Mondhatja rám bárki, hogy szerencsés vagyok, de…

Teljesen véletlenül bukkantam rá erre a bejegyzésre. Elképedek, hogy még mindig megy ez a „miért nem találok egy normális férfit?” nyavalygás a 25-35 év közötti nőknél. Ugyanis baromira nem bonyolult az oka!

A bevezetőben említett bejegyzés alatt az a poszt értendő, ami egy 26 éves mérnök, Adrienn levelét tartalmazza – rengetegen válaszoltak már rá, többségükben férfiak. Most végre megint egy női olvasónk, Lorella fűzte hozzá tapasztalatait-gondolatait az Adrienn által beindított témához. A vitaindító levélben arról volt szó, hogy manapság gyakorlatilag sehol nem tud ismerkedni egy nő, legalábbis Adrienn a társkeresésre alkalmatlannak találja az internetes szolgáltatásokat, és úgy érzi, a való életben sem jobb a helyzet.

Nos, Lorella saját tapasztalatai alapján azt mondja, úgy érzi, tudja, hogy min múlik, hogy egy nő talál-e magának férfit vagy sem. Ő maga hosszú ideje él boldog házasságban, és azt fogalmazza meg, milyen az az attitűd, ami ellehetetleníti a tartós párkapcsolatot. Ön egyetért Lorellával? Esetleg másak a tapasztalatai? Kérjük, ha hozzá szeretne tenni a beszélgetéshez, írjon a Randiblognak e-mailt az alábbi címre!

„Leírom felvezetőnek a saját sztorimat röviden, hogy világos legyen, hogy mi min múlik. 24 éves koromig egy faluban éltem a családommal, katolikus neveltetés és női emancipáció kettős frontvonalában. Talán ennek is köszönhető, hogy az egyetem elvégzése után volt először komoly kapcsolatom, az első munkahelyemen. Nem azért, mert nem akadt volna, csak nekem nem felelt meg egyik jelentkező sem. Kicsit olyan voltam, mint borsószem királykisasszony, és azt is biztosan tudtam, hogy én fogok majd párt választani, és nem halászni! Olyat, aki egyenrangú velem, akit tisztelek, és aki engem is tisztel. (A szerelem hagymázas illúziója sosem vonzott igazán, ennek ellenére szeretem, amikor van kiért így érezni, és van!)

Sosem jártam szórakozóhelyekre, mert oda tényleg szórakozni megy az ember és nem komoly társat találni. Biztos van kivétel, de a hely célja nem ez. Nem jártam senkivel iskolai éveim alatt, tanultam, és műveltem magam, nem volt célom pasizni. Aztán amint írtam már, a fősuli elvégzése után az első munkahelyemen ismertem meg a későbbi férjemet. Akivel egyáltalán nem volt szerelem első látásra, csak szimpátia. A közös platform a munka volt, és mivel napi 8 órában voltunk együtt, elég alaposan megismertük egymást. Szerelem lett belőle és 2 év múlva házasság. Ennek már 20 éve.

Annak ellenére, hogy nincsenek rossz kapcsolatokról tapasztalataim, azt el tudom mondani, hogy miket látok nagyon-nagy problémáknak a női gondolkodásban, viselkedésben.

1. Folyamatosan le akarják győzni a férfit, kimondva-kimondatlanul. Sajnos már azok a nők is így viselkednek, akiknek még a 8 általános sincs meg. Ez egy öngerjesztő folyamat, ami olyan „macsó” férfiak kitermeléséhez vezet, akik a konditermekben élik az életüket, és fehérjeporon meg sportautón jár az eszük, a nő csak egy szükségletet elégít ki. A libikókán az egyensúly csak egy ilyen típusú férfi megjelenésével lehetséges. Sajnos. Aminek az anyákon kívül a női társadalom átlagos viselkedése is oka.
2. A nők egyszerre akarják, hogy a pasi legyen érzékeny és romantikus, ugyanakkor legyen rendíthetetlen és kemény is. Na, ilyen pasi nem létezik, csak a mesékben.
3. El kellene fogadnia a nőknek – a normálisan gondolkodóknak legalább –, hogy a férfiak nagyon-nagyon egyszerűen gondolkodnak, nagyon egyszerűek az érzelmi képességeik, és ez nem hiba, hanem biológia. Ha azt akarod, hogy a férfi komolyan vegyen, akkor ne kezdj játszmázni, mert megzavarodik és hülyén fog reagálni. Ha azt akarod, hogy ne verjen át, akkor legyél nyílt és egyértelmű. Mondd el, mit szeretnél, pontosan, és ne verseket szavalj, és tőle se várd el ezt. A férfiak megőrülnek a női szeszélyességtől.
4. A nőknél az utóbbi időben megjelent a „független vagyok” mánia. Elárulok valamit. A férfiak egy független nőnek, úgy érzik, hogy már nem adhatnak semmi olyat, amire annak szüksége lenne. Szóval ha mégis szükséged van valamire a férfitól, akkor jobb volna, ha inkább ezt kommunikálnád, és nem azt, hogy mennyire öntudatos és független vagy.
5. Nem tudnak mit kezdeni a félénk férfiakkal a mai nők. Elmondom, hogy a rendes férfiak szinte mind kicsit félénken reagálnak, mert érzelmileg érintettek az adott nő jelenlétében. Ez inkább pozitívum kellene, hogy legyen és nem hátrány. A bátorságot elő lehet csalogatni, ha kicsit barátságosabb és lágyabb a nő viselkedése és nem olyan, mint egy kivont kardú amazoné.

Összességében azt gondolom, hogy a nők tehetnek arról, hogy egyedül vannak. Sajnos nőként ez a véleményem. És mondhatja rám bárki, hogy szerencsés vagyok, mert megtaláltam azt, aki szeret, de ez csakis rajtam múlott. Mert az én szerelmeim (mert ketten vannak) félénkek, nem adoniszi testűek, nem gazdagok, viszont nagyon intelligensek, őszinték, megbízhatóak és nagyon jó emberek.

Szóval 26 éves mérnök lány, én is mérnök vagyok, azt tanácsolom, hogy magadban rendezd a gondolataidat, mert a sikerhez a világnézeteden kellene változtatni.”