horoszkóp
18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

shutterstock 659039518

Ruhák nélkül, pezsgőben úszva azt mondta, azt szeretné, ha bántanám

2019.02.09. 17:04

Gondoltam, megosztom veletek a legutóbbi kapcsolatom.

Ezzel a bevezetővel kezdődik Alex álnevű olvasónk alább teljes egészében olvasható levele. Ezúton is köszönjük Alexnek, hogy úgy döntött, megírja nekünk ezt a történetet, mert az utóbbi idő egyik legérdekesebb története ez itt a Randiblogban, ráadásul lefegyverző őszinteséggel és tisztánlátással van megírva. Alex egészen intim részleteket oszt meg alább a kapcsolatról, ezért is szerepel nálunk Alex álnéven, és ezért van, hogy 18+-os besorolást kapott ez a poszt.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Ha ön is szívesen mesélne, ha az alábbi történet arra inspirálja, hogy megossza velünk a tapasztalatait, kérjük, ne fogja vissza magát! Ha e-mailben ír, önnek is tudjuk biztosítani itt az anonimitást, ezért kérjük, használja a Randiblog alábbi címét!

Klikkeljen ide a címünkért, ami:
randi[kukac]mail.velvet.hu

30 éves voltam a kapcsolatom elején, külföldön élek. Távkapcsolatot próbáltam, de már nem mennék bele, interneten nem ismerkedem, mert nem szeretek magamról semmit megmutatni ismeretleneknek. Külföldiekkel sem túl jók a tapasztalataim, nagyon nehéz kint ismerkedni. Magyar lányt akartam. És már vigyázok, hogy mit kívánok, mert beteljesül!

Új baráti társaságot ismertem meg, köztük egy lányt is (műmell, műhaj, műköröm, tetkók, stb.). Ekkor még azt hittem, hogy vagány, belevaló csaj, de később sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem igazán tudja elfogadni magát, és az ő szűk érdeklődési körében hasonló sablonos hölgyek vannak példaképként beállítva. Volt barátja (ami nálam tabu), de nem ismertem a srácot sem. Egyszerűen meg szerettem volna jobban ismerni a lányt. Szerencsére az új baráti társaságom nagyon jól ismerte.

Elkezdtem óvatosan kérdezősködni, és elég vegyes kép tárult elém. Az ismerősei döntő többségének a szemében kb. prosti volt, mert régebben táncolt, és nem balettintézetben, hanem rúdon, és nem a világbajnokságon kis hazánk színeiben, hanem night clubban, hiányos öltözékben. Valamint halottam pár olyan történetet, amiből az jött le, hogy rossz volt a gyerekkora, áldozatként tekint magára. De ahogy nézegettem a Facebook profilját, és még több emberrel beszéltem, úgy tűnt, hogy nagyon szomjazik a szeretetre. Sérültnek tűnt, ahogy egykor én is, de ez egy másik történet. (Annyit még róla, hogy mindenkinek megvan a keresztje, mindenki mást bír el, de! Én nem megváltoztatni akartam, nem vagyok annyira önző. Példaként próbáltam szolgálni, hogy igenis ki lehet mászni bármilyen mélyről!)

Akkor döntöttem el, hogy megszerzem.

Sok információt szereztem róla, de ő nem tudott rólam semmit. Ezt próbáltam kihasználni. Miután kirúgta a barátját, felhívtam pár hölgyismerősömet, hogy most várjak-e vagy lépjek. Mindenki azt válaszolta, ha ő lépett, akkor ne várjak, kezdeményezzek! Így is lett, szépen lassan adagoltam magam, és igyekeztem egy olyan képet kialakítani magamról, ami más, mint amikkel eddig dolga volt. Kedves, megértő, figyelmes, végtelenül türelmes és határozott voltam vele. Nem kellett sok idő, elkezdtünk beszélgetni, aztán órákig telefonálni, egész nap csetelni. Arra ügyeltem, hogy ne tegyen a barát kalapba, hanem érezze, hogy érdekel. Elkezdtünk randizgatni, már hetente többször ott aludtam nála, de semmi szex! Mondanom sem kell, nem miattam, de nem erőltettem. Eltelt így másfél hónap, és egyik este már ruhák nélkül, pezsgőben úszva azt mondta nekem, hogy azt szeretné, ha bántanám, ha durva lennék vele.

Ekkor még nem ismertem ezt az oldalát, és nagyot hibáztam. Azt gondoltam, hogy az én kedves, türelmes kis stílusomat (ami eddig kiválóan teljesített), átültetem az ágyba is. Kár volt. Mikor pár nap múlva lefeküdtünk, az katasztrofálisra sikeredett. Mivel minden más passzolt, és nagyon jól éreztük magunkat minden egyéb helyzetben, így értetlenül álltunk a dolog előtt, de azért próbálkoztunk tovább. Volt pár, ez elsőnél jobb kísérlet, de mindketten többet vártunk. Ekkor kellett tartanunk egy hét szünetet, így lett egy kis időm felkészülni. Eszembe jutott, hogy ő mit is mondott nekem korábban, de nem tudtam, mit is vár pontosan. Több minden jutott eszembe a kötözéstől kezdve, hajtépésen át, a „csúnya” szavak suttogásáig. Tudtam, hogyha most sem sikerül, akkor soha. Eljött a nagy nap, és úgy döntöttem, „pornósra” veszem a figurát. Mikor közeledni akart, a bőrszíjamat lekaptam a derekamról, rá a nyakára, pár óvatos pofon, utána pedig használtam mint egy szexbabát, ami láthatóan már tetszett neki.

Elkezdtük élvezni egymást (a szó összes értelmében). És egy kis idő elteltével tudtunk szeretkezni is. Elkezdte élvezni, hogyha csak simogattam, és nem siettette a dolgokat. Nem az volt a fontos, hogy állatiasan szexeljünk sokat, hanem áttértünk a minőségre, változatosságra.

Viszont közben a szexen kívül minden elromlott. Nem tudtunk együtt, egymásért változni (de erről ennyit).  Minden eddigi nő az életemben egy tündér volt, most sem volt ez másképpen. Ebben a kapcsolatban viszont nagyon sok lehetőséget benne hagytam. Fél éve már, hogy nem vagyunk együtt.

És akkor jöjjön a pénz! Először is: egy férfi legyen nagyvonalú! Természetesen sosem csináltam belőle senkinél gondot, hogy ha valahova elmentünk enni, csavarogni, múzeumba, akárhova, akkor fizettem kérdés nélkül. Viszont általában a barátnőim próbálták viszonozni a saját lehetőségeikhez képest. Itt ez nagyon ritkán fordult elő. Mindig én vásároltam be kaját meg ami otthonra kellett, ha mentünk valahova, az én kocsimmal mentünk, ha vendégségbe mentünk, mindig én vettem az ajándékot. Igazából csak az zavart, hogy nem kérdezte meg, hogy esetleg dobjon-e bele valamennyit. Vagy annyit nem mondott, hogy köszönöm. Az is gyakran belefért, hogy ha meglátott valahol egy cipőt, vagy egy egyszarvús bármit, akkor azt persze megvettem.

Teljesen átlagos a jövedelmem, csak én nem a tartozásokat, hanem a megtakarításokat szeretem gyarapítani. Neki sok tartozása volt, ha jött egy csekk (ami később csak több lett volna), kérdés nélkül adtam kölcsön (azért kölcsön, mert ezek rendre régi dolgok voltak, amiket a volt barátjával hoztak össze). Ezt sem annyira értette, hogy én ki tudtam volna őt nullázni – miért nem tettem meg? Csak szerettem volna megmutatni, hogyan tudná ezt ő maga megtenni, de nem igazán értette. Ha a telefonja elromlott, ültünk a kocsiba, mentünk, vettünk jobbat, mint ami nekem volt (mondjuk azt megköszönte). Voltunk nyaralni több helyen, azt is megköszönte.

Amíg együtt voltunk (bő egy év alatt) maximum 6 hónapot dolgozott és kb. 5 különböző helyen (de már rég nem táncol). Amikor vége lett, mondtam neki, hogy a felém fennálló tartozását jótékonykodja el a saját nevében, de a bizonylatokat szeretném látni.

Zárásképpen annyit, hogy nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteget kaptam tőle. Sokkal erősebb lettem, de azt nagyon sajnálom, hogy ő meggyengült. Remélem, mihamarabb talál majd valakit, mert csodálatos ember, és megérdemli a boldogságot.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!