Mintha két szex között csak azért beszélgettünk volna, hogy ne aludjak el a következőig

Én is szeretném megosztani tapasztalataimat!

– ezzel kezdődik Fülöp álnevű olvasónk alábbi beszámolója, és mivel ez itt a Randiblog Inbox, sok szeretettel és szívesen állunk elébe a beszámolónak! Fülöp egy több, mint két évtizedes házasság befejeztével kezdett el újra társat keresni, és nem lőjük le a poént előre azzal, ha már most eláruljuk, hogy a tapasztalatai nem éppen pozitívak.

Ha a Randiblogba történeteket beküldőknek hinni lehet, a társkeresés, főleg az internetes társkeresés egy kész aknamező, hiszen Fülöp messze nem az egyetlen, aki hasonlóan kellemetlen-kiábrándító tapasztalatokat oszt meg nálunk. Ön is belefutott már hasonlókba? Vagy az ön sztorija éppen ellenkező kicsengésű, mint Fülöpé? Mindkét esetben szívesen vennénk, ha egy e-mailben beküldött levélben megosztaná velünk a tapasztalatait! Ha van kedve, írjon nekünk az alábbi címre!

„50 múltam, 24 év együttlét és 22 év házasság után lettem újra szabad! Nem véletlen a szóhasználat, mert ami az utolsó 2 évben volt, az... azt jobb elfelejteni! Azóta fantasztikus nőkkel ismerkedtem meg, igaz, kiderült, hogy nem minden kerek. Tisztában voltam, vagyok azzal, hogy aki 40-50+évesen keres új társat, az valamilyen szinten sérült lélekkel bír, magam is... Ahogy eddig csináltam, nem jött be, tehát rá kell találnom önmagamra, ez az igazi változás! Úgy kell szeretni, ahogy a másiknak valóban szüksége van rá, nem úgy, ahogy gondoljuk, hogy úgy van szüksége rá!

Jöjjenek a tanulságok!

Első esetben azt éreztem, hogy – nem találok jobb kifejezést – fel fog zabálni! Sok beszélgetés, sok, minőségi szex, (amitől ezen a téren visszatért az önbecsülésem), de mégis, mintha a két szex között csak azért beszélgettünk volna, hogy ne aludjak el a következőig! Nagyon sokat segített megérteni magam, a helyzetet, ő rúgott alaposan belém, a megfelelő időben, és helyen. Azóta is megmaradt a barátsággá szelídült kapcsolat.

Jött az internet, a társkeresők világa... Szörnyű első randi, általam... De mindketten láttunk valamit a másikban, és nem adtuk fel! Azt kell mondjam, minden második nekifutásra sikerült! Válaszoltam minden kérdésre, őszintén. A végeredmény pedig az lett, hogy az exei jellemeiből, és az én volt jellememből kreált nekem jellemet. És olyat, aki, ami nem vagyok! Ahelyett, hogy előre haladtunk volna, álltunk egy helyben, ez nekem nem jött be. Folyamatosan védekezésre szorultam, ez sem tetszett. Nézőpontom szerint mindent elkövetett, hogy ne szeressem. Sikerrel járt!

Újabb társkeresős időszak... És igen! A fénykép nem hazudik, az első randi maga a tökély, az első kézfogás olyan, hogy nem is akarjuk elengedni többé... Ahogy mélyült az ismerkedés, egyre tágítottam a határokat, és bármit csináltam, az neki jó volt. Viszont egyre inkább lettem a múltam rabja. Máig nem tudom, miért, de valahogy nem kerekedett a dolog. Elköszöntünk.

Most akkor egyedül leszek... De nem lettem, és mégis!

Munkahelyi kapcsolat következett. Házas, jogilag, de válni akar. Első találkozón elmondta, hogy neki kell tér és idő, mert az elhatározás ellenére még nem kész új kapcsolatra. Rendben, értékes ember vagy, adok teret, időt. Nem is találkoztunk házon kívül egy darabig, és akkortól is elég ritkán.

Sokat beszélget(t)ünk, és jobban is éreztem magam, hogy végre előbb megismerek valakit, és majd utána teljesedik ki a történet. Türelmes, megértő voltam.

A szeme többnyire mást mondott, mint a szája! Elolvadtam a pillantásaitól, még senki sem nézett rám így! Már készültünk az első intim éjszakára, mikor változás állt be. Kiderült, hogy egy hónappal ezelőtt, találkozott a (még) férjével, és nála töltötte az éjszakát. Most gyereket vár! Attól az embertől, akivel nem akar együtt élni, meg ezután sem, ennek ellenére sem!

És itt állok meg! Én több esetben is nemet mondtam lehetőségekre. Vagy a nyilvánvalóság ellenére sem kezdeményeztem randit, vagy a már lebeszéltet mondtam le. Nem azért, hogy ne szeressek bele másba, hanem hogy belém ne szeressen senki, rajta kívül. Mit ér a türelem, a tiszta szív, a megértés, ha nem tudunk szeretni?! Mit kerestek ti, nők? Valóban olyannak kell lenni egy férfinek, amilyen én nem akarok lenni? Egy éjszakára keressek, tervezzek, és dobjam el, mint a használt óvszert?

Rettenetesen csalódott vagyok, és magamban!”