horoszkóp
shutterstock 547785565

Két férfiba vagyok szerelmes, és tudom, talán ez valakinek sok

2019.07.14. 15:49

28 éves nő vagyok, és a történetem 23-24 éves koromban kezdődött.

Ebben a posztban megint egy olvasói levelet teszünk közzé, a beküldő természetesen ezúttal is álnéven szerepel, neki az Esztella nevet dobta a gép. Esztella történetéhez két fontos adat kiderül rögtön a bevezető mondatból, és persze még egy fontos dolog a címnek választott idézetből: ez a levél végső soron egy szerelmi háromszög története.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Sokszor volt már szó itt  a Randiblogban munkahelyen kezdődött szerelemről (legutóbb egy héttel ezelőtt), és Esztella is így ismerkedett meg valakivel, pedig közben kapcsolatban volt. De amint azt már rengetegszer bebizonyította ez a posztsorozat, az életben nincs két ugyanolyan szerelmi történet. Esztelláék viszonya végül teljesen máshogy alakult, mint bármelyik másik munkahelyi szerelem, amiről olvasóink eddig meséltek. Éppen emiatt önt is bátorítjuk: ha van kedve, írjon nekünk ön is! Saját történetét, tapasztalatait a Randiblog szokásos címére várjuk, amit megtalál az alábbi dobozban és a poszt legalján.

Erre a címre várjuk a leveleket, klikk!
randî@maîl.velvet.hu

Mindig is könnyen estem szerelembe, ez most is így történt. Új munkahelyre kerültem, csupán 1 hónapra, gyakornoknak. Boldog párkapcsolatban éltem, vagyis azt hittem, hogy boldog vagyok, de megismertem életem szerelmét, akiről akkor még nem is gondoltam, hogy az lesz.

Nagyon hamar nagyon jó baráti viszonyba kerültünk, hisz a napi 8 órából sokat voltunk közvetlenül egymás mellett, és a szünetekben is néha találkoztunk. Ő egy iszonyú szexi, sármos, humoros, okos, határozott, magabiztos férfi (és még sorolhatnám)... Na szóval, nagyon jól éreztem magam vele, de mivel családja volt, és mivel állandóan a párjáról beszélt, hamar kialudt az a kis láng, ami fellobbant iránta. Nem gondoltam rá többet férfiként, és ott volt a párom is, akivel a kapcsolatunkon dolgoztunk, mert volt mit helyre tenni, de ez egy másik levél lenne, úgyhogy nem megyek bele mélyebben. Lejárt a gyakornoki idő és továbbálltam.

Eltelt 2 év, aztán jött egy SMS, ha jól emlékszem, hogy van felvétel hozzájuk, és ha szeretném, akkor ő segít nekem bejutni.

Így lettünk újra kollégák, és így lett ő a főnököm, mert idő közben szintet lépett. A kapcsolatunk ebben a pár évben, amíg ott voltam, elég hullámzó volt, mert az én magánéletem befolyásolta a hangulatomat a munkában, amiből kifolyólag hol jól, hol rosszabbul teljesítettem, így ő is hol elégedett volt, hol hatalmasat veszekedtünk mindenki szeme láttára. Nagyon közel került hozzám egy időben, mindent elmondtam neki, tanácsot kértem a párommal kapcsolatban, és nem tűnt fel számomra, hogy fülig szerelmes volt belém. A kollégák persze már látták rajta és rajtam is, amivel én totál nem voltam tisztában. Aztán egy ilyen kis összejövetelen elég nyilvánvalóvá tette, hogy ő szerelmes belém, és én abban a pillanatban elmenekültem onnan szó szerint, mert nem voltam felkészülve rá, és csalódtam is, hisz én teljesen mást hittem a kettőnk kapcsolatáról.

Aztán egy pár üzenetváltás után megkértem, hogy ezt hanyagolja, felejtse el és valahogy próbálja minimalizálni a velem való kontaktot. De... Ahogy telt az idő, bennem is megmozdult valami, és az idő múlásával kezdtem rájönni mindenre. Hogy mit miért mondott és tett, és hogy mit érezhetett, mit éreztem én. Szóval totál bele voltam zúgva én is.

Nekem mindig volt valakim, neki családja, de színt vallottam. Egyedülálló lettem és akartam őt, de valamiért vagy ő hátrált ki, vagy én a találkozók alól, mígnem egyszer találkoztunk egy csapatbulin szintén. És egész este csodásan éreztük magunkat. Én nem ittam, így elvittem haza, és igen véééégre megtörtént kb. 4 év után az első csók. Aztán jött a többi... A munkahelyen az apró érintések, az érzéki csókolózások, az állandó szerelmi vallomások, és elszánt lettem, mert mertem volna a párja lenni, akartam az lenni. Egy 13 évvel idősebb férfinak adtam volna mindenem, aki boldogtalan volt, akinek van 2 gyermeke, aki engem szeret, imád már az első pillanattól kezdve. Mert ő, amikor meglátott, egyből szerelmes lett.

Nem volt köztünk szex. Sosem alakultak úgy a dolgok. Na de amint kezdtem volna komolyan venni, ő ettől úgy ijedt meg. Nem hitte el, hogy én tényleg őt akarom szeretni vagy nem tudom. A mi kapcsolatunk állandó hullámzás volt. Így hát döntöttem, új élet, új kapcsolat. És kivontam őt a forgalomból úgy 6 hónapra. Boldogan éltem a kis életem egy csodás férfi oldalán.

Aztán meghallottam egy dalt, és minden érzés, amit elnyomtam, úgy tört a felszínre, mint egy gejzír. Írtam neki, válaszolt, rengeteget beszélünk telefonon, és szerelmesek vagyunk egymásba. Két férfiba vagyok szerelmes, és tudom, talán ez valakinek sok, de én mindkettőjüket szeretem. Bár a főnökömmel nem lesz köztünk semmi, mert most családot tervezek, és rengeteg közös célunk van a párommal.

De ezt a szabadságot, hogy szerethessem őt nem tudom elengedni, és ő sem. Nem találkoztunk azóta, lassan 1 éve, de érzem, hogy ami köztünk van, az mindennél erősebb, és én ezt nem akarom veszni hagyni. Ez a vágyakozás, a szép emlékek, egy dal, egy merengő pillanat, nekem ezek kellenek, ha már a felesége nem lehetek. Mindig szeretni fogom, és ő is engem. És ha ez nem is úgy alakult, ahogy szerettük volna, én boldog vagyok, mert az emlékeim, amit adott nekem magából, örökké belém égtek.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!