Jól szituált, szókimondó, türelmes, 33 éves srác vagyok

Adrienn levele után gondoltam, hogy ezúttal én is billentyűzetet ragadok és reagálok. Időről időre – mikor szembejön –, elolvasok egy-egy levelet a Randiblogon, így korábbi gondolatokkal együtt reagálok, hogy megválaszolok-e valamit…? Talán csak tágítom az „értelmes szerencsétlenek” körét.

Ha ismerősen cseng a cím, akkor ön valószínűleg olvasott már ezt-azt a Randiblogon idén ősszel. Az év egyik legtöbb választ generáló posztja volt ugyanis Adrienn levele, aki arra panaszkodott, hogy nem tudja, hol lehetne normális férfiakkal ismerkedni, holott elvileg minden adott számára a párkapcsolathoz, és ő írta ezt többek között: „26 éves, jól szituált, szép, tehetős, mérnök leányzó vagyok”.

Nos, a mai posztban Filemon levelével megint Adriennhez kanyarodunk vissza, és amint azt a cím is mutatja, Filemon szintén leírta a saját verzióját ebből a lassan szállóigévé váló mondatból. Filemon elsősorban amellett érvel, hogy a férfiak sincsenek jobb helyzetben a nőknél a társkeresés terén, de ad néhány tanácsot is Adriennek, illetve mindenkinek, aki hasonló helyzetben van. Önnek mik a tapasztalatai a társkeresés terén? Ha van mesélnivalója, kérjük, írjon ön is! A leveleket e-mailben várjuk szokásos címünkre.

„Férfiként körbenézve a férfifelhozatalon, teljesen érthető, ha egy lány nehezen talál olyat, aki nem üresfejű, felszínes jelölt. Semmi sem mutatja jobban, hogy férfi és nő között nincs nagy különbség – leszámítva az egyértelműt –, hogy sokan ugyanazon megyünk keresztül.

Pasiként ugyanazt látom nagy általánosságban, hogy felszínes, sokszor semmitmondó lányok jönnek szembe. Beszélgetés...? Ha bedobsz egy témát, ami nem a közösségi média különböző iterációinak horizontján mozog, akkor nagyjából a beszélgetés végére is jutottál, mondván „ő nem ért ehhez”. De attól még én sem állok neki űrhajót építeni, mert olvastam valami tudományos felfedezésről. Persze eddig sem jutsz el, ha véletlenül használtál latin (vagy egyéb) eredetű szót, esetleg idéztél egy filmből. Természetesen ehhez az is kell, hogy felnézzenek a telefonjukból... Sajnos van egy nagy réteg srác/férfi, lány/nő, akire ez igaz.

Egy másik csoport, aki ugye várja a szőke herceget/hercegnőt, aki „tökéletes” (ha minden kritériumnak megfelel).

Illetve a meghazudtolhatatlan, mindig sértett lányok, vagy az örökös „áldozat” férfiak, vagy vice versa.

Én egy alapvetően jól szituált, szókimondó, türelmes, 33 éves srác vagyok, aki nem tökéletes... Sokat utazom a munkám miatt, szeretek elmélyülni dolgokban, vagy gondolatokban, ha kell, beszélek, ha kell, csendben vagyok. Igyekszem a környezetemmel, és a gondolataimmal is igényes lenni. Egyszer tervezek, egyszer bolond vagyok.

Szóval a randizás: magam sem gondolom, hogy a társkereső appok megoldást nyújtanak. Mindazonáltal ismerek pár embert, akinek az igényeit tökéletesen kielégítik, vagy az aktuális ingerek kielégítésére, vagy adott esetben, házastársat találni.1:1000000. Szerintem az impulzus számít, amit egy találkozó, véletlen, összenevetés, vagy kedves gesztus, neadjisten egy kis flörtölés eredményezhet. Ez utóbbi egyre nehezebb feladat a fentiekből kiindulva.

Szórakozóhely tekintetében én elvből meg sem hívok olyan lányt italra, akit nem ismerek, aki meg csak mutogatja magát, adott esetben csak közönséges... hát... hagyjuk is. Fordított esetben is előfordul, hogy egy lánnyal csak jót beszélgetsz, de ő nem sokkal később haza akarja vitetni magát... Persze szexszel indulhat jó kapcsolat, nem azt mondom, hogy a gyorsaságot mindenképp el kell utasítani, de nem kell minden áron.

A félénk pasikkal kapcsolatban pedig érdemes figyelembe venni, hogy változó mennyiségben, de nem egyszer kerülünk – vagy kerülnénk – a friendzone-ba, mialatt átesünk a 10-es, 20-as, akár a 30-as éveinken is (ki hogy), amellett, hogy a lányok is átesnek ilyeneken. Úgyhogy mindkét oldalon alakulnak ki védekező mechanizmusok. Szerintem a legjobb válasz mindig a mérték. Vagy 42...

Ha szemkontaktus nem vezet eredményre, gondolj arra, hogy sokszor kiderül ezen a térfélen, hogy valójában nem volt jelzés. Viszont néhány praktikával tudsz kezdeményezni anélkül, hogy neked kelljen a férfiszerepet felvállalni. Véletlenül leesik egy papír „amit te nem veszel észre”, de ha a másik figyel, lehet, hogy odajön és felveszi. Akár lehet tanácsot kérni étel/ital választás terén... A fantáziádra bízom, nem akarok közhelyeket írni. Az ilyen gesztusokat a férfiaknak is ajánlom, végül is nem egy gyűrűvel a kezében sétál oda, de lányként sem azt várod. Max. a vége az lesz, hogy „bocs a zavarásért”, nem történt semmi. Ha ezek után sem veszi a pasi a lapot, akkor nem ő az embered.

Tehát nem gondolnám, hogy felejtős az ismerkedés. Egy pasinak tud ijesztő lenni egy céltudatos nő, de ez nem predesztinálja (sorry), hogy ez ne tudna feloldódni, ahogy egy pasit sem kell rögtön temetni, ha vannak gyerekes pillanatai. Ha pedig nagyon tetszik a másik, nem jön a randirendőrség, ha kezdeményezel. Hogy hol vannak…? Hát azok nem feltétlenül azokon a helyeken vannak, ahol az átlagos picsogást kapják (jobb kifejezést magam sem tudok). Így erős lenne tippeket adni. De hova járnak azok a lányok, akik szintén nem a felszínes fröcsögésre kíváncsiak?

A legjobb, ha továbbra is nyitott szemmel jársz, csak meg kell látni egymást a tömegben. Vagyunk páran, ahogy ti is.”