Az embereket, pláne, ha a megcsalt fél szerepét töltik be, szokta érdekelni, hogy mégis mi lehet az oka annak, hogy a párjuk félrekacsingat a kapcsolatukból. Én rontottam el? Vagy csak egész egyszerűen egy szemétládával élek együtt? Esetleg valami más oka van annak, hogy nem kellek? Hogy nem én kellek? Sajnos erre, a téma összetettsége és ismeretlen részletei miatt nem lehet általános, mindenkire érvényes választ adni.
Arra viszont igen, hogy miről lehet felismerni, ha megcsalnak, a hűtlenkedő félnek ugyanis van egy napi rutinja, amelyhez majdnem minden hozzá hasonló emberi lény ragaszkodik. Legalábbis erre a következtetésre jutott kutatásai során egy Ashley Madison nevű kanadai online társkereső szolgáltatás, amelyen keresztül házasoknak vagy kapcsolatban élőknek segít párt találni. Ha jól értelmezzük a szolgáltatás lényegét, akkor úgy is fogalmazhatunk, hogy szeretőt keres azoknak, akiknek nincs, de szeretnének. Nos, ha valakinek, akkor neki biztosan hihetünk azzal kapcsolatban, hogy mi minden jellemzi ezeket az embereket, úgyhogy az általa összeszedett információkat bátran osztjuk meg önnel, bízva benne, hogy olvasás közben nem ismer rá a férjére vagy a feleségére.
Kezdjük is azzal, hogy nagy általánosságban a kapcsolatunk mely fázisában kezdünk mások iránt érdeklődni, és ez mennyi ideig tart. Nos, Madison megítélése szerint legtöbbször a hosszú távú, 10 évet is meghaladó párkapcsolatokat jellemzi a megcsalás, de persze ez nem törvényszerű, csak egy általános szám, és a megcsalók kétharmadára érvényes. Akik pedig eljutnak oda, hogy félrelépnek, általában hónapokig, sőt, sokszor évekig vesznek részt az eltitkolt kapcsolatukban. Ezek az emberek pedig komoly szabályrendszert alkalmaznak arra, hogy új életvitelükkel a lehető legveszélytelenebb, mégis kifejezetten előnyösnek mondható élethelyzetet teremtsenek saját maguk számára, ami egyébként nem feltétlenül egyezik meg azzal, amit a másik két fél (házastárs és szerető) bármelyike is igényelne.
Mindenekelőtt tudni kell, hogy a hűtlen már akkor a szeretőjére gondol, amikor reggel kinyitja a szemét (ezt a megcsalt félnek nyilván nem esik jól hallani), ugyanakkor sokkal kevésbé tartja fontosnak a vele való kommunikációt, mint azzal, akinek örök hűséget fogadott. Ez számokban azt jelenti, hogy a csalfa személyeknek több mint a fele vallja be, hogy akár egy fontos meetinget vagy munkát is simán félbehagy akkor, ha a házastársa hívja telefonon, míg 73 százalékuk semmiképp sem tenné meg ezt a szeretőjük kedvéért. Sőt, a napi kommunikáció sem korlátozódik csupán az egyik félre: a szeretőkkel főként a munkahelyen kommunikálnak (a hűtlenek 47 százaléka naponta egyszer vagy kétszer), de a házastársakat sem hanyagolják el, 42 százalékuk velük is beszél legalább kétszer nap közben.
A szeretőkkel folytatott kommunikáció az sms-re vagy az írásbeli diskurzus egyéb formáira korlátozódik, a személyes találkozókat pedig főként este 9 után ejtik meg, ami józan ésszel is sok magyarázkodásra adhat okot otthon - de ez már legyen a hűtlenek problémája.