Helyette inkább a telefonját nyomkodja a fürdőszobában

Sziasztok, Deme vagyok. Mindig el szoktam olvasni a megosztott történeteiteket. Tanulságosnak és emberinek tartom, mikor emberek kibeszélik/kiírják legmélyebb érzéseiket, olyanokat, amit nem oszthatnak meg minden esetben párjukkal, vagy másokkal, mert félnek a megbélyegzéstől, kirekesztéstől. Íme az én érzéseim.

Hát igen, ha az embert nyomasztja valami, a legegyszerűbb kitenni róla egy kesergő posztot a Facebookra, aztán az ember így kiadta magából a dolgot és továbbléphet. Na de most Deme álnevű olvasónk egy olyan témával kapcsolatban szeretne mondani pár dolgot, amit mégse vállalhat az ember névvel-profilképpel. Hát ilyenkor például fantasztikusan jól jön a Randiblog Inbox rovat, hiszen ha az alábbi címre ír, ön is anonim módon oszthat meg bármit, senkinek nem fogjuk elárulni, kiről van szó.

A téma nagyon sok mindenkit érint: mi van, ha kikopik a szex egy házasságból? Deme kapcsolatában most ez okoz problémát, és úgy tűnik, olvasónknak most már csak kétségei és kérdései vannak, annyira tanácstalan. Ha ön volt már hasonló helyzetben, kérjük, ossza meg ön is a tapasztalatait!

„Tizenkét évvel ezelőtt még az egyetemen ismerkedtem meg a feleségemmel. Ma is emlékszem rá, mikor először egymás szemébe néztünk... Néhány hónap múlva már együtt jártunk, közös barátaink voltak. Mindketten jól tanultunk, de semmi anyagi támogatást nem bírt nyújtani nekünk a családunk. Ki kell, hogy mondjam, csórók voltunk.

Ma már elmondhatom, hogy anyagi biztonságban élünk, nem nélkülözünk. Összeházasodtunk és gyerekeink születtek röviddel az esküvőnk után. Eddig sikersztori, American dream, de a helyzet az hogy most érzem legszarabbul magam a kapcsolatunkban.

A gondok alapja a szex. Vagyis annak hiánya. Alapvetően egy szexet nagyon szerető ember vagyok, de a feleségem már több éve az együttlétek számát igyekszik a kötelező, vagy már-már alig szintre redukálni. Oda jutottam, hogy én már nem közeledem felé, mert folyamatosan visszautasít. Ha esetleg neki kedve van hozzá, akkor közeledik, és megtörténik a dolog.

Persze fordított helyzetben jönnek a kifogások. Fáradt, állítólag valami fertőzése van, de az orvosok nem találtak semmit, fáj neki, nincs kedve mittudomén. Nagyon szeretném kielégíteni őt, de nem engedi. Sem behatolás, sem orál, sem handy. Most ott tartunk, hogy már csak azután jön be az ágyba, ha én elaludtam. Helyette inkább a telefonját nyomkodja a fürdőszobában. Kielégíteni max. egyszer kielégít hetente, ha eszébe jut, vagy ha már érzi, hogy talán cselekedni kéne. De akkor is az az érzésem, hogy alig várja, hogy túl legyünk rajta. Nekem meg marad napi szinten Marokmarcsi. Mint egy hülye tinédzser… Elegem van.

Az elején olyan jól ment minden. Kívántuk egymást. Nem fiatalodunk, de én még most is kívánom őt. Harmincöt éves vagyok, és kéthavonta egyszer szeretkezek a feleségemmel. Akár minden nap szükségem lenne rá. Egyébként hiszek neki, ha azt mondja, hogy kellemetlen neki az együttlét. De attól még simán kielégíthetne gyakrabban. És mivel ez az állapot már régebb óta tart, elkezdtem újra más nőket megnézni, róluk fantáziálni. A három gyerek mellett egyébként baromi keveset tudunk normálisan beszélgetni is.

Még soha nem csaltam meg egy barátnőmet sem, őt sem akarom. De normális dolog az, hogy egy házasságban hogy az egyik félnek baromira igénye lenne a szexre, a másik meg csak úgy elvan a maga világában meg a gyerekekkel? Kicsit kirekesztett félnek érzem magam. A családunkon belül én vagyok az ötödik helyezett, akinek az igényei a legkevésbé számítanak? Kerítsek egy szeretőt? Vagy most mi van?”