horoszkóp
shutterstock 610349306

A dolgot súlyosbította, hogy még 18-19 évesen is szűz voltam

2019.07.21. 16:16

Pár napja találtam rá az oldalra, ez idő alatt igen sok cikket elolvastam, és rendkívül érdekesnek találom a tartalmakat. Többek között azért, mert sok történetben nagyon hasonló dolgok, események vannak leírva, amik velem is megtörténtek, de az sem ritka, hogy egy-egy beküldő nagyon hasonló érzéseket, gondolatokat ír le, amik bennem is megfogalmazódtak. Szerettem volna egy-egy konkrét cikkre reagálni, de nem igazán tudok, mert kb. 5-10-re is tudnék egyszerre.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Jaj, de jól esik ilyen sorokat olvasni, mint Dániel álnevű olvasónk levelének fenti bevezetője! Pontosan ezt gondoljuk ugyanis a szerkesztőségben mi is arról, hogy miért jó és egyedülálló a Randiblog Inbox posztsorozat: nagyjából 10 éves archívum áll már az ön rendelkezésére itt, hogy emberek vallomásait, beszámolóit és tapasztalatait olvasgassa. Ahogy azt Dániel is említi, sokszor azért érdekesek ezek az írások, mert az ember láthatja rajtuk keresztül, hogy más is küzdött már meg egy bizonyos problémával-szituációval – azok a levelek pedig, amelyek teljesen idegen helyzeteket és nézőpontokat írnak le, nos, azok pedig pont ezért érdekesek.

Dániel az alábbi levélben azt foglalja össze, hogy kamaszéveitől kezdve hogyan állt a párkapcsolatokhoz, a szerelemhez, hogy mennyire volt szerencséje a lányokkal. A címben a szüzesség elvesztésének kérdését emeltük ki, mert a témában érkezett levélmennyiségből az következik, hogy ez a kérdés  sok olvasónkat foglalkoztatja, de Dániel levele rengeteg egyéb érdekes kérdést is említ még, érdemes a teljes beszámolót végigolvasni.

És persze mint mindig, ezúttal is figyelmeztetjük önt, hogy Dániel után az ön tapasztalataira is kíváncsiak lennénk: ha ön szintén szívesen mesélne, kérjük tegye, és írjon nekünk e-mailt az alábbi címünkre!

Klikkeljen a címünkre a címünkért! Íme, ide:
randi'@'mail.velvet.hu

Jelenleg 27 éves férfi vagyok, 11 évesen volt először barátnőm, még a tipikus „óvodás járás” volt, ahogy ebben a korban megszokott. Akkoriban, olyan 12-13 éves korom körül a lányoknál sláger voltam, elég sokan velem akartak járni, és sokakkal „jártam” is, aztán mintha elvágták volna a dolgot. Évekig nem akadt senki a hálómba, akkor még fogalmam sem volt, hogy mi lehetett az oka.

15 évesen nagy nehezen összejött egy barátnő, pár hétig, majd ő is lekoptatott, indoknak a barátnőjétől azt tudtam meg, hogy nem beszélgetek vele, mindenre „aha” a válaszom, és – ezt már én sakkoztam ki – túlságosan „pincsi” is voltam. Ez után évekig szó szerint semmi nem volt, randim is alig, ha volt is randi, az első után le voltam koptatva, és ettől nagyon szenvedtem. Még a (bocsánat, de próbálom reálisan szemléltetni) „gyengébb” lányoknak sem kellettem.

Az áttörés első jelei érettségi után jelentkeztek, akkor lett először több év után barátnőm, az egyik volt osztálytársam, de vele sem tartott pár hétnél tovább, ő is lepattintott. Kissé magamba zuhantam, nem tudtam egyszerűen kitalálni az okát, miért nem kellek senkinek. A dolgot súlyosbította, hogy még 18-19 évesen is szűz voltam. Igaz, én már csókolóztam fiatalon, de ez a „lépcsőfok” nem történt meg ezidáig, és ezt nagyon cikinek éreztem.

A végső áttörés akkor következett be, amikor kiszakadtam a régi környezetből, és elmentem egy másik városba egyetemre. Bekerültem egy kollégiumba, ahol már nem volt gond a csajozás, bár ezek a „kapcsolatok” sem tartottak sokáig, pár héttől 3 hónapig terjedtek, de már nem éreztem azt, hogy rövid idő után pattint mindenki. Kezdett megjönni az önbizalmam is, kezdtem elhinni, hogy nem is vagyok én olyan rossz a „piacon”. Az egyetem folyamán ismerkedtem meg egyik szaktárssal, akivel utána évekig együtt voltam, ez a korszak volt az én személyiségfejlődésem fő időszaka. A kapcsolat szakítással végződött (egészen pontosan tavaly), de abban mindent megéltem, a mennyet és a poklot is. Ha ez a pár év nem lett volna, nem tanultam volna tonnányi dolgot magamról és úgy az életről általában.

Jelenleg azt érzem, hogy bármikor képes lennék becsajozni, kapcsolatot kialakítani (van is egy majdnem egy éve tartó), egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy olyan nehézségeim lehetnének, mint tizenévesen. Már nem belekapaszkodok abba, aki szembe jön, hanem képes vagyok választani a jelentkezők közül az igényeim szerint. Pedig, a csajozásom története alatt végig ugyanúgy néztem ki, persze az adott életkor keretein belül, mindössze a jellemem, a személyiségem, a viselkedésem, az önmagamhoz való hozzáállásom változott. Az eddigi életem során voltam rajongott, és végletekig mellőzött is.

Bárki, aki ismerkedési, párkapcsolat kialakítása nehézségekkel küzd, azt tanácsolom, hogy a munkát önmagukkal kezdjék meg. Önismeret, önszeretet, önbecsülés, a múlt terheinek lerakása. Nehéz, és szenvedéssel teli lehet ez a munka, de megéri!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
A dolgot súlyosbította, hogy még 18-19 évesen is szűz voltam

Olvasónk, Dániel kiskamaszként még kifejezetten népszerű volt a lányok körében, de aztán mintha elvágták volna. Évek kellettek, amíg rájött, mi volt a gond.

4 · Jul 21, 2019 04:16pm Tovább a kommentekhez
Facebook Comments