jobban és gyakrabban kívánja a szexet, mint a másik (azaz a nő)? Miért van ez? Mit lehet tenni a probléma megoldására? Alább Vencel tapasztalatait és következtetéseit olvashatja el, és ha ön is hozzátenne valamit, kérjük, írjon nekünk egy mailt! A címünket a következő dobozban találja, de a poszt legaljára is mindig odatesszük még egyszer, hogy ne kelljen keresgélni.

„52 éves férfi vagyok, második kapcsolatomban 19 éve vagyunk együtt feleségemmel, és sajnos azt veszem észre, hogy a legtöbb párnál örök visszatérő probléma a szex minősége vagy mennyisége. Így van ez nálunk is, és mint sokan írják, sajnos nincs általános jó megoldás. Mindkét levélben rengeteg ismerős szituáció köszön vissza amit én is átéltem, ezért néhol egyetértően bólogattam. Nálunk a mennyiséggel van gond. Én például a párommal közöltem, hogy ha tetszik, ha nem, amíg a hormonjaim jól működnek, max. 3 napig bírom türtőztetni magam, mert a szex az életem része, mint az evés-ivás. Nem tehetek róla, hogy megéhezek, ezért vele vagy nélküle, de a szexuális kielégülést fogom keresni. Elfogadta, hogy ilyen vagyok, észreveszi és önzetlenül kielégít, mikor már nagy bennem a feszültség.

Én viszont csak hetente egyszer élhetem át vele azt, amikor egymás után több és mély orgazmusa van egész hosszan, szinte magán kívül görcsösen rángatózik a gyönyörtől, fizikailag is elfárad, és teljesen megváltozik, mintha kicserélték volna.

Szóval ha eltérő mértékben és módon is, de kielégültek vagyunk egy jó kapcsolatban.

Az őszinte szókimondó beszélgetések sokat segítenek, de nem változtatnak a tényeken. A pasik alapvető genetikai programja, hogy minél többször párosodjanak és kielégüljenek, a nők belső ösztöne ezzel szemen pedig a biztonság, az utódok gondozását tartják fontosnak, és a hölgyek részéről a szex csak másodlagos élvezet, nem prioritás, inkább egyfajta cserealap, fedezete annak, hogy ezt a biztonságot megkapják párjuktól. Ha ezt elfogadjuk és kezelni tudjuk, akkor jól működhet a kapcsolatunk. A lényeg, hogy egyenrangú partnerek vagyunk eltérő vágyakkal és igényekkel.

Egy fontos részleten viszont megakadt a szemem mindkét levélben.

Gusztáv –

Olyan, hogy spontán „rámugrik” vagy elkezd csókokkal felébreszteni, esetleg szájjal nyaktól lefelé izgat, az nincs.

Szergiusz –

Én is végigjátszottam, hogy „kivárom, amíg rám ront”. Hát várhattam. Fél évet.

Mindkét idézetben azt éreztem (lehet, hogy tévedek), hogy korunk pornográf világképe kezdi eltorzítani az elvárásokat. Rengeteg férfi néz pornót (köztük én is), és ott valóban azt látni, hogy a csaj ráveti magát a pasira. Tudjuk, hogy AZ film, EZ pedig itt a valóság. De lám-lám, szexuális vágyaink előbb-utóbb torzulnak a tudatalattinkban.

Szóval az evolúció még nem olyan gyors, mint a pornó. Ne számolgassuk ki, hányszor kezdeményez. Adjuk meg a hölgyeknek azt, amire vágynak, biztonságot, szeretet, odafigyelést, és mi pasik reménykedjünk, hogy a simogatások, ölelések felébresztik a vágyat bennük és jön az a fergeteges szex, amire annyira vágyunk. „Nincs ingyen ebéd”, a jó szexért is tenni kell a szürke hétköznapok minden napján.”