Én ilyenkor is eltöltök a delikvenssel 1 órát

Rendszeresen olvasom a rovatukban megjelent írásokat, és úgy gondoltam, én is megírom az egyik társkereső oldalon megismert férfiakkal kapcsolatos tapasztalataimat. Elnézést a néha erős kifejezésekért, de sajnos nem mindig lehet finoman fogalmazni…

Ez a levél figyelmeztetéssel kezdődik, úgyhogy ezt a szerkesztőnek már nem kell említenie a bevezetőben. Elég ide annyi, hogy az alábbi beszámoló Orsolya álnevű olvasónktól érkezett, és a téma megint a társkeresés és a randizás. Orsolya azt mondja, hogy amikor első benyomásra úgy tűnik az első randin, hogy ebből nem lesz semmi, azért valamennyi időt akkor is eltölt az illetővel – és ez a helyzet szült már egy-két kellemetlen helyzetet. Ezeket Orsolya el is meséli a levelében.

A tapasztalatok után megosztja velünk következtetéseit-véleményét is, amivel valószínűleg néhány olvasónk egyet ért majd, másik viszont vitatkoznának vele – nos, ha önnek van kedve folytatni a diskurzust, mi állunk elébe! Küldje be ön is tapasztalatait, saját történetét a Randiblog Inbox rovatba, alább találja az e-mailcímünket!

„32 éves, nem csinosnak, hanem kifejezetten szépnek mondott, diplomás nő vagyok. (Nem a nagyképűség beszél belőlem, szó sincs róla, hanem ahogy mások jellemeznek). Én a magam részéről úgy gondolom, egy férfi legyen férfi, egy nő pedig nő. A férfi hódítson, legyen fellépése, nem tudom másképp érzékeltetni, nekem az olyan férfiak tetszenek, akik mellett nőnek érezhetem magam. Szerintem ez nem hatalmas elvárás…

Több randevúm volt különböző férfiakkal az egyik társkereső oldalról és egyszerűen csak tátom a számat sokszor, hogy mennyire elrontották az „erősebbik nemet” a magukat nőnek nevező, maximálisan lábtörlőbe átment elődeim.

A kapcsolatfelvétel és személyes találkozó után általában három lehetséges továbblépési lehetőség adódik. Vagy egyáltalán nem tetszik élőben a partner (öregebb, fiatalabb korában készült, vagy retusált fotókat rakott fel), vagy helyes, szimpatikus, de nem mozdít meg semmit bennem, de később akár bármi is lehet belőle, na és a harmadik, amikor vonzó és igencsak erősen működik a kémia is.

Döbbenetes tapasztalat, hogy a férfiak döntő része minimum 2-5 évet letagad a korából az adatlapján, de találkoztam olyannal is, ahol ez 15 év volt! Az anyagi helyzetről nem is beszélve! Sok pasi égszínkék vizű tengerparton pózol, (tehát szinte szuggerálja beléd, hogy ez legalább a Maldív-szigetek), vagy valami szuper verda előtt, hanyagul rákönyökölve. (Később az esetek jelentős részében kiderül, hogy csak odaállt egy parkolóban a járgány elé). A levelezésben elhintik, hogy ők Floridától Szingapúrig bejárták az egész világot, és csak apránként ejtegetik el később, hogy akciós, vagy valami olcsó oldalon foglalt 2-3 csillagos szállodás utakról van szó. Amelyekből ráadásul a fele sem igaz.

A másik kedvencem az ellentéte, a fürdőszobában készített profilkép, a háttérben a WC-vel, felmosóvödörrel, olcsó tusfürdővel, esetleg a szennyestartóra hajigált levetett ruhákkal. Elképesztő, hogy mennyire nem figyelnek a részletekre. Azt pedig, aki a volt barátnőjével közösen készített képet rakja fel – a leányzót levágva – már minősíteni sem tudom.

De térjünk vissza a 3 eshetőséghez. Az első esetben nyilvánvaló, hogy nem lesz folytatás. Én ilyenkor is udvariasan eltöltök a delikvenssel 1 órát, és többnyire mindketten érezzük, hogy ez ennyi, kipipálva, nincs szükség különösebb magyarázatra.

A második lehetőségnél volt olyan „úriember”, akivel fél dl kávé mellett ücsörögtünk majd 1 órát, és, amikor lehörpintettem az utolsó kortyot és azt mondtam, hozok magamnak még egyet, akkor közölte (nem vicc, tök komolyan!), hogy „tudsz élni”. Az az opció meg sem fordult a fejében, hogy azt mondja, majd ő hoz. Arról nem is beszélve, hogy a randi végén beült a (ratyi) kocsijába és hazahúzott, és arról persze szó sem volt, hogy felajánlja, hogy előtte engem is hazavisz.

Ennél csak a perverz rosszabb, aki már az első 5 perc után sem tudja visszafogni magát, mindenhova nyúlkál és a beteg szexuális szokásait próbálja beadagolni nekem, hogy hogyan reagálok rá. Ám néhány ilyen ritka kivételtől eltekintve „a pusztán szimpatikus” és a „működik a kémiás” esetekben az első randevút továbbiak követték, még egy vagy kettő, és általában itt be is fulladt az egész.

Ugyanis a szomorú valóság az, hogy abban a pillanatban, ahogy a férfiak úgy érzik, esélyük van, turbó fokozatban elkezdenek hajtani arra, és csak arra, hogy megdöntsék a nőt. És erről sajnos mi nők tehetünk… Nem egy randipartneremtől hallottam, hogy a csaj/nő az első randevún már 2 óra után gond nélkül ágyba ment és előfordult, hogy utána hónapokig, 1 évig is együtt voltak. Kérdezem én, miféle nő az, aki nem bír magával és ennyire képes lealacsonyodni? Ennyire ínség van? Milyen nő az, aki hónapokig/évekig képes olyan kapcsolatban élni, ahol csak megdugják rendszeresen, de semmi többet nem kap? Sem érzelmileg, sem semmi másban. Nincs közös program, nem kell étterembe, színházba, akárhová menni vele…

Költségtakarékos. Mert a kurvák a szolgáltatásaikért pénzt kérnek. A mai nők többsége pedig SEMMIT! Csak, hogy elmondhassák és meglegyen az a csalóka érzésük, hogy nekik van valakijük. Magyarul ingyenkurvák, és a női nem szégyenei. És már elnézést, de milyen férfi az, aki inkább választ egy ilyet, mint egy normális, kellemes partnert, akivel pl. el lehet beszélgetni, közös programokat lehet csinálni, vagyis az ágyon kívül léteznek még a kapcsolatnak más aspektusai is. Hát, nem! Nem ez kell a mai férfiaknak! (Természetesen tisztelet a kivételnek!) Totál el vannak kényelmesedve, nem akarnak igyekezni, udvarolni, hódítani. Minek, ha a maca magától ajánlkozik már az első találkozáskor.

De azért mindegyik lehetőleg bombanőt szeretne, mert elvárások vannak. Pontosabban lennének. De ha nincs ilyen, beérik azokkal, akik nekik udvarolnak. Mert igénytelenek. Több szempontból is. Igénytelenek a választásaikban és igénytelenek saját magukat illetően is. Sok az ápolatlan, sárga fogú, vagy éppen a foghíjas vigyorával menő csávónak látszani akaró férfi. Sok a lúzer. Sok a hazudozó. A Maldív-szigeteken készült kép alapján meg kijár (gondolják ők) a bögyös, darázsderekú negyvenkilós bige, hiába van a másik oldalon az uborkaorr meg hordóhas!

Persze bizonyos felső társadalmi körökben alapelvárás, hogy a biodíszletként szolgáló hölgy minimum modellalkatú legyen. Itt azért inkább jellemző az ápoltság is, de a méregdrága, egyedileg készült öltönyök tökéletesen elfedik a domborodó pocakot és a már löttyedésnek indult izmokat. A néhol több évtizedes korkülönbséget pedig szépen kiegyensúlyozza a pénz, vagyon, luxusnyaralás, luxusautó stb. Természetesen vannak magukra adó, pl. rendszeresen sportoló fiatal, vagy középkorú vonzó megjelenésű férfiak is, de sajnos ők vannak kisebbségben. Nekik, mivel tisztában vannak sármos külső adottságaikkal, általában az egójuk is ennek megfelelő.

A tapasztalatom azonban többnyire azt mutatja, hogy a 30-40-es férfiak jelentős részének megjelenése messze van a férfiastól. Csapott vállak, nuku izom, pálcikalábak, hát nyilvánvalóan 40 kg-os csajokat keresnek maguk mellé. Ha ez nem jön össze, akkor azért mindenképpen „bevállalós” legyen! És, ha nem tetszik a lánynak, nincs gond, majd jön a következő! Ha szürke, sápkórós és csak egyszeri alkalomra, az sem baj! Mert csak egy dolog lebeg a szemük előtt: minél előbb megdönteni a csajt!”