A nyerés a férfiak dolga
Lassan tíz éve már, hogy a televíziós szezonok középpontjában gyakorlatilag a világ minden tévécsatornáján egy-egy éneklős tehetségkutató áll. Mindegyik franchise próbálja kicsit máshogy megközelíteni a dolgot, az egyik azt mondja, a hangot keresi, a másik a tehetséget, vagy a sztársághoz szükséges pluszt, a lényeg azonban mindig ugyanaz: énekesi népszerűségi versenyről van szó. És mint mindenhol, ahol a közönség dönt, ezekben a műsorokban is könnyebb egy férfinak győzni.
Ennek ezer oka van – olyasmiket szokás idézni, hogy a nők a másik nőre riválisként tekintenek, míg a férfi, ha szavaz csak nem fogja holmi nőre pazarolni a szavazatát, nyilván könnyebben voksol egy férfira. Mindkét nem a férfiak győzelmében érdekelt, és úgy vagyunk megcsinálva, hogy a férfiaknak valahogy még jobban is áll, ha diadalmaskodnak. A TV2 Megasztár-szériája kivétel annyiban, hogy hat év alatt csak két férfigyőztes volt (Caramel és Király Viktor), de egyébként az ilyen műsorokat többször nyerik férfiak. Az RTL történelmében még egyáltalán nem volt női győztes: a magyar X-faktor eddigi két befejezett műsorfolyamát és a Csillag születik eddigi négy befejezett műsorfolyamát mind-mind férfiak nyerték. (Bár az énekléshez nincs köze, de jellemző az RTL-klubra, hogy a Való Világot is mind az ötször férfi nyerte. Egy nő az RTL-en valamiért nem nyerhet semmit.) Hiába beszélünk most ennyit Csobot Adélról és Lass Beáról, az eddigiek alapján nulla a valószínűsége, hogy bármelyikük megnyeri majd az idei szériát.
De külföldön is könnyebben hoz ki férfit győztesnek a közönség: a brit X Factorból eddig nyolc adás volt, és ebből ötször nyert férfi, míg az USA eddigi legsikeresebb tehetségkutatóját, az American Idolt 2007 óta, azaz az utóbbi öt évben mindig egy-egy gitározó fehér férfi nyerte, 11 szériából összesen csak négyszer nyert nő. Fölösleges tovább sorolni a bizonyítékokat: nyilvánvaló, hogy a tehetségkutató tévéműsorok a férfiaknak kedveznek.
Az éneklés a nők dolga
Szóval könnyen nyernek a férfiak tehetségkutatót, de kérdés, hogy minek. A korábbi évek azt mutatják ugyanis, hogy sokkal könnyebb egy nőnek megvetnie a lábát a popbizniszben egy énekversenyben való győzelem után (vagy akár csak szereplés után), mint egy férfinak. A hazai szereplők megítéléséhez viszonylag nehéz objektív kritériumokat találni, de talán nem túlzás azt állítani, hogy a figyelem középpontjában maradt énekesek itthon is általában hölgyek. Ha az évek óta sztárnak számító tehetségekre gondolunk, az embernek elsősorban Tóth Vera és Gabi jut eszébe, aztán Rúzsa Magdi és Oláh Ibolya. Négyük közül kettő nem is nyert, mégis évek óta pályán tud maradni.
De sokkal plasztikusabb a nemzetközi összehasonlítás. A brit X Factor által eddig kitermelt legnagyobb (és egyetlen nemzetközileg is ismert) sztár Leona Lewis, míg az American Idol nyertesei közül Kelly Clarkson futotta be a legnagyobb karriert, aki győzelme után 7 évvel is első tudott lenni a Billboard slágerlistán.
És persze nem csak a korábbi tehetségkutatósokra igaz, hogy mostanság könnyebben boldogulnak, ha nem férfiak. Jól mutatja, mennyire uralják a XXI. század könnyűzenéjét a dívák, hogy pl. a 2011-es évben csak két férfi énekes tudott első lenni a hivatalos amerikai slágerlistán (Bruno Mars szólóban és Adam Levine a Maroon 5 frontembereként). A legnépszerűbb dalokban hallható férfiak egyébként mind rapperek, tehát nem énekelnek, de gyakran ahhoz a pár sornyi raphez is csak egy énekesnő számában a második és a harmadik refrén közötti kiállásban jutnak hozzá. Egyébként kik szállították a No1 slágerek zömét 2011-ben? Olyan hölgyek szólóban, akik zseniálisan adják elő a nekik (néha általuk) írt dalokat: Rihanna, Katy Perry, Britney Spears, Lady Gaga és persze Adele. Hozzájuk hasonló férfi szólóénekes pedig jelenleg nincs. És régen se sok volt.
Egy férfi nem tudná megcsinálni, amit Rihanna
Egy hatalmas női énekhanggal hatalmas dolgokat lehet elérni. Olyan legendák építettek csodaszámba menő karriert elsősorban a hangjukra, mint Tina Turner, Whitney Houston, Mariah Carey, Celine Dion vagy legutóbb Adele vagy akár Susan Boyle. Ehhez képest amikor szerkesztőségünkben felmerült, hogy van-e jelenleg olyan népszerű férfielőadó, aki először is kiváló énekhangját helyezi produkciója középpontjába, hosszas tanakodás után csak egyvalakinek jutott eszébe egy: Michael Bublé. Színtelen-szagtalan házimunkaaláfestőzene, de kétségtelenül roppant népszerű, igaz, csak az idősebb, de még popfogyasztó nők körében.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a popzene ne lenne tele elképesztően jó férfihangokkal Elvistől Barry White-on és Freddie Mercuryn keresztül George Michaelig. Bár ez utóbbi kettőnél valóban meglehetősen hangsúlyosak voltak a produkción belül az énekesi kvalitások, egyikük húsz éve halott, másikuk tíz éve sikertelen, és valószínűleg nem véletlen az sem, hogy mind a ketten melegek. Egyszerűen egy férfit nem tud a közönség elfogadni abban a szerepben, hogy jó hangja van, és ezt mások által (neki) írt számok eléneklésével demonstrálja. Rihanna így vált mára a világ legnagyobb popsztárjává, de ugyanezt egy férfi manapság nem tudja megcsinálni.
A Frank Sinatrák és Tom Jonesok korszaka nagyon régen lejárt, ma már a hangszálakrobatikát kifejezetten férfiatlan műfajnak tartja a közvélemény. Egy férfi lehet kemény és belevaló, lehet jó dalszerző, többé-kevésbé még érzelmes is lehet, kivételes esetben, ha nagyon muszáj, egy kicsit táncolhat is, de semmiképpen ne skálázzon és ne hajlíthasson, hanem legalábbis gitározzon az ének mellé, ha nem szeretné, hogy buzinak nézzék. Egy jó férfihang gyakorlatilag titkolnivaló: az utóbbi évtizedek popzenéjének egyik legerőteljesebb, legkülönlegesebb férfihangja Dave Gahané, mégis soha senki nem hallgatott még Depeche Mode-ot az énekes hangjáért. Pedig nem sok férfi van, aki ezt így el tudná énekelni:
Ezért vannak meglőve a tehetségkutatókat sorra nyerő férfi énekesek: egy olyan szerepben nyerik meg a műsort (jó hangú énekes mások számaival), amely szerep a popzene mai közönsége szerint a legszigorúbban csakis a nőknek van fenntartva, mint a vízi sportok között a műúszás. Ha a műsor után talpon akarnak maradni, muszáj nekik nemcsak énekesként, hanem zenészként és dalszerzőként is elismertetni magukat, ahogy ezt Caramel is tette, vagy küzdenie kell a melegezéssel, mint most éppen Fehér Zoltánnak, vagy persze elő is lehet állni a farbával, Adam Lambert nyomdokain haladva.