Iszonyatosan nézett ki a mellem, már a barátomnak sem mertem megmutatni – írta olvasói levelében Edina, aki megosztotta velünk, hogyan lett az anorexia nervosa rabja, és hogyan küzdötte le végül a betegséget. Ezt a táplálkozási zavart hagyományosan a szépségidál hajszolásával szokták összefüggésbe hozni. Ez esetben azonban egy szerelmi csalódás váltotta ki.

„Éljen J-Lo, éljenek a nagy, feszes seggek és mellek, a szép, izmos karok, és a matató, markolászó férfikezek”- összegezte saját történetének megírása után a tanulságot olvasónk, aki a táplálkozási zavarokat részletező cikkünk megjelenésére reagált.

A önértékelési zavarokból eredő betegségek közül az egészséges étkezés rögeszméjével, az ortorexiával foglalkoztunk bővebben. A csupán néhány éve regisztált betegségen kívül kitértünk a falási rohamokkal jellemzett bulímiára, és az anorexia nervosára is, amelyik a karcsúság érdekében az önkínzás kultuszát jelenti.

165 centiméter, 32 kiló

A három említett étkezési zavar közül az anorexia nervosa kapja a legnagyobb publicitást, évek óta a divatszakma egyik slágertémája. Több divat-nagyváros mellett idén a franciák is elfogadtak egy ajánlást az anorexia elleni küzdelem lépéseként, ezért kifutóikon csak úgynevezet egészségesen karcsú modellek jelenhetnek meg. Másfél évvel korábban Roselyne Bachelot a francia egészségügyi- és sportminiszter kezdeményezett a témáról egyeztetést, aki szerint nemcsak a divatszakma számára jelentősek azok az esetek, amelyek javarészt brazil modellekkel történtek meg, hanem tanulságosak minden fiatal nő számára. A 21 éves brazil Ana Carolina Reston 2006 őszén, szívrohamban halt meg, miután hosszú hónapok alatt 174 centiméteres magasságához 40 kilóra éheztette magát. A modellek önkínzására a provokatív munkáiról ismert Oliviero Toscani olasz fotós a maga műfajában reagált, és a 32 kilós és 165 centis francia modellről, Isabelle Caróról plakátot készített elrettentésül. A divatszakma úgy döntött, a betegesen sovány modelleket nem engedik a kifutóra. Csupán a Berlini Divathéten nem tarották be az anorexia-ellenes szabályt, mondván, nem tudtak róla.

A betegséget hagyományosan összefüggésbe hozzák a média közvetítette szépségideál hajszolásával, de az esetek egy részében ennek köze sincs a külsőt illető elvárásokhoz. Olvasónk, akit most Edinának nevezünk, nem a divatszakmában szeretett volna elhelyezkedni, hanem szerelmi csalódás érte.

Úristen, hogy lefogytál, jól nézel ki!

„Elindultam a lejtőn, a legborzasztóbb az volt, hogy egyáltalán nem volt nehéz. 13 éves korom óta volt rajtam 6-8 kiló felesleg - 163 centiméter a magasságom, a testsúlyom 58 kiló. Nem voltam kövér, csak olyan kis masszív, ahogy az akkori barátom fogalmazott. 24 éves koromban nagyon szerelmes voltam, és egyik napról a másikra vége lett a kapcsolatnak. Rettenetesen kikészültem - eszméletlenre bőgtem magam, és hasonló szépségek, majd észrevettem, hogy négy nap alatt fogytam hat kilót. És akkor elkezdődött. Akik nem tudták, hogy mitől történt mindez, azzal fogadtak: úristen, hogy lefogytál, de jól nézel ki! Elkezdtem nézegetni magam: jé, de jó, itt is vékony, ott is vékony, hát ez fasza. Nem kellene visszaszedni, amit leadtam.

Az egykoron szép melleim, mint két zacskó

A munkabírás és a nemi vágy csökken

Az éhezés élettani hatásairól egy korábbi cikkünk kapcsán kérdeztük Dr. Shafer Eszter belgyógyászt. A hosszú ideig tartó táplálékmegvonás esetén a szervezet energiaforrásként használja fel a szöveteit, ami a zsigerek és az izmok, valamint a zsírszövet extrém destrukciójához vezet. A szervek tömegének csökkenése leginkább a májat és a bélrendszert érinti, mérsékelt csökkenés tapasztalható a szívben, a vesékben, a legkisebb pedig az idegrendszerben. Az éhezés a legtöbb szervrendszert érinti, jellemző tünete a gyomorsav hiánya és a hasmenés. A szív mérete és a perctérfogat csökken, a pulzus lassul, a vérnyomás esik. Tartós éhezés során az intellektus megmarad, de az éhező ember a környezete felé közönyössé, vagy túlzottan ingerlékennyé válhat. Munkabírása csökken, nemi vágya alábbhagy, immunrendszere drámaian romlik. A nők esetében a menzesz elmarad, vérszegénység alakul ki.

Elkezdtem kevesebbet enni, minden ételnek a kalóriatáblázatát vizsgálgatni a közértben. Az ember hamar rájön olyan trükkökre, hogy például a gnocchiban fele annyi kalória van, mint a spagettiben. Eljött a nap, amikor a mérleg kijelzőjén 46 kg volt. Kicsit megijedtem, főleg, hogy a barátaim is elkezdték mondogatni, hogy úgy látják, mintha kezdenék nagyon vékony lenni, és megpróbáltam friss szemmel a tükörbe nézni. Mit találtam? Egy vékony csajszit, akinek a mellei - az egykoron szép, kerek, és feszes mellei - mint két zacskó, lógtak. A bordáim kint, a karom borzasztó látványt nyújtott. Odasomfordáltam a barátomhoz, akivel a szakítás után körülbelül két hét múlva ismét együtt voltunk, és az azóta is, hál’ Istennek. Megkérdeztem tőle, hogy mit gondol most rólam? A barátomról tudni kell, hogy vasággyal együtt cirka 50 kilogram, és 190 centi. Elmondta, hogy úgy érzi, lassan elfogyok, pedig mennyire szerette, amikor volt mit fogni rajtam. Azt mondta, szép vagyok így is, de azért egy kicsit igazán hízhatnék.

Nem csak a kilókat, de az agyunkat is elhagyjuk

Mindez másfél éve történt, azóta sikerült feltornáznom magam 50-52 kilóra, elkezdtem sportolni is, és sokkal jobban érzem magam. Igaz, amit az anorexiásokról állítanak, hogy olyankor tényleg nem látják a saját valós külsejüket. Most nézegetem a régi fotókat, és teljesen el vagyok rémülve attól, hogy néztem ki.

Az ehhez hasonló betegségben szenvedő embereknek sok szeretetre van szükségük, és olyan emberek véleményére, akiben bíznak és bízhatnak. Nekem hiába mondta anyukám, hogy vékony vagyok, azt gondoltam, hogy neki más a szépségideálja, mint nekem. A barátnőimnek szintén nem hittem, mert azt gondoltam, hogy irigyek rám. Igen, az ember nem csak a kilóit hagyja el ilyenkor, hanem az agyát is. Meg kell mondjam, a mellem állapota tartott vissza attól, hogy végleg elfogyjak. Iszonyatosan nézett ki, már a barátomnak sem mertem megmutatni, és amikor erre rájöttem, akkor esett le, hogy mekkora a baj. bizonyos kor után egy nőnek választania kell az arca és a segge között - és bizonyos kiló után a segge és a melle között”- zárta történetét Edina.

Anorexia nervosa: az étvágy elvesztése

Erről a betegségről elsőként a francia Ernest-Charles Lasègue és a brit William Gull írt az 1870-es években. A betegség szó szerint lefordítva annyit jelent, hogy az étvágy elvesztése, a nervosa pedig a kór lelki eredetére utal. A fiatal nők körében előforduló táplálkozási zavar, átlagosan 1-4 % az előforuldulási aránya. A statisztikák szerint a lányoknál tipikusan 13-20 éves között alakulhat ki, és ennek több tényező közül az egyik oka korunk szépségideáljaiban és nagy elvárásaiban rejlik. (forrás: Wikipedia)