Elkezdtem lentebb adni, míg végül kifordultam önmagamból

Így estére megfogalmazódott bennem, leírtam, őszintén.

Ez itt a Randiblog Inbox nevű posztsorozat, benne egy újabb olvasói levél, a beküldő ezúttal a Luca álnevet kapta. Luca, mint sokan őelőtte, szintén azt írta meg nekünk, hogy milyen tapasztalatokat szerzett társkeresés közben (a levél konkrétan a Tindert említi), és ezen tapasztalatok túlnyomó többsége az ő esetében sem pozitív.

Luca egyenesen úgy érzi, hogy a társkeresésnek ez a módja manapság elferdíti az embereket, és a leveléből nehéz nem kiérezi azt, hogy borzasztó rosszul esik neki, hogy a férfiak és nők többsége szemlátomást nem az ő értékrendje szerint éli az életét, de Luca ennek ellenére boldognak és mosolygósnak írja le magát. Ön is hasonló tapasztalatokat szerzett a társkeresés-párkapcsolatok világában? Az ön véleményére is kíváncsiak vagyunk, kérjük, küldje be nekünk saját történetét e-mailben az alábbi címre!

„Nem is tudom, hol kezdhetem. Talán a legelején. Egyedülálló lettem, egy éve már ennek. Be kellett látnom, hogy bármennyire szerettük is egymást öt év után, nem tudtunk együtt létezni párkapcsolatban. Nehéz volt az elengedés. Sokszor megfordult a gondolataimban, hogy jó döntést hoztam-e. Aztán az idő választ adott rá.

Én rendeztem a lelkivilágomat, szívemet, testemet, majd megszületett az őszinte gondolat bennem, de jó is lenne valakihez hozzábújni esténként, valakivel sétálni, nevetni...

Eleinte úgy gondoltam, a való életben próbálok szerencsét, így eljutottam fesztiválokra, szórakozóhelyekre, kulturális programokra. Vártam, hogy a férfiak leszólítsanak és értelmezzék a non verbális jeleimet. Nem így lett. Unszolásra felregisztráltam a Tinderre. A Tinder színes tárháza az emberek sokaságának.

Amit úgy értek, hogy hazugok, lelkisérültek, boldogtalanok, céltalanok, alkalmi kapcsolatot keresők, játszadozók, hűtlenek, erkölcstelenek, aberráltak, mentálisan betegek, időhiánnyal küzdők stb.

Végül arra jöttem rá, hogy olyan embert nem nagyon találok, aki hozzám hasonlóan boldog életet él. Hálás a mindennapokban, mert van egy jó munkahelye, ahol szeret dolgozni, kialakított magának egy stabil anyagi biztonságot, alapvetően rendezte a lelkivilágát, és ezáltal egy kiegyensúlyozott, boldog életet él.

A szörnyű csak az az egészben, hogy nem jönnek rá az emberek, hogy legfőképpen önmaguknak hazudnak. Hazudnak, amikor elhitetik magukkal, hogy túl vannak az exükön, hazudnak, amikor elhitetik magukkal, hogy képesek egy komoly kapcsolatra, hazudnak, amikor üres szavakkal dobálóznak...

Nyilván az én szívemnek sem esnek jól ezek a megtapasztalások, de próbálok külső szemlélőként tekinteni az adott szituációra, és elvonatkoztatni ezektől.

Nagyon nehéz a párkeresés, több szempontból is. Van tökéletes ember, aki patyolat lelkivilággal toppan be az életünkbe? Elvárhatjuk egyáltalán mi ezt? Mindenki más, mind élettapasztalatban, mind családi háttérben, mind kapcsolati háttérben, mind lelkületben, mind értékrendben, egy szóval mindenhogy.

Szóval elkezdtem ismerkedni a Tinderen, az elvárásaimmal, amikre egy idő után rájöttem, hogy nem realisztikusak. Elkezdtem lentebb adni ezekből, míg végül kifordultam önmagamból. Én, az erkölcsös nő. Aztán jött az isteni felismerés, hogy mennyien elferdülhetnek ezektől a társkeresőktől, akik valójában normális emberek lennének, csak a negatív megtapasztalásaik alapján megkeményedtek. Azt éreztem, hogy hány nő vált a Tinder miatt erkölcstelenné. Akik tisztességesek és erkölcsösek voltak, csak egy férfi sem értékelte őket.

Valljuk be, manapság az, hogy egy nő háztartást vezet, dolgozik és vannak önálló gondolatai, unalmas.

Unalmas, mert az ilyen nők nem tartanak egyszerre több férfit, emiatt nem kell küzdeni értük, nem élnek aktív közösségi életet, nem kihívó a megjelenésük, így miért is kéne küzdeni?

Az ilyen nők nem fogják elvitetni magukat wellness-hétvégézni, nem fogják elvitetni magukat a harmincadik étterembe vacsoráztatni, nem fogják megvetetni a drága holmikat. Miért?

Mert az ilyen nők nem anyagi befektetésként keresnek párt, hanem társat a mindennapjaikhoz, az élethez. Ami a férfiak ingerküszöbén az unalmas kategóriába esik. Miért?

Mert az ilyen nők örülnek egy sétának, egy közös otthoni vacsora elkészítésének, egy esti közös filmezésnek, egy hétvégi közös bevásárlásnak, a mindennapi érdeklődő telefonhívásnak vagy éppen üzeneteknek. Tehát ebben nincs kihívás, rendkívüliség. Nem kell a csillagokat lehozni az égről, nem kell küzdeni, az egyszerűséggel működik a vonzás. De ebben a világban az egyszerűség már értékelhetetlen, észrevehetetlen.

Ha egy nő egyszerre több férfivel ismerkedik, és rájön erre az egyik kedves partner a sok közül, nem elküldi, szidalmazza, hanem azt vallja, hát, ha ez a nő ennyire kelendő, küzdök érte, már csak azért is az enyém legyen… A mai világ így működik.

Szóval itt vagyok, a húszas éveim végén, egy kialakult stabil egzisztenciával, jó munkahellyel, mosolygósan, még mindig boldogan, és nem tudom, mikor jutott oda a világ, őszintén, hogy egy nő mosolya már nem öltöztet, hogy egy nő kedves szava nem gyönyörködtet, hogy egy nő gondoskodása nem kápráztat, hogy egy nő okossága nem érték, hogy egy nő szeretete nem kincs, hogy egy nő érzékenysége nem különlegesség, hogy egy nő gyermekiessége nem baj, hogy egy nő önzetlensége nem magával ragadó, hogy egy nő természet adta szépsége nem felejthetetlen, hogy egy nő szelídsége nem nélkülözhetetlen, hogy egy nő lágysága nem pótolhatatlan.

Minden, ami nő, azt a mai férfiak többsége nem keresi. Tisztelet a kivételnek, ezt mindig érdemes és fontos hozzátenni!

Miért nem keresik? Azért, mert egyszerű egy olyan nővel ismerkedni, kapcsolatban lenni, vagy akárhogyan is érintkezni, akinek nincsenek önálló gondolatai, céljai, csak úgy vannak éppen, az aktuális élethelyzetükkel, akik soha nem fogják elszámoltatni a férfit, hogy volt, mit csinált, mert kifizette nekik a nyaralásukat, ebédjüket, táskájukat stb., aki pont ezért nem kifogásolja, ha a partnerük megcsalja, míg az ő anyagi biztonságukat megteremtik. Örülnek, ha a férfi elveszi őket és gyereket szülnek, mert legalább lett valami aktuális életcéljuk, az amúgy célok nélküli életükben. Azok a nők nem veszekednek, érdemtelenek, érdektelenek, nem kommunikálnak, mindent lenyelnek, vagy csak egyszerűen nem érdekli őket semmi, kizárólag az anyagi biztonságuk

.”