Berényi Miklós (ál?)néven levelező olvasónk arról írt nekünk, hogy túl sok dolog van a világban, ami a férfiaknak a saját péniszükkel kapcsolatos komplexusait erősíti, nem kéne beállnunk a sorba. Övé a szó:
„Miért kell állandóan az átlagos/kisfarkú pasikban kelteni a feszültséget? Az ember mindenhol ezzel találkozik, aztán legyen önértékelése. Akkor is, amikor a Velvet arról ír: egy alvó férfinak kivillan a lankadt farka, és jön a »szakértői« hozzászólás a feltehetőleg farkat csak műanyagból tapasztalt szerzőtől, hogy ez nektek pöcs? Másodszor, amikor jön egy spam egy faroknövesztő vákuumos cuccról, amit egy alkaromnyi faszú férfi helyez fel éppen, hogy növelje a partnere elégedettségét.
Olyan lányok, akik még életükben nem élveztek el férfitól, kijelentik, hogy a nagyot szeretik, de egy átlagossal se tudnak mit kezdeni. A pornóoldalakon is olyan videókat tesznek a »kisfaszúak« kategóriába, ami a valóságban még mindig átlagon felüli. Aztán jönnek a kesergő kommentek, hogy jaj, az enyém is pöttöm, amire mások rákontráznak, hogy hál'Istennek, hogy fekete vagyok.”
Miklós azzal folytatja: a farka átlagos méretű, soha nem volt vele problémája, és nem kapott negatív visszajelzést sem – „sőt olyanoknak, akik azt mondták, nem tudnak elélvezni, velem mégis sikerült” –, csak a tendencia zavarja, a gigapénisz-kultusz. Mint írja, a nők, akikkel eddig dugott is nagynak vagy átlagosnak mondták a méretét, jelenlegi partnerének pedig néha fájdalmat is okoz.
Összetörnek
Kálmán szerint az a baj, hogy a férfiak túl gyorsan kapnak kritikát ahhoz képest, hogy milyen nehezen teszik túl magukat rajta. „Egy negatív tapasztalatot csak nagyon sok pozitív tud sztornózni. A mai párkapcsolatok eléggé a szexre vannak kiélezve, a szerszám már azelőtt előkerül, hogy a férfit emberként megítélnék, pedig a férfi legintimebb része a farka, azonosul is vele. Istenkáromlás, amit mondok, de vannak férfiak, akiknek a szeretkezés és reszelés között akkora a különbség, hogy a másodikat kerülik, mint a tripperes kurvát, de megesik, hogy beletévednek, az átlagos méretűeknek pedig egy ilyen korai megmérettetés stresszes lehet. Ha ilyenkor kapnak negatív kritikát, még az átlagosnál nagyobb farkú férfiak is összetörnek.
Az a rossz, ha az ember az átlagos és nagy határán van. Akinek tizenkét centis, az tizenhéttel már boldog lenne, de akinek tizenhét, az arról rögeszmél, hogy miért nem huszonkettő, és ha visszautasítást kap, ennek a számlájára írja. Ha nem nagyon kicsi, attól fél, hogy egyszer lekispöcsűzik, a kevesebb biztonságérzet miatt nehezebben ismerkedik, ritkábban is szexel. Ha pedig hosszú ideig marad nő nélkül, az megváltoztatja az önértékelését, hiszen férfiként úgymond nem funkcionál.”
Megkérdeztünk más Velvet-olvasókat is, egy részük, például Ottó úgy vélte, egy értelmes nő ritkán gyorsul csak a méretre. „A férfiak frusztrálódnak az ál-legendától, hogy a feketéknek és a nagyorrúaknak mindig hatalmas farkuk van. De szerintem inkább csak a nő nélküli faszik rugóznak ezen, a nők nem várják el. A ringyók igen, de ők is csak kabalának. Bár nem tudom, miért, mert úgyse mondanak a másik ringyónak mást, mint hogy NAGY.”
Szexpartner-kereső: nagy faszt, most
Nándor szerint „most már felnőtt egy generáció, aki a pornón szocializálódott szexuálisan. Néztem szexpartner-keresőket, és ott a csajok többsége azt írja, hogy csak iszonyat nagy faszúak írjanak, vagy a kigyúrtak, és ott vannak még a különcök, akik minden szarra gerjednek, de a nagy fasz azért elég kedvelt. Az sokkal furább, hogy a nagycsöcsű nők miért rakatnak be még nagyobbat, ami undorító, semmi funkciója, és szinte senkinek sem tetszik. Ja, meg meg botoxot a fejükre, amikor a Sophie Marceau a legszebb dolog az univerzumban keresztbe-hosszába, és semmi botox nincs benne”.
Szilárdnak saját bevallása szerint nem kicsi a farka, de nem bánná, ha nőne. „Leszarom, kinek mekkora van, ha valamelyik csajnak nem tetszik, akkor ennyi. Elfogadnék azért nagyobbat, de főleg az zavar, amikor lankadt állapotban össze tud menni tök picire. Meg hogy berakom a csajba, és nem ordít, hogy »bazmeg, de fáj«. Tizenhat centi nekem elég, a nők többsége meg úgyis csak úgy megy el, ha nyalják is. Nyilván van, aki azt sem tudja, mennyi az a húsz centi, de mégis akkorára áhítozik”.
Ősi probléma
Mint Bede Zsuzsa szexuálpszichológus a Velvetnek kifejtette, a férfiak nemcsak méret-ügyben hajlamosak aggódni. „Frusztrálódni tudnak attól, hogy a péniszük hogy néz ki; például van kis görbület, és emiatt akár már kamaszkortól szoronganak. Időnként azzal találkozom, hogy az egészségügyi okokból, fitymaszűkület miatt körülmetélt páciensek rosszul érzik magukat, és mindent ennek számlájára írnak. »Biztos azért érzéketlen/érzékeny, biztosan azért vagyok ilyen gyors/nincs magömlésem.« De a mérettel kapcsolatos aggodalmak nemcsak a pornó térhódítása óta vannak.”
A szakértő kifejtette: itt jóval ősibb problémáról van szó, hiszen a kultúránkba van kódolva, hogy a pénisz nagysága a férfiasságot jelzi. Az ókori falfestményeken, a piramisok oldalán is fallosszal jelképezték a hatalmat. A túlzott elvárások pedig gátlásokat okozhatnak, azok görcsöket, amelyek pedig gyakorlati problémát.
„Ezek normális félelmek. A férfiaknál a szexualitás egy teljesítmény, és mint mindent, ami mérhető, azt viszonyítják és mérik is. Nemcsak azt, hogy hány centi, hanem a szélességet is, hogy milyen vastag. A férfiasság jelének tekintik, hogy hány nővel volt dolguk, hány percig bírnak ki egy aktust, és egyébként egymás után hányat bírnak. Mi, nők ezt nem is tudjuk elképzelni, hogy milyen – a mi nemi szervünk takarásban van. Talán olyan, mint amikor a melleinket méricskéljük.”
Hogyan lehet ezen segíteni?
Bede szerint ha valakinek egyszer csak azt mondják, hogy nem is kicsi a farka, azt még nem fogja elhinni, az viszont hatásos lehet, ha ezt folyamatosan, új gondolatokkal alátámasztva közvetítik a férfi felé. „Volt olyan páciensem, aki elégedetlen volt a melleivel. Végül közölte, »annyira mondta a férjem, hogy neki tetszik, hogy már elhiszem«. Az is megnyugtató, ha kiderül, hogy tud vele bánni a férfi.”
És hogy mekkora a kicsi? A többség tíz és húsz centi között van, de ezt a szakértő elmondása szerint Gauss-görbeszerűen kell elképzelni, az átlag valahol középen van. „Tíz centi alatt orvosilag kicsinek mondható, úgynevezett mikropéniszről beszélhetünk, ami fejlődési rendellenesség. De a tíz-tizenegy-tizenkét centi teljesen rendben van. A férfiak egyébként nem is gondolják, hogy a nők attól félnek: »mi van, ha túl nagy, hogy fog belém férni?«. Ha valakinek azt mondják, hogy kicsi a farka, azzal nyilván aláássák az önbizalmát, de abba kell belegondolni: »miért mondta ezt nekem, miért volt ez neki ilyen fontos?”. Gyerekként ez csúfolás, felnőttként pedig annak van erre szüksége, aki attól érzi jól magát, ha a másikat le tudja alacsonyítani. Ha az elején kiderül, hogy két ember nem passzol az ágyban, úgysem lesz kapcsolat. De ha évek telnek el így, és ez váláskor hangzik el, akkor a férfit egyszerűn bántani, megalázni akarják, akár azt is hozzátéve, hogy »veled sosem volt jó nekem a szex«, ami sokszor nem is igaz”.