Csak ebben a tökéletes bizalomban tudom magam teljesen megnyitni

Kétgyermekes családanya vagyok, 10 éve házas. Jól ismerem belülről a kimerült feleség kontra szex problémáját. Ezért is merek válaszolni erre a cikkre…

Az alábbi levél beküldője, Emma természetesen linket is beszúrt a bevezetőbe, hogy melyik cikkre gondol: Kartal álnevű olvasónk beszámolójával kapcsolatosan fogalmazott meg pár gondolatot és írt le saját tapasztalatokat. Kartal arról írt, hogy a feleségéből mintha rohamosan tűnne el a szex iránti vágy, miközben ő még ugyanúgy kívánja az együttléteket. Kartal azt mondja, többféleképpen próbáltak már javítani a helyzeten, de sikertelenül.

Nos, Emma ezt a szituációt a nő szemszögéből próbálja megvilágítani, leírva, hogy esetleg miket élhet meg egy nő hasonló helyzetben. Emma azt is hozzáteszi, hogy náluk is voltak hasonló problémák, de kerestek és találtak megoldásokat. Rengeteg érdekes válasz jött eddig is Kartal levelére, de folyamatosan érkeznek az újabb beszámolók – ha van kedve, tegye hozzá saját tapasztalatait ön is! A leveleket e-mailben várjuk, címünk alább és az oldal legalján is megtalálható.

„Belegondoltam, hogy nekem mennyire lenne kedvem szexelni egy olyan férjjel, aki csak a saját jogait és a saját igényeit hangoztatja. Neki jár a gyakori szex, mindegy, mennyire fáradt a felesége. Önigazolásként beveti, hogy ha ezt nem kapja meg, akkor ettől (a szexuális elhanyagolástól) fog majd tönkremenni a házasságuk, és ez persze a nő hibája lesz, miért nem volt odaadóbb szerető. Belegondoltam, milyen érzés lenne abban a tudatban élni napról napra, hogy bár hullafáradt vagyok, a férjem mégis elvárja, hogy egész nap a szexen és az ő kielégítésén járjon a fejem? Nem, egy ilyen férj gondolatára abszolút nem indulnék be szexuálisan. Kicsit se. Mivel nem érezném a szeretetét, csak a vágyát.

Azt hiszem, nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy a ritka és döcögős szexuális élet nem probléma, hanem tünet. A kapcsolatuk tünete. Közismert tény, hogy ha valami nem stimmel a kapcsolatban, akkor az meg fog nyilvánulni a szexuális életben is, sőt: sok esetben ott jelentkezik először a probléma. Ilyen esetben nem a szexuális életen kell javítani, hanem a kapcsolaton, és a javulás mintegy magától a szexben is jelentkezni fog.

Egy egészséges, jól működő, szeretetteljes kapcsolatban nem az az első gondolatod, hogy mit kaphatsz a párodtól, hanem hogy te mit adhatsz neki. A feleséged nem szexuális eszköz, hogy téged kielégítsen, hanem életed párja, akinek a támogatására és boldogítására odaszántad magadat, ráadásul tanúk előtt. Ha feltöltöd a feleséged szeretettankját, akkor ő is fog tudni adni, lesz rá fizikai és mentális energiája. Kimerülten nem fog neki menni. Az összes olyan kapcsolat, amiben egyik vagy másik fél azt kezdte el számolgatni, hogy ő mennyit tett bele, és cserébe ezért neki mi jár, tönkrement. Csak úgy szólok. Láttam már pár ilyet, közvetlen közelről is.

De persze kurva nehéz valakit meggyőzni arról, hogy az igenis probléma, ha nem akar ráülni az emberre, és az igenis probléma, hogy csak felülről lehet elkezdeni szexelni, az összes többi póz csak ezután jöhet (ami hátramarad, ha érted). És igenis jól esik, ha előjátékként, csak egy rövid ízelítő kedvéért is, de szájba veszitek, amit kell, külön noszogatás nélkül.

Szájába veszi, amit „kell”??? Agyam eldobom. A házasélet nem a fizetős szex – ahol közlöd, mit vársz el, és pénzedért meg is kapod – ingyenes változata. A szeretkezésben semmit sem kötelező, semmit sem „kell”. A szex egyik alapszabálya, hogy mindent lehet, ami MINDKÉT félnek kellemes. Semmi probléma nincs azzal, ha valaki nem akarja a szájába venni azt a testrészedet, amivel te pisilsz. Az a probléma, ha te ezt elvárod tőle, akarata és kedve ellenére.

Valamint szülés után elég sokat változhat a női anatómia. Nekem pl. méhsüllyedésem alakult ki. A szülések előtt kifejezetten szerettem hátulról a behatolást, most azonban nem esik jól, kényelmetlen, túl hamar elér a férjem az érzékeny méhszájhoz. Én értem, hogy a férjem szereti hátulról, neki izgató, nekem viszont fájdalmas, így ezt hanyagoljuk. Van helyette más. Én is úgy szeretem, ha misszionárius pózban kezdünk, és új járatjuk be a hüvelyt egy kicsit, utána aztán jöhet más póz is. Nem vonz sem az orális, sem az anális szex, és nem gondolom magamat ettől ufónak.

A férjem szeret engem, szeretkezés közben örömet szeretne nekem okozni. Ezért soha nem kér olyanra, amit én nem szeretnék, nem lépi át az én határaimat. Ezzel én is így vagyok. A szeretkezéseink arról szólnak, hogy örömet szerzünk a másiknak, miközben nem kérjük őt olyanra, amit nem szeretne. Bízhatok benne, hogy nem lesznek váratlan, számomra kellemetlen mozdulatok. És csak ebben a tökéletes bizalomban tudom magamat teljesen elengedni, teljesen megnyitni és teljesen neki adni. Ha megszűnne a bizalmam iránta, a szex kényszerré válna, nem pedig örömforrássá.

Azzal nem lakom jól, hogy „egész nap gondoltam rá, hidd el, de estére meg már elfáradtam”.

Ez nálunk is gyakori probléma. Mi épp ezért szívesen kelünk hajnalban, kihasználva a reggeli merevedést. Ráadásul egy kis alvás után, kipihenten jobban esik a szex, mint este, az egész napi munka után.  A nők számára az előjáték nem este tízkor, negyedórával a behatolás előtt kezdődik, hanem már reggel. Szemetet levinni, zoknit párosítani, rendet rakni, gyerekeknek vacsorát adni minden férfi tud. Kétgyerekes anyaként biztosíthatlak, hogy csodákat tud művelni a nő esti libidójával az, ha a férfi besegít a házimunkában, és kicsit leveszi a gyerekek terhét a feleségről.

Tudom, hogy a két fél libidójának lényeges különbsége komoly problémákat tud okozni a kapcsolatban. De a követelés nem fog segíteni a kapcsolat állapotán, sőt: csak megterheli azt. Ha nem sikerül kompromisszumos megoldásra jutni, véleményem szerint még mindig az a szeretetteljesebb megoldás, ha a nagyobb libidójú fél saját maga „kezeli” a helyzetet (lehetőleg pornó nélkül), így vezeti le a fölös szexuális energiáit, és nem állítja a párját követelések elé. A követelés ugyanis igazi vágygyilkos.”