horoszkóp
shutterstock 658155505

Elmesélte a nagynénémnek, hogy külföldön egy fiúval él

2018.12.02. 13:44

Véletlenül találtam erre az oldalra. Leírom az én tapasztalatomat – elég tanulságos –, hogy a kevésbé, vagy a sehogy nem elfogadók lássák, így is lehet.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Melinda álnevű olvasónk levelét közöljük ebben a posztban, és nagyon örülünk, hogy Melinda végre megtalált minket, mert remekül illik a levele a sorba azok után a posztok után, amiben meleg olvasóink arról írtak, hogy nem tudják a szüleik előtt teljes mértékben felvállalni magukat, illetve arról, hogy milyen negatív következményei lettek, ha mégis sor került a coming outra.

Nos, Melinda egy olyan történetet mesél el, amiben egy 65-70 éves nagymama tudja meg unokájáról, hogy a fiatalember meleg. A dolog kicsengését a bevezetőből sejteni lehet, de persze nem fogjuk itt Melinda helyett lelőni a poént, inkább arra szeretnénk bátorítani önt, hogy írja meg nekünk ön is a saját történetét. Akkor is ha coming outtal kapcsolatos, vagy ha egyébként van köze párkapcsolatokhoz, szerelemhez vagy szakításhoz – mi szívesen hallanánk az ön tapasztalatairól is. Ha megosztaná velünk történetét, kérjük, küldje azt be a Randiblog szerkesztőségének e-mailben az alábbi címre!

Klikkeljen ide, mert itt a címünk!
r@ndi kukac m@il.velvet.hu

A történet 25-30 éves. Én sem vagyok már fiatal, már jó ideje a nyugdíjas éveimet töltöm. Ennek azért van jelentősége, hogy a családi (és mellette a társadalmi) időszak is a helyére kerüljön.

A nagynéném, aki 92 évesen hunyt el, 4 fiúunokás nagymama volt. Él-halt az unokáiért. Gyakran látogatták, érdeklődtek telefonon, törődtek vele. Még a legkisebb unokája is, aki külföldön dolgozott minden alkalommal, amikor hazajött, meglátogatta, jókat beszélgettek. Egy ilyen beszélgetés során mesélte el a nagynénémnek, hogy külföldön évek óta egy fiúval (férfivel) él és boldog vele. A családban az én, akkoriban 65-70 éves nagynéném volt az első, aki erről tudomást szerzett. A reakciója a következő volt:

hozd el, mutasd be. Ha te boldog vagy vele és szereted, én is szeretni fogom.

Ezek után hosszú-hosszú évekig együtt jöttek ünnepekre, szülinapokra, nyaralásokra. A szülőknek, testvéreknek, unokatestvéreknek, de a tágabb család egyetlen egy tagjának sem okozott gondot, hogy az unoka párja nem nőnemű. Az idősödő nagymama hozzáállása mindenkit elfogadásra késztetett.

Megjegyzem, a nagynéném nem egy zsarnokoskodó „méhkirálynő”, hanem egy felvilágosult, elfogadó, imádnivaló idős nő volt, aki élt-halt az unokáiért, és a fiúk után 6 kislány dédunokájáért.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!