A futó kalandok sem sikerültek, mert olyan bűntudatom volt

Vendel levelét olvasva szeretnék egyfajta választ küldeni neki, talán el is tudják hozzá juttatni.

Ennyi bevezetőt írt alább teljes egészében újraközölt levele elé Igor álnevű olvasónk. Kérésének megfelelően továbbítottuk a levelét Vendelnek közvetlenül, de Igor beleegyezésével úgy döntöttünk, hogy itt a Randiblogban is megjelentetjük az alábbi beszámolót.

Egy kis emlékeztető: Vendel arról írt nekünk, hogy meleg, de úgy érzi, többek között a szülei miatt nem vállalhatja ezt fel nyíltan, és emiatt nem tud egy hosszú távú kapcsolatot megtartatni. Azóta írt nekünk még valaki, aki szintén ebben a cipőben jár, ezért örültünk meg Igor levelének, aki hasonlóan konzervatív családból származik, de meg tudta tenni az első lépéseket abba az irányba, hogy valami változás történjen.

Többet természetesen nem mesélünk el Igor helyett, most rajta a sor, Igor után pedig önön! Legalábbis akkor, ha önnek is van kedve mesélni, ha szívesen megosztja saját tapasztalatait a Randiblogban akár melegség-coming out témában, akár bármi másról, ami párkapcsolatokkal kapcsolatos. A címünk a régi, itt találja az alábbi dobozban, illetve még egyszer az oldal legalján.

„Kedves Vendel!

Olvastam a Randiblogon megjelent leveledet, és úgy éreztem, hogy válaszolnom kell rá akkor is, ha az ilyesmi nem szokásom.  Hihetetlen, hogy mennyire hasonló cipőben járunk; ugyanaz mindkettőnk életének legnagyobb problémája, és kérdése is egyben, annyi különbséggel, hogy én nem budai gyerek vagyok, de értelemszerűen ez nem fontos.

Az én helyzetem annyival másabb mint a tiéd, hogy a szüleim, akik előtt fel kellene vállalnom magam, amellett, hogy hasonló megnyilvánulásokkal traktálják a környezetüket, mint a te szüleid, még bigott vallásosok is, és egyben elég gyakran betegeskedő emberek, ami talán méginkább megnehezíti a helyzetet, mert oda kell figyelnem arra, hogy mivel „idegesítem fel őket”.

Az elmúlt több, mint 25 évem úgy telt el, hogy próbáltam megtalálni azt, hogy ki is vagyok, és ugyanúgy őrlődtem, tiltakoztam, próbáltam az ellen tenni, hogy elismerjem, amit kimondani is nehéz, mint te. Mindemellett azonban az elmúlt évek során arra jöttem rá, hogy igazából abszolút nem fontos, hogy ki mit gondol, és ezt nem a szó snassz értelmében gondolom.

Amikor évekkel ezelőtt elkerültem a szüleimtől tanulni egy másik városba, egy új világ nyílt meg nekem; azt tehettem, amit akartam egyik napról a másikra, ugyanakkor évekig így sem találtam a helyem. Voltak futó kalandok, de még azok sem nagyon sikerültek, mert olyan mérhetetlen bűntudatom volt – csak úgy, mint neked. Emellett persze próbáltam „normális” életet élni: barátnőim voltak és igyekeztem maximális „heteró” életet élni.

Aztán úgy döntöttem egyik napról a másikra, hogy ez így nem mehet tovább. És itt nem arra gondolok, hogy mától felvállalom, hogy mit is érzek és ki is vagyok, hanem azt, hogy rájöttem, hogy megmérgezi a mindennapjaimat az, hogy még magamnak is hazudni próbálok minden létező fronton, ami lássuk be, közel sem egészséges.

Pszichológushoz mentem, és igyekeztem mindent megtenni azért, hogy legalább saját magammal tisztában legyen, hogy ki is vagyok és mit akarok az élettől. Jó pár év eltelt, és nem mondom, hogy nincs vakfolt az életemben, de dolgozom azon, hogy egy nap majd, amikor olyan impulzus ér, ami felforgatja egyik pillanatról a másikra az életem (egy szerelemre gondolok), akkor készen álljak arra, hogy tűzön-vízen át kiálljak magamért.

Bár persze az én példám nem mutat teljes párhuzamot a tiéddel, de szeretném, hogy lásd az üzenetem célját. Tök jó, hogy volt egy komolyan kapcsolatod, és képes voltál érzelmeket táplálni komolyabban valaki után – a mi világunkban ez bizony nagy érték –, de nem véletlen nem tudtad megélni sem a szexualitást, sem valójában az érzelmeket. Nem állsz készen rá azért, mert még mindig őrlődsz a megfelelési kényszer és a saját magadért kiállás között. Nem kell elszaladni a szüleidhez coming outolni, de építhetsz magadnak egy teljesen önálló, szuverén, és tőlük maximálisan független életet, ahol magadért felelsz és ahol magadért kell a tükörbe nézned.

Állj a saját lábadra, és ne azt nézd, hogy nekik hogy tudsz megfelelni még akkor sem, ha szereted őket. Kezdd el magad érzelmileg és szellemileg „tréningezni”, hogy lásd magad és el is tudd fogadni azt, hogy tetszik-nem tetszik, ez vagy te. Ha saját magad számára ezt tisztába tudod tenni, akkor jó úton jársz ahhoz, hogy egy nap, amikor már készen állsz arra, hogy valódi és teljes érzéseket élj meg valaki oldalán, akkor tudd magad képviselni, mint egy jó „védőügyvéd”.

Mindent jót kívánok!”