Egy biszex lánynak felajánlottuk a csatlakozás lehetőségét

Sorsszerűen véletlenül nyitottam meg Mózes levelét tartalmazó cikketeket, mert nem igazán van időm Velvetet olvasgatni. Ugyanis a szabadidőm lehető legnagyobb részét a családommal, csodálatos feleségemmel és három gyermekemmel töltöm. Viszont ha már így alakult, akkor tíz év házasság alapján szeretném megerősíteni a sorstársam által leírtakat.

A sorstárs szóból ezúttal nem szabad semmi negatívra asszociálni: Mózes levele pont azzal tűnt ki a Randiblog Inbox sorozatban megjelenő posztok közül, hogy végre egy olvasónk arról számolt be, hogy van társa és boldogok együtt.

Nos, Mózeshez kapcsolódva ezúttal Szilárd álnevű olvasónk számol be hasonlóról, és két dolog miatt különösen örültünk ennek a levélnek. Egyrészt Szilárd leírja, hogy a gyakorlatban mit tesznek azért, hogy a kapcsolatuk működjön – érdemes megfontolni ezeket az ötleteket. Másrészt Szilárdék kapcsolata rendhagyó abból a szempontból, hogy nem monogámiában élnek, amint az a címnek kiemelt mondatból is egyértelmű.

Ön mit gondol az alábbiakról? Mik a tapasztalatai? Van kedve valamit megosztani? Kérjük, írjon nekünk e-mailt ön is ugyanúgy, ahogy Szilárd tette, alább találja a címünket!

„A lényeg, hogy őszintén, emberként tudjunk beszélni egymással és kommunikáljunk. Nálunk is előfordul – sőt ma is megtörtént –, hogy nyersebben szóltam a feleségemhez, de ő ezt azonnal szóvá tette és utána megbeszéltük, mert valóban nem jól reagáltam le a helyzetet. Ugyanez nyilván elő szokott fordulni részéről is. Legjobb ezeket azonnal rendbetenni, de ha nem megy, akkor erre van egy jól bevált módszerünk. Ez nem más, mint a heti szintű koordináció.

Lehet, viccesen hangzik, de úgy is működünk mint egy cég, minden héten kitűzünk egy időpontot, amikor leülünk és megtervezzük a következő időszakot, feloldjuk a problémákat stb. Ennek az az előnye, hogy nem várunk addig, amíg egy kisebb konfliktusunk addig feszül, amíg kirobban veszekedésben, hetente átbeszéljük az aktuális apróbb súrlódásokat, leosztjuk az aktuális feladatokat. Őszintén, vetítés nélkül.

Emellett közös naptárban tervezzük az elfoglaltságokat, kisebb emlékeztetőket írunk, napközben chatelünk (azért itt elő szokott fordulni nem kevés erotikus tartalom is a munka mellett...). Summa summarum folyamatosan beszélünk egymással, közösen gondolkodunk, döntünk, élünk. Ettől házasság egy házasság, ettől közös az életünk, akkor is ha épp távol vagyunk egymástól, mert munkámból kifolyólag gyakran megtörténik.

Harmadik személlyel kapcsolatban az az álláspontunk, hogy ha egyikőnk nem tudja kielégíteni a másikat, akkor annak joga van mással (is) kielégülni, de a család mindenképp egyben marad, maximum csatlakozik hozzá hosszabb vagy rövidebb időre egy plusz harmadik. Ez mindig bevált. Mielőtt a gyermekeink megszülettek, éltünk együtt fiúval, lánnyal, homoszexuálissal, heteroszexuálissal, biszexuálissal, volt, hogy négyen voltunk, nem is hárman. Most is van olyan, hogy megtetszik valaki, olyankor ezt meg szoktuk beszélni, hogyan tovább, része a rendes koordinációnak, de mindeddig nem éreztük szükségét egyszer sem annak, hogy továbblépjünk ennél. Illetve egy biszex lánynak felajánlottuk a csatlakozás lehetőségét, de végül visszalépett, pedig mindketten bejövünk neki. Nem is baj, gyermekeink fejlődése szempontjából így egyszerűbb, a nevelés egyébként is kemény sport, nem hiányzik az extra csavar. Nem vagyunk már fiatalok, de még bőven van időnk, nem kell rohanni.

Ez alapján én mindenkit csak bátorítani tudok arra, éljen a lehetőséggel, hogy van mellette valaki, akivel közösen nézhet szembe az élet kihívásaival. Aki mellett pedig még nincs, annak azt tanácsolom, járjon nyitott szemmel, emelt fővel, őszintén, de büszkén, és akkor ha nem is lesz könnyű megtalálnia élete párját (nekem is ez a második házasságom), de ha egyszer sikerül, nem éri majd csalódás.”