Aki ilyet kérdez, azzal nem akarok az életben találkozni

Kellemes meglepetés, hogy látom, hogy meleg olvasók által bedobott témákkal is foglalkoztok néha, így bedobnék én is valamit, ami a társkeresés nagy rejtélye számomra. Lehet, hogy férfi-nő társkeresésben is felmerül ez, de azt tippelném, hogy ritkábban. 

Egy török eredetű álnévvel ajándékozta meg a véletlen a mai posztban sorra kerülő olvasói levél beküldőjét: a fiatalember nálunk Kurszán néven fog szerepelni. Kurszán helyesen figyelte meg, természetesen ugyanolyan nagy örömmel jelentetjük meg meleg és leszbikus olvasóink leveleit is, mint mindenkiét, a legutóbb például a coming outjukról írtak nekünk sokan rengeteg érdekeset.

Most azonban az internetes társkeresésről lesz szó, és ha egy dolgot biztosan állíthatunk a Randiblogban az elmúlt 10 évben megjelent rengeteg olvasói levél alapján, akkor az az, hogy az internetes társkeresés egy roppant nehéz terep mindenki számára nemtől, kortól és minden egyéb más tényezőtől függetlenül. Kurszán akarata ellenére haragított magára valakit, és levele néhány trágár kifejezést is tartalmaz, ezért muszáj már most figyelmeztetnünk olvasóinkat, hogy aki nem szereti az ilyen szavakat, az óvatosan görgessen lefelé!

Kurszán levele kérdésekkel végződik – ha önnek van válasza bármelyikre, vagy egyébként szívesen megosztaná tapasztalatait társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással kapcsolatban, akkor kérjük, küldjön nekünk e-mailt az alábbi címre!

„Azért gondolom, hogy heteróknál nem annyira gyakori ez a probléma a társkereső oldalakon/appokon, mert náluk az esetek zömében a férfi kezdeményez, a nő meg egyszerűen nem válaszol, ha nem érdekli az illető, és itt vége is a történetnek. A melegeknél viszont nincsenek így leosztva a szerepek, ha az ember felmegy egy meleg társkeresőre, akkor valószínűleg kezdeményezni fognak nála mások, és ő is kezdeményezni fog azoknál a srácoknál, akik megtetszenek neki. Mindenki bepróbálkozik másoknál és mindenkinél próbálkoznak be mások, az emberek többsége szerintem megtapasztalja mindkét oldalt.

Szóval amikor én először úgy döntöttem, hogy ide nekem a Grindert meg Rómeót, elég hamar egyértelmű lett a profilokat olvasgatva, hogy az emberek általában utálják, ha nem válaszolnak nekik, és ezt eléggé meg is értem. Szóval eldöntöttem, és most is úgy gondolom, hogy ha rám ír valaki, akkor azért a minimum, hogy válaszoljak valamit. Amennyiben első blikkre egyértelmű, hogy nem nyert az illető, akkor valami olyasmit szoktam írni, hogy bocs, de nem egymást keressük. (A kémiára történő utalások valamiért idegesítenek ilyen helyzetben.)

Ja, én egyébként nem sérülök azon, ha ráírok valakire és válaszra se méltat, de azt értem, hogy ugyanez másokat miért zavar. Minek legyek paraszt, én válaszolok akkor is, ha a válaszom az, hogy nem. Általában elég normális reakciókat kapok erre, egy okét, vagy hogy „köszi a választ” (és blokkol, LOL). De egyszer volt egy olyan – és utána még többször is –, hogy a nemre megkérdezte az illető, hogy miért nem.

Hát ha már azt a poliszit találtam ki magamnak, hogy nem hagyok ott senkit az éterben faképnél válasz nélkül, akkor már mondtam valamit. Nem emlékszem már konkrétan, hogy mit, de próbáltam se nem hazudni, se nem sértő lenni, csak hát eléggé megoldhatatlan feladat nem sértőt válaszolni arra a kérdésre, ami gyakorlatilag az, hogy „miért nem tetszem neked?”

Valami olyasmit mondhattam, hogy semmi gond vele, egyszerűen nem szimpatikus, amire visszaválaszolta, hogy én milyen felszínes vagyok, hogy pár kép alapján rögtön megítélem, anyázás és a többi. Innentől kezdve már nem éreztem kötelességemnek az udvarias búcsúzkodást, és mondjuk blokkolni még soha nem blokkoltam senkit, de neki többet nem válaszoltam, és egy idő után abbahagyta, talán blokkolt ő engem, mert kurvaanyámat, hogy válaszoltam a kérdésére.

És érdekes módon többször is volt ezután még, hogy valakinek nemet mondok és visszakérdez, hogy miért nem. A legközelebbi ilyennek legszívesebben válasz helyett én is visszakérdeznék, hogy mit vár egy ilyen kérdéstől. De persze ennek semmi értelme nem lenne. A legszívesebben eleve nem is válaszoltam volna, szóval aztán még én tegyem a csetet még hosszabbá? Kizárt.

De ezek szerint ez egy létező dolog, hogy egyes emberek társkeresőn akarják megtudni magukról, hogy mi az bennük, ami nem vonzó? Természetesen az én szememben például ez a viselkedés egyáltalán nem vonzó. Aki ilyet kérdez, azzal nem akarok az életben találkozni, aki meg lebasz azért, mert válaszolok a kérdésére, azzal pedig végképp nem, akármilyen kipattintott teste is van. Szóval miután lebaszott azért, hogy mindössze a profilja alapján eldöntöttem róla, hogy nem szimpatikus, legalább még jobban meggyőződhettem róla, hogy helyes volt az első benyomásom, tényleg faszfej szerencsétlen.

Mindenesetre érdekelne, hogy más is találkozott-e már ilyennel: hogy megpróbál valakit elhajtani társkeresőn, erre az illető megkérdezi, hogy miért. Az meg még jobban érdekelne, hogy aki ezt meg szokta kérdezni, az miért csinálja ezt és milyen válaszokat szokott kapni.”