Az eredmény szinte mindig ugyanaz volt: síri csend

Pár nappal ezelőtt az internet bugyraiban kotorászva lettem figyelmes egy Adrienn névre keresztelt olvasójuk levelére, melyben szépen taglalja a jelenlegi társkeresés problémáit. Ehhez fűznék hozzá pár sort, 29 éves, pénzügyi diplomával rendelkező, több mint 10 éve aktívan sportoló, reális életképpel és jó egzisztenciával bíró férfiemberként.

Le lettünk ugyan bugyrozva rögtön az első mondatban, de öreg hiba lenne ezen besértődni, mert a fenti bevezető egy nagyon érdekes levélben teljesedik ki – a teljes írás alább olvasható. A levél beküldője sok adatot megad magáról rögtön az elején, de a nevét nem, és jól is teszi, hogy nem, mert úgyis álnevet adunk neki, ezúttal azt, hogy Mihály.

Szóval Mihály is olvasta az utóbbi hetek-hónapok egyik legnépszerűbb és legtöbb reakciót kiváltó posztját, amelyet Adrienn álnevű olvasónktól kaptunk, és ami itt található. Adrienn arról írt, hogy milyen nehéz egy nőnek férfiakkal megismerkedni, de Mihály most tanúsítja, hogy fordítva sem egyszerű a dolog. Sőt, egy konkrét dolog bosszantja Mihályt a társkeresésben, és ez pedig az első megszólítással kapcsolatos, de persze többet nem fogunk most elárulni itt a bevezetőben, érdemes elolvasni a teljes levelet.

Ha ön szívesen válaszolna Mihálynak (vagy éppen Adriennek), vagy van bármi egyéb társkeresős vagy párkapcsolati tapasztalata, amit szívesen megosztana a Randiblogban, kérjük, írjon nekünk! A címünket alább találja.

„Közel ugyanazon problémával küszködök mint Adrienn, az általa elhangzottakhoz tennék hozzá pár gondolatot.

Az emberek döntő többsége sajnos a klisék, unalmas frázisok és konzervtémakörök labirintusának lakója. Ezalatt azt értem, hogy nehéz kezdeményezni tartalmas és mondanivalóval fűszerezett beszélgetést bármilyen random emberrel, ha a legtöbbjük (nők és férfiak egyaránt) a végtelenül elcsépelt

Szia, mizu? Hogy vagy? Milyen napod volt? Szép időnk van, nemde?

indítókra van ráállva. Ha az ember (példának okáért: én) egy kicsit humorosabb, váratlan, de maximálisan szalonképes mondattal kezd, a másik oldal úgy megijed, mintha csak a vagyonából akarnám kiforgatni valamilyen új, még ismeretlen kiberfegyverrel.

Több internetes társkeresőn próbáltam egyedi, némi értelmet és humorérzéket sugárzó kérdéssel nyitni, az eredmény szinte mindig ugyanaz volt: síri csend. Mennyi hölgynél van kiírva: „Az intelligencia szexi, humoros és értelmesek emberek előnyben, szarkazmustól elolvasok” stb. Mégis, ha egy ilyen ember jön szembe – aki láthatóan kicsit sem hétköznapi mondattal/kérdéssel operál – nem kap semmiféle visszajelzést, még negatívot sem. Arra legalább lehetne valami (szintén) frappáns kijelentéssel reflektálni.

Mindezen sorokat úgy írom, hogy nem vagyok se Quasimodo testfelépítésű, se egysejtű amőba szintjén lehorgonyzott ősember.

Én speciel még nem jöttem rá, hogy melyik irányba menjek tovább ezen a rögös úton, de menni kell, tenni kell, sültgalambot passzivitásban rostokoló ember ne várjon.”