Susan Boyle-t másfél hónapja senki nem ismerte saját faluján kívül, és mindenki csak nevetett rajta - beleértve a zsűrit is -, amikor még áprilisban, a válogató szakaszban rendezetlen, őszes hajával, szegényes utcai öltözetben először kisétált a Britain's Got Talent című showműsor színpadára, és bejelentette, hogy híres szeretne lenni.
Egy perc múlva már nem nevetett senki. A közönség őrjöngve ünnepelt, a zsűri tagjai pedig a szó legszorosabb értelmében tátott szájjal hallgatták, amint a skót dombvidék mélyéről előkerült amatőr versenyző a nemzetközi showbiz legnagyobb profi világsztárjait megszégyenítő hangon adott elő egy dalt a Nyomorultak című musicalből.
Piers Morgan, a zsűri egyik tagja - miután magához tért a döbbenetből - kijelentette: az előadás a harmadik évadjában járó műsorsorozat eddigi legnagyobb meglepetése volt. A brit sajtó - és a fogadóipar - onnantól egészen szombat estig eldöntött tényként kezelte, hogy Susan Boyle már meg is nyerte a tehetségkutató műsort.
Boyle be is került a döntő utolsó fordulójába, a Diversity nevű, tíztagú tánccsapattal együtt. Az utolsó pillanatokban, mielőtt a műsorvezető - 15 végtelen másodpercig tartó, drámai hatásszünet után - bejelentette a győztes nevét, a kamera majdnem végig az újdonsült énekes sztárt mutatta. Azután elhangzott a név: Diversity.
A csoport 12 és 25 év közötti fiatalokból áll - közülük többen testvérek -, és alig két éve alakult. A társaság az utcai táncosok akrobatikáját fejlesztette tökélyre, koreográfiájának egyik fő eleme a mozdulatok, különböző táncelemek szinte robotszerű egyidejűsége és összhangja.
Simon Cowell, a műsor vezető producere és zsűrijének elnöke - aki nem kifejezetten arról ismert, hogy kedveskedő dicshimnuszokat zeng a versenyzőkről - a szombati előadás után a Diversity produkciójáról csak annyit mondott: az maga volt a színtiszta tökéletesség.
Susan Boyle, aki az idegességtől jól láthatóan reszketve, magában fohászkodva várta a győztes nevének bejelentését, az eredményhirdetés után szinte megkönnyebbülve tapsolt a vetélytársaknak. Ez talán nem is csoda: a sztárélettel járó megpróbáltatásokhoz egyáltalán nem szokott Susant rendkívüli módon megviselte a körülötte hirtelen támadt hatalmas felhajtás.
Első fellépése pillanatától nemhogy híres, de egyenesen világszenzáció lett, nevétől - és előadásától - hangosak voltak a vezető amerikai tévétársaságok hírműsorai is, a színpadon töltött első öt percének felvételét pedig már jóval több mint százmillióan látták a különböző internetes videóportálokon.
Egyszerű falusi házának bejáratánál tábort vert a világsajtó, ha kilépett az ajtón, fotósok hada vette üldözőbe, a bulvárlapok gúnyolták rendetlen hajáért, majd azért bírálták, mert rendbe hozatta frizuráját.
Susan Boyle végül kis híján megtört a hatalmas nyomás alatt, és nem cáfolt hírek szerint majdnem kiszállt a versenyből a döntő előtt; állítólag Cowell személyesen győzködte, hogy ne adja fel.
A várt győzelem elmaradása ellenére is azonban szinte biztosnak tűnik a karrier a londoni West End színházi világában. Úgy hírlik, nem más, mint Lord Andrew Lloyd Webber, a musical koronázatlan királya készül neki szerepet ajánlani.