horoszkóp
shutterstock 1414290512

Nem csak egy szaporodásra alkalmas test vagyok

2019.07.13. 15:47

Szorgalmas olvasótok vagyok most már lassan 3 éve, és ebben a témában nem igazán olvastam még levelet, talán nem akartok egy ennyire kényes, igazán a rovatba sem illő témát feldobni, de remélem, hogy az írásomat megosztjátok, hiszen amellett, hogy egy aprócska változást remélek, szeretnék választ is kapni egy ilyen gondolkodású férfitól, hogy: miért?

Amint azt a jobb hasábban lehet látni, azért teljesen nem előzmény nélküli itt a Randiblogban ez a téma, amit Indra álnevű olvasónk alábbi levelében felvet. A nők helyzetéről lesz ebben a posztban szó, illetve arról, hogy hogyan viszonyulnak hozzájuk a férfiak – maga Indra is hozzáteszi, hogy nem minden férfi ilyen hímsoviniszta, csak egy részük, és az alábbi levél róluk szól.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Indra a bevezetőben említi, hogy választ vár a(z ilyen) férfiaktól, hogy miért viselkednek így a nőkkel. Mi hozzátesszük, hogy nemcsak a férfiak reakciójára lennénk kíváncsiak, hanem más nők tapasztalatait szintén szívesen vennénk – vajon ők is így élik meg azt, ahogy a hétköznapokban a másik nem tagjai bánnak velük? Amennyiben van kedve csatlakozni a beszélgetéshez, kérjük, írjon nekünk e-mailt, és a következő posztban már az ön levele szerepelhet! A címünket az alábbi dobozban, illetve a poszt legalján találja.

Kattintson ide a címünkért:
randi@mail.vëlvët.hu

Kevésbé Kedves Férfiak!

Ezt a levelemet hozzátok célzom, és kérlek titeket, ha végigolvastátok, akkor az esetleges megbotránkozások után, kicsit gondolkodjatok el ezeken a sorokon. Rólam tudni kell, hogy egy 20-as éveiben járó, műszaki világban dolgozó nő vagyok, így szinte a nap nagy részét a ti olykor kellemes, olykor kellemetlen társaságotokban töltöm. Sokszor szinte ösztönösen lekezelőek vagytok a nőkkel. Valamelyik nap egyik ismerősöm mondta, hogy szerencsére a harmadik gyermeke is fiú lett, ő nem szereti a lányokat, neki sosem kéne, az ő családjában is mindenki férfi (akkor hogy lett 3 gyermeke?! kit tekint az ilyen ember családjának?!) , és az úgy a jó... Hogy lehet ilyet mondani? Az embernek boldognak kéne lennie, ha minden gyermeke egészséges... Felháborodásomat és ennek a levélnek a megírását ez a jellemtelen gondolatmenet IS kiváltotta.

shutterstock 1304976544

Miért? Válaszoljatok kérlek, miért? Miért gondoljátok magatokat intelligensebbnek, jobbnak nálunk? Miért hiszitek többnek magatokat? Igen, erősebbek vagytok, genetikailag a testetek izmosabb, mint egy nőé, de úgy gondolom, hogy nem nézhetek többnek egy élőlényt sem azért, mert jobb fizikummal rendelkezik, hiszen ha csak ez számítana, nem mi lennénk a tápláléklánc csúcsán. A gondolkodásunk (amire nő és férfi egyaránt képes) miatt is kerültünk oda, így kérlek titeket, gondolkodjatok. Nagyon nehéz még mindig egy nőnek érvényesülni az életben, mikor nap, mint nap olyan megjegyzésekkel találkozik, hogy „a nőknek a gyereknevelés, háztartásvezetés a feladata”, „a nők nem értenek semmihez”, „a nők nem tudnak vezetni”, „biztos felszopta magát”.

Én elhiszem és tapasztalom, hogy az utakon sok a vezetni nem tudó nő, de ne aggódjatok, van ugyanannyi férfi is, esetleg az eszetekbe jutott valaha, hogy ezekkel a közhelyekkel csak elültettek a nők fejében negatív gondolatokat? Bevallom, én is sokáig nem mertem vezetni tanulni, mert féltem, hogy nem fog menni, csak azért, mert nő vagyok. Illetve sokáig családot sem akartam, mert úgy éreztem, attól még inkább nő leszek. És a mai napig kapok aljas rágalmakat (talán viccnek szánjátok?!), hogy hogyan értem el az életben ennyi mindent. Néha bántam, hogy nem férfinak születtem, hiszen az elfogadás, érvényesülés terén általában véve nektek könnyebb a mindennapokkal megküzdeni. Igen, nehéz nőnek lenni és nehéz mindenki másnak lenni, ami a ti hímsoviniszta világotokba nem fér bele.

És most nagy levegőt veszek egy pillanatra, elnézést kérek a kivételektől, akik akadnak szerencsére szép számban, ez a levelem nem is hozzájuk szól, hanem azokhoz a férfiakhoz, akik mindennél és mindenkinél jobbnak, okosabbnak hiszik magukat és egymás között is csak versengenek nap mint nap, és senki mást nem tekintenek ellenfélnek. Sajnos igenis nehéz nem dühösnek lenni az egész férfitársadalomra. Néha egyszerű lenne utálni és ugyanúgy semmibe nézni a férfiakat, azt állítani, hogy az egójuk növelésén túl nem igazán értenek ők sem semmihez, de ez is egy hasonlóan ostoba általánosítás, mint amilyenekkel én nőként nap mint nap találkozom, elítélem ezeket és a férfiakkal szembeni általánosításokat is. 

shutterstock 1205245405

Dühös pillanataimban a mellettem fekvő és kelő páromra, a jövőbeli közös gyermekünkre – aki lehet, hogy fiú lesz – gondolok, és aki biztosan a legcsodálatosabb lesz a világon, vagy a nevelőapámra, aki tiszteli, becsüli édesanyámat és engem is, és mindennap újra és újra felismerem, hogy nem minden férfi ilyen, és reménykedem, hogy ez a fajta gondolkodásmód szépen lassan ki fog kopni belőletek.

Tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan nők a világon, akik csökkentett üzemmódban funkcionálnak, de ez a férfiak egy részére is ugyanúgy jellemző. Nektek mikor kellett a történelem során a jogaitokért harcolni, az elfogadásért, az egyenlőségért? Úgy gondolom, ez a tény is sok mindent elárul.

Fogadjátok el, hogy igen, különbözünk néhány tulajdonságban, de a nők is képesek ugyanazokra a dolgokra, amikre ti, képesek vagyunk gondolkodni, sokkal intelligensebbek és erősebbek vagyunk, mint azt sokan hiszitek. És ha csak bántja ez a felismerés a megtörhetetlen egótokat, akkor csak szánni és sajnálni tudlak titeket. Néha csendben, alantas módon reménykedem, hogy egy nap úgy kell élni a mindennapjaitokat, ahogyan egy nőnek! Nem csak egy szaporodásra alkalmas test vagyok, hanem egy gondolkodó, intelligens nő, aki nap, mint nap felkel, az utcán sokszor egy darab húsnak érezve magát bemegy a munkahelyére, és tízszer többet letesz az asztalra, mint nektek kell, hogy megkapja ugyanazt az elismerést, amit ti, ezután pedig hazamegy és ugyanúgy a maximumot próbálja nyújtani.

Csak áruljátok el, miért? Majd nézzetek magatokba, és nyugodtan mutassatok rá olyan nőkre, akiket nem tört meg ez a társadalom, és sokkal többre merte és tudta vinni önerőből, mint ti. És változtassatok, változtassatok, hogy ha lányaitok lesznek, akiket mindennél jobban fogtok szeretni a világon, egy olyan helyen nőhessenek fel, ahol ha nem is alakul még ki egyenlőség, de a helyzetük könnyebb lesz, tegyetek egy lépést afelé, hogy majd unkáitoknak és dédunokáitoknak legalább ezzel ne kelljen küzdenie mindennap.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!