shutterstock 769096312

Jóban vagyunk a férjem exével és annak a férjével

2020.02.29. 14:30

Olvastam a Randiblogon az utóbbi időben pár levelet, amiben emberek a partnerük előző férjét/feleségét szapulják, és gondoltam, hátha örültök egy ellenpéldának.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Antonietta álnevű olvasónk levele következik, és talán az egyik levél, amire utal a fenti bevezetőben ez lehetett, amiben Kolos arról írt, hogy szerelme volt férje hogyan viszonyul a közös gyerek felneveléséhez. Nos, Antonietta levele szintén arról szól, hogy milyen az ő viszonya férje exéhez, de a hangnem, amint az a címnek választott mondatból kiderül, teljesen más.

Antonietta azt írja magáról, hogy nem egy féltékeny típus, és levele arra is utal, hogy tudja, hogy nem igazán jellemző, hogy valaki olyan közeli kapcsolatot ápoljon házastársa exével, mint ő. Sokan bizonyára féltékenyek lennének egy ilyen helyzetben – ön hogyan viselkedne? Vannak esetleg önnek is hasonló tapasztalatai? Ha Antonietta levelének elolvasása után kedvet kap a meséléshez, kérjük, írjon nekünk e-mailt! A címünket az alábbi dobozban, illetve a poszt legalján is megtalálja.

Ha van kedve írni, klikkeljen ide!
randi@mail.velvet.hu

Amikor összejöttem a későbbi férjemmel, és először elkezdett bemutatni a baráti társaságának, az elsők között volt valaki, akit úgy mutatott be, hogy volt köztük valami pár évvel ezelőtt, de azóta már csak barátok. Most, hogy belegondolok, sose kérdeztem rá, hogy kettejük közül ki rakott a friendzone-ba kit, de egyrészt akkoriban ez még nem is volt divatos kifejezés, másrészt valamiért mindig biztosra vettem, hogy a férjem volt az, aki továbblépett ebből a kapcsolatból (elég nagy korkülönbség volt ebben a kapcsolatban és a férjem volt a fiatalabb, talán ezért).

De az is lehet, hogy nem volt ilyen naénmostszakítokveled című dráma, hanem csak kifulladt a dolog, és megállapították, hogy most csak ezért nem kell valamelyiküknek eltűnnie a baráti körből. Rengeteg közös barátjuk van ugyanis. Volt már ilyen, hogy az én baráti körömben volt egy pár, és amikor szakítottak (nagyon csúnyán), először külön-külön találkozgattunk hol az egyikkel, hol a másikkal, aztán valahogy kiválasztódott az egyikük, és a másikkal teljesen megszakadt a kapcsolat. De ez most már huszadrangú mellékvágány ahhoz képest, hogy hova akarok kilyukadni ezzel az egésszel.

Szóval én tudtam magamról, hogy addig még soha életemben nem voltam féltékeny senkire, és valahogy nem is tudtam magamról elképzelni, hogy egyszer az legyek, de amikor a későbbi férjem bemutatott az exének, akkor azt gondoltam, hogy

ha most nem leszek féltékeny, akkor soha.

És akkor most előreszaladok: úgy tűnik, a második verzió jött be. Nem nagyon tudtam elképzelni, hogy bármiféle versengés legyen az ex és köztem, első blikkre is tök szimpatikusnak tűnt, de nagyon emlékszem az érzésre, ahogy vizsgáltam magamban, hogy akkor most fellángol-e bennem a féltékenység, de akárhogy kerestem a lángot, nem találtam semmit. Egyrészt semmi okom nem volt kételkedni a későbbi férjem szavaiban, szerettük egymást, még éppen, hogy csak összejöttünk, miért vágna át? Másrészt jó tíz évvel fiatalabb vagyok az exnél, aki akármilyen szimpatikus is, konkrétan szexre szerintem objektíve jobb partner vagyok én. Nem vagyok egy természet csodája, de pl. ennél az exnél fiatalabb is vagyok és objektíve jobban nézek ki. De mondjuk ez lehet, hogy nem számít, mindenesetre talán ez is közrejátszott abban, hogy felkészültem rá, hogy na most nagyon féltékeny leszek, de nem lettem.

Ennek az első találkozásnak már jó 10 éve, azóta összeházasodtunk a férjemmel, és nem sokkal később ez a bizonyos ex is összejött valakivel és ők is együtt vannak azóta is. És a barátság azóta se szakadt meg, összejárunk velük azóta is, sőt, volt olyan, hogy csak én voltam az exszel és az élettársával egy utazáson hármasban, mert a férjemnek közbejött valami a munkája miatt és mégsem tudott jönni.

Talán érdekes még, hogy pl. a szüleim is ismerik ezt a bizonyos baráti házaspárt, de nekik azért szégyelltem volna elmondani, hogy hát őket onnan ismerjük, hogy a férjem előttem... Szóval a szüleim csak úgy tudják, hogy ők egy baráti házaspár, semmi több. De közben meg a világ legtermészetesebb dolgának találom, hogy az ember ne gyűlölje meg az exét, vagy ne legyen féltékenykedő gyanakvó sárkány a partnere exével, bár magunkon kívül túl sok példát nem látok rá magam körül. Egy ismerősöm van még ilyen, aki többéves kapcsolat után jóban maradt az egyik exével.

Nyilván mindenki azt gondolja, hogy tuti volt valami a férjem meg az exe között, csak én nem tudom, de az a helyzet, hogy olyan régen vagyunk már együtt, hogy túl vagyunk a félrelépés-lebukás-megbocsátás meneten mindkét oldalról, és ezután is együtt maradtunk és szeretjük egymást. Tényleg semmi tétje nem lenne, ha elmondaná, hogy vele is kavart, de teljesen biztos vagyok benne, hogy nem kavartak. Illetve akkor se lenne semmi, ha kavartak volna. Nem azon múlik, hogy jó és működőképes-e a mi kapcsolatunk, hogy szexeltünk-e mással is az elmúlt tizenX évben, vagy csak egymással. Nincs gyerekünk, ezért ha rájönne, hogy már nem szeret engem és nem akar velem élni, ezt bármikor nyugodtan megtehetné, különösebb komplikáció nélkül mehetne, amerre lát. De nem megy. Én is bármikor leléphetnék, de eszem ágában sincs.

Szeretjük egymást és boldogok vagyunk együtt és jóban vagyunk a férjem exével és annak a férjével, Ennyit akartam mondani. Ilyen is van, nekünk működik.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!