A show már nem, a közönség még inkább balkáni, de már van pénzük Guccira. Az igazi kontra műmell csatát itt is a mű nyerte, voltak sztárok, topánok, sushi, mert az drága, folyt a pezsgő, de kaviárt nem láttunk. Ja, közben elmondták, hogy kit kell idén az év Playmate-jeként szólítani.

"Az a szőke fog nyerni? Pedig nem is olyan szép" - nyilatkozott meg a Madách Színház karzatán mögöttem ülő rózsaszín inges pasas. Tényleg Metzker Viki nyert. Ráadásul szerintük szép. Vagy legalábbis olyan Playmate-s ízé. Ha már annyira hajazunk Hugh Heffner csajaira.

Margaret Ann Dowling for prezident

Először is egy kérés. Jövőre, a hetedik Playmate gálát már ne Harsányi Levente, sokkal inkább a Marquard Media ügyvezető igazgatója, Margaret Ann Dowling vezesse. Bár töri még kicsit a nyelvünket, százszor szellemesebb és kellemesebb jelenség, mint a dögunalmas műsorvezető. Aki idén már csak paraszt se volt.

Klikk! Fotók: Barakonyi Szabolcs

Idén sem volt balkáni a gála. De ez nem Szerednyei Bélának, a rendezőnek köszönhető, a rendezésen inkább csak az a „balról gyere be kislány, az a jobb profilod” életérzés tükröződött. A helyszín miatt sejtettük, hogy hallani fogjuk az Operaház Fantomját, hallottuk is, arra vonultak be a lányok. Aztán Harsányi, Fantomjelmezben. Sajnos, ezt később levette. És azért a reklámokon is van mit javítani, mert néha bizony a nyolcvanas években éreztük magunkat, mikor bevágták a szponzorok alacsony költségvetésű hirdetéseit. Szinte vártuk a filmhíradót. A szárazjég kevés volt, a végén meg sok. Amúgy tényleg nem volt balkáni.

Társasági sztárhölgyek vonulása

Radnai Péter főszerkesztő nagyon hosszú beszédéből megtudtuk, hogy a Playboy hatalom, és a playmate-eket társasági sztárhölgynek kell hívni. Majd a döntős lányok beszéltek, először felvételen, később Harsányival, élőben.

Kiderült, hogy Balogh Dia minden vágya egy jó közúti ellenőrzés; hogy Endrődy Judit szereti, hogy szeretik; hogy Judák Tünde szégyelli, hogy Ausztriában táncoslány; hogy Kovács Ágota nem buta, és ezt többször is ki tudja hangsúlyozni; hogy az exkluzív nehezen kiejthető szó, és hogy Mosolygó Orsi remekül tud röhögcsélni. És hogy mit láttunk mindeközben? Melleket.

Belső titkok a gáláról
Nagyjából mikor Gallusz Niki rázendített Roxy örökérvényű, ám önmagában banális dalocskájára, akkor hagytuk el a termet, izgalmasabb program után nézve. Sikerült is besétálnunk úgy a színfalak mögé, hogy a kutya nem kérdezte, hová megyünk, mit csinálunk. Mászkáltunk egy kicsit talán az Operaház Fantomja temető díszletében, megnéztünk egy nagy, kerek bársonyágyat, feltehetően a Chicagóból, és majdnem kisétáltunk a színpadra is, de szerencsére aztán mégse. Aztán bementünk megnézni a kissé pánikoló Playmate-eket, aki fel-alá rohangáltak, mert már nagyon menniük kellett volna felvonulni. Akadt probléma a nyuszifarokkal, amitől nem ment fel a zippzár, volt, aki nem találta a cipőjét, de alapjában véve igazi őrület van ilyenkor a díszlet mögött, a tekintetek ölni tudnának. Nyilván gyakran van ez így ilyen eseményen, de azért kész csoda, hogy kívülről ebből nagyjából semmi sem látszik. Végül Szerednyei szólt, hogy most már nem érdekli, mindenki úgy megy ki, ahogy van; ekkor eltűntek a lányok. Mi pedig visszabaktattunk és kinyittattunk egy bort.

Míg a lányok fenékdomorító aranyból melleltüntető feketébe, majd csizmával kombinált fehérneműbe vedlettek át, láthattunk Chicago revüt Gallusz Nikivel - aki amúgy jobb adottságú, mint némely Playmate -, és indiai elefántszobrot, ráadásul még Andy Vajna zsűrielnök is beszélt. Megtudtuk, hogy ez a ‘playmate zsűrizés dolog’ egészen addig ciki volt, amíg meg nem látta a közönséget, akik meg is lettek dicsérve, hogy szépen fel tudnak öltözni.

And the winner is

Egy óra ücsörgés, és több száz mell-vágókép után végre elérkeztünk az eredményhirdetéshez. A harmadik helyet megosztva nyerte Mosolygó Orsi és Judák Tünde; vicc, hogy nem tudtak dönteni közöttük, na de sebaj, majd jövőre. A második helyet mellszépségversenyünk egyik dobogósa, Király Anikó vitte el. A közönségdíjas és egyben a novemberi címlaplány Bartha Adrienn lett, tudják, a csaj, aki kést szúr a pasija lábába, ha morcos. Az év playmate-je címet pedig a dubajozással megvádolt Metzger Viki vitte el, aki egyben a mezőny legfiatalabb tagja is.

A győztesek még el sem sírhatták magukat, a közönség máris az első emeleti terem előtt tolakodott. Az ingyenkosztra éhes magyar elit farkasszemet nézett a büféasztal mögött felsorakozó szakácsok hadával, és izzadva várta, hogy a nyuszilányok letépjék az ajtó láncait. A jelképes kordon elé először Ákos érkezett meg, aki egészen az akadály leomlásáig tartotta nyerő pozícióját, majd a szabadság egyszerű élvezetétől menekülve, a tömeggel szembefurakodva távozott.

Hány maki fér a tányérra?

Az etető pillanatok alatt megtelt a sushira és vodkára éhes meghívottakkal, a botox és szilikon index a hétköznapi átlag sokszorosára emelkedett, a plasztikai sebészek pedig csendben mondtak hálát az Úrnak a Kánaánért. Ott volt Debreczeni Zita régi melleivel, Czutor Zoltán az excsajával, aki mégse az excsaja, Presser Gábor szemüvegben, Ladányi Ádám melegkirály a pasijával, Noszály “Nagy Ő” Sándor teljes valójában, és Dundika, aki minden fényképezőgép láttán piruettezett, így gyakorlatilag végigbalettozta az estét.

Nézze meg képeinket!

Gábor, aki egy multinál dolgozik marketingesként, elégedett a rendezvénnyel, bár a csajok nem tetszettek neki. “Szerintem a 2005-ös felhozatal volt a legjobb, azóta jelentősen romlott a színvonal.” A férfi azt is megosztotta velünk, hogy ha lehetősége nyílna rá, az elmúlt három év playmate-jeiből elég ütős csapatot tudna összeválogatni. Ha máshol nem is, hát a hálószobája falán.

Miután a közönség belakmározott, egy busz szállította őket az after party helyszínéül szolgáló Citadella Dance Clubba. A szórakozási lehetőséggel rengetegen éltek, hiszen a kétszintes helyen mozdulni sem lehetett a tömegtől, így tánc helyett inkább pofa és fenék (esetleg mell) vizittel töltötte az időt a nép. A második emeleti VIP terem lenyűgöző kilátását megpillantva az ember sokkal inkább egy üveg borra és egy szenvedélyes partnerre vágyott volna a fehér fotelekben terpeszkedő elit helyett, így nem volt más választásunk: hazamentünk.