A műsor indulásának apropóján a Velvet ellátogatott a kulisszák mögé, erről ide kattintva olvashatja el a beszámolónkat. A forgatási helyszínek bejárása után Rákóczi Feri interjút is adott lapunknak.
Tőled mennyire áll messze a trollkodás?
A konyhában nagyon messze áll, egyébként meg nagyon közel. Én a gyerekeimmel is próbálok mindig belemenni ilyesmibe. Ha kérdezik, hogy megyünk-e nyaralni, egyből rávágom, hogy „nem, sajnos ebben az évben nem”, de közben meg lehet, hogy már le is van szervezve. Imádom szivatni őket, de azt is, ha ők trollkodnak meg engem. Konyhában viszont nem szeretem csinálni. Elég sokat főzök otthon, és akkor kifejezetten ideges tudok lenni, amikor valaki belenyúlkál.
A műsorban hogyan lehet ezt jól csinálni?
Szerintem a legfontosabb, hogy terelj. És hagyj nyomokat másokról. Általában be szokták venni. Ha szépen áttereled a gyanút másra, akkor szegény ártatlan áldozat ott sikoltozik, hogy „de nem én voltam, nem én voltam”. Az alapanyag-eltüntetés is jól szokott működni, mert azzal nem lehet mit csinálni – a kamrába senki nem mehet vissza.
Mi történik a megmaradt alapanyaggal?
Minden este óriási bulit csapunk, a stábot megvendégeljük és mindent megeszünk – hangzana jól az igazság, de ilyet mégsem szoktunk csinálni, nem esszük ki a kamrát (a kész, nem széttrolkodott ételeket viszont megesszük a stúdiódióban). Az alapanyagok nem mennek tönkre, amit nem használnak fel a kamrából, az megmarad másnapra, nem cseréljük folyamatosan és nem dobjuk ki feleslegesen.
Még szerencse, hogy nem kell megenni mindent...
Hát vannak szörnyű ételek, amiket nem is tudnánk, de vannak egyébként kifejezetten jól sikerült fogások is. Sőt, olyan is volt már, hogy a Troll véletlen jobbá tette az ételt.
Kinek drukkolsz?
Csak a trollnak. Rozina a jó ételek mellett van, én meg a troll mellett, hogy minél több pénze legyen.
Zömében Rozina kóstolja a fogásokat, de időnként te is megízleled őket. Ilyenkor félted a gyomrod a troll művétől?
Rozina már az előző évadban is átengedte kóstolásra azokat a fogásokat, amik ehetetlennek tűntek, úgyhogy mondhatjuk, hogy kezdek megedződni.
A főzés a te életedben is fontos szerepet tölt be. Mikor van időd jobban belemerülni?
Amikor nem forgatok, akkor nagyon sok időt fordítok erre. Órákat tudok áldozni a főzés oltárán. Nálam simán belefér egy tizenkét órás marhaszegy füstölés, egész éjszakán keresztül.
A gyerekeket is belevonod a főzésbe? Az Instagram-oldaladon azt is megmutattad, hogy sushit készítettél velük.
Igen, gyakran főzünk együtt, a srácok igénylik is az együtt töltött időt, a beszélgetéseket és közös nevetéseket. Nekem pedig fontos, hogy otthonosan mozogjanak a konyhában, hiszen alapvető készségek elsajátításáról van szó. Ugyanakkor fura korban vannak, hiszen kiskamaszok. Ilyenkor azt, amit a szülővel kell csinálni, inkább kerülik, de időnként azért jönnek, meg vannak ötleteik. Az édességkészítést, sütisütést rohadtul szeretik. Akkor ott van: „Jaj, apa, hadd én olvasszam a csokit”. Ilyenkor tudom, hogy kétszer annyi csokoládémennyiséget kell feldobni, mert hamar elfogy, nagyon szeretik. Alapvetően egyébként mi mindent nagyon szeretünk együtt csinálni.
Többször olvashattunk korábban az életmódváltásodról. Hogy haladsz?
Hát igen, idén 20 kilóval könnyebben kezdtem az évet, mint tavaly, nem is csoda, hiszen heti ötször futok vagy biciklizem, nyáron pedig úszom is. Habár későn, 44 éves koromban kezdtem el aktívan sportolni, ma már el sem tudom képzelni máshogy az életemet, mert rájöttem, hogy nem csak magam miatt kell vigyáznom az egészségemre.
Nálatok a családban hagyomány, hogy amikor tehetitek, együtt étkeztek?
Mindig együtt étkezünk, hiszen ilyenkor tudjuk megbeszélni a nap történéseit, hogy kinek milyen napja volt az iskolában vagy a munkában. Ezért ezt a kis időt nem a tévé előtt, hanem egymás társaságában töltjük, sőt igyekszem arra is figyelni, hogy mindig más-más fogások kerüljenek az asztalra.
Honnan ered a konyhaművészet iránti szereteted?
Egészen gyerekkorom óta rajongok a jó ételekért, hiszen anyám nagyszerű szakácsnő volt, mindig jókat ettünk. Ráadásul az alapanyagokat is mi magunk termeltük, még az állatokat is mi neveltük, így azt mondhatom, hogy mindig is meghatározó szerepet töltött be az életemben a gasztronómia.
Milyen okból kifolyólag nyitottál éttermet?
Egy átitalozott éjszakán született meg a döntés. Egy jó barátom, és most már üzlettársam, egész éjjel győzködött, hogy nyissunk közösen egy éttermet, és – megfelelő mennyiségű fröccs elfogyasztása után –, reggelre megállapodtunk és kezdetét vette a Korhely Faloda & Daloda tervezgetése.
Mennyire volt tudatos döntés, hogy az étlapon többnyire házias, magyar ételek szerepeljenek?
Abszolút, mindenképpen magyar éttermet szerettem volna, hiszen ehhez értek igazán, ez az a konyhaművészet, amivel teljesen azonosulni tudok. Olyan helyet hoztunk létre, ahol a klasszikus fogásokra éhezők tökéletesen elkészített ételeket fogyaszthatnak.
(Borítókép: Rákóczi Feri. Fotó: Kaszás Tamás/Index)