Nyílt levél a volt férjem új feleségének

Nyílt levél a volt férjem szeretőjének, aki elvette a gyerekem gyerekkorát!

Egy újabb nyílt levelet közlünk ma a Randiblog Inbox posztsorozatban. Ennek a beküldője Erika, aki természetesen álnéven szerepel nálunk, és akit nemrég elhagyott a férje egy új kapcsolatért. Az új kapcsolatból házasság, majd pedig gyerek lett, amiről az új feleség a Facebookon is beszámolt. Erika erre próbált kommentben reagálni a Facebookon, de exférjének új felesége letiltotta.

Így Erika egy nyílt levélben nekünk küldte el azokat a gondolatokat, amik annak nyomán támadtak benne, hogy férje új családjáról látott posztokat a Facebookon. Ön hogyan reagált volna? Vagy esetleg volt is már hasonló szituációban? Ha vannak saját tapasztalatai, örömmel vennénk, ha megosztaná őket. Ebben a rovatban e-mailben érkező leveleket publikálunk, ha ön is szívesen mesélne, kattintson az alábbi dobozba, és már írhat is!

„És már én sem leszek sohasem a régi...

Amikor a szeretőből barátnővé, majd feleséggé avanzsált nő nagy betűkkel kiposztolta a Facebook-oldalán, hogy a státusza immáron HÁZAS lett, majd a közös gyermekük születése kapcsán is fogadta a gratulációkat, eszembe jutott mind az a sok szemétség, fájdalom, megpróbáltatás, megaláztatás és szenvedés, amit egy kicsi gyerekemnek és nekem okozott és okoz ő, és persze a volt férjemet, gyerekem apját se mentsünk fel ez alól. A kisfiam, aki pszichológushoz jár, hogy fel tudja dolgozni a történéseket, akit elszakított a biológiai apjától, és sosem lesz szoros kapcsolatuk.

Felháborít, és borzalmasan bántja az igazságérzetem, hogy az a nő, aki egy családot borított, aki egy kisgyerek létezését, szükségleteit és érzelmeit semmibe vette, elszakította a biológiai apjától, hogyan mer egyáltalán kérkedni, és a „jó vagy szép családom” hamis képét mutogatni, becsapni saját családját, barátait és ismerőseit a valódi énjéről! Pedig milyen undorító, erkölcsileg is elítélendő és helytelen, amit tett! S még jópofizni próbál a gyerekemmel csak azért, hogy jó színben tűnjön fel! És közben zavarja a gyerekemet, zavarja az újonnan szerveződött családunkat, és a gyerek minimális kapcsolatát az apukájával. Hát már semmi gerinc, se empátia, se erkölcsi érték nincs az emberekben, nőkben?!

Válás; síró gyerek; lelkileg összetört kisgyerek; gyerekpszichológus; egy ház és háztartás fenntartása munka mellett; anyagi gondok; válási vita, mert a gyerekkel albérletbe akart küldeni; kezdetben nem fizető és semmiben nem segítő apuka (ha kórházban volt a gyerek, akkor sem, mert az említett barátnőjével Görögországba ment éppen nyaralni); gyerektartási díj ügyében kezdeményezett per stb. – csak hogy néhányat említsek az elmúlt 5 évünkből.

Sokat vergődtem, őrlődtem, s arra jutottam, ha ennyire fogadja a gratulációkat, megírnám a háttért is, csak hogy mindenki lássa kommentként a Facebook-oldalán. S mindezt nem dühösen, se primitíven, csupán a puszta tényeket!

Kb. 1 óra múlva már nyoma sem volt az észrevételeimnek. Nem is vártam mást! Mert hogy a gerinctelen, felelősséget nem vállaló, ilyen szeretőként funkcionáló, vadászó nők, akik alig várják, hogy „férfit fogjanak”, az sem baj, ha házas és pici gyerek van, és végre „legyen gyerek”, még ahhoz sincs tartásuk, hogy tetteiket vállalják és felvállalják, vagy hogy a szemedbe merjenek nézni!

Kommentem válaszul a „házas” Facebook-posztra:

A párom most joggal azt mondaná, fölösleges, amit csinálok és abszolút igaza is van. Mégis az igazságérzetem diktálja, s úgy gondolom, vannak dolgok, amit emberi mivoltunknál fogva ki kell mondanunk, ha nem akarunk olyanok lenni, és lesüllyedni, mint a másik. Kiállunk magunkért, és a gyerekünkért és jó példát akarunk neki mutatni. Ha egy nem szól, a másik sem, s azt hisszük, hogy ez a normális viselkedés, de nem! Letiltottál. Őrlődtem, de nem bírom ki, hogy én is olyan legyek, és ne álljak fel és szóljak! Mindenkinek kell lennie bizonyos erkölcsi és/vagy vallási elveinek az életben, amiket követ, mely alapvető elvek és értékek mentén él. Magam részéről nagyon konzervatív vagyok ebben, és ez a CSALÁD!

Fontos tudnod, hidd el, egy csöppet sem irigyellek, mert van egy fantasztikus férjem, nagyon szerencsés vagyok, aki szerető pótapukája a gyerekemnek is! De a gyerekemet attól még sajnálom, mert ezt egy gyerek sem érdemli...

Kétségbeesetten, és lelkiállapotomhoz mérten, elismerem, valóban arrogánsan írtam neked és dühösen kértem, hogy „szállj le a férjemről”, és legalább legyél tekintettel a nagyon kicsi gyerekünkre. Nem tetted...

Én nem kaptam lakást a szüleimtől, mint te, se apanázst! Se nem éltünk jól, se nem tudtak anyagilag támogatni a szüleim! Én tanultam, és megdolgoztam mindenért, gyereket neveltem, nevelem, és dolgoztam a családomért, hogy lakáshitelt fizessünk, ami tán neked sose volt, így nem tudod. És keményen dolgozom, hogy az anno születési rendellenességgel született fiam eltartsam, a legjobbat és jövőt biztosítsak neki! Én mindent 0-ról és saját erőmből értem el, te nem. Idősebb vagyok, ezért tudd, a munka sosem szégyen, főleg ha a családodért és gyerekedért teszed! És tudd, az sem normális, hogy valaki így lép ki egy kapcsolatból, és a gyerekkel kapcsolatos összes felelősségét otthagyja az anyukára, csakhogy „te vagy ti boldogok legyetek”! A gyerekkel kapcsolatban ez volt az utolsó mondata apukának: „oldd meg!”

Elhiheted, egy ilyen férfi nagy csalódás mind férjként, barátként, mind apaként, tényleg nem irigylem.

Nos, ez van a te úgynevezett önző boldogságod és a „gratuláció” mögött. Sok sikert és boldogságot kívánok, ahogy te írtad, ehhez az „erőltetett élethez”!

Kommentem a megszületett gyermekről szóló posztra

Tényleg szép kisfiú, gratulálok, de az ehhez vezető utat, az árát elítélem! A gyerekek tényleg soha nem tehetnek semmiről.

Milyen áron érted ezt el? Miattad a kisfiad apukájának fiával soha nem tud már normális és szoros apa-gyermek kapcsolata kialakulni, gyakorlatilag alig ismeri őt, a kisfiam többször pszichológushoz jár, apukájában többször csalódott, csak hogy „te boldog légy!”. Hogy érzed ettől magad, hogy egy gyereken közben átgázoltál?

Elítélem, és helytelen, amit és ahogyan tettél, nagyon rossz példának tartalak, és ezért kérlek, tartsd tiszteletben a kérésem, hogy nem szeretnélek a gyerekem közelében látni, és ha lehet, azt a kevés időt pedig hagyd, hogy a gyerek csak az apukával töltse. Ez sosem lesz egy működő vagy jó mozaikcsalád, erőltetni sem kell, koncentrálj a saját családodra, kérlek, én is a sajátomra! Én ilyet soha nem tennék egy családdal, gyerekkel, és tényleg kívánom, hogy a kisfiadnak ne legyen ilyenben része!”