Casino
Fenyő Iván csak beugrott egy rész erejéig az RTL klubbon február 15-én indult Casino című sorozatba. Nem tudja, lesz-e folytatása a felkérésnek, de az alkotók már mondták neki, hogy szeretnék, ha más részekben is szerepelne. „Nagyon gyorsan történt minden, délután négy-öt körül felhívtak, hogy ki kéne segíteni a stábot, mert a színész, aki eredetileg elvállalta, nem tud menni mégsem. Kérdeztem, hány jelenet van, mondták, hogy négy, és reggel négyre jön értem az autó. Átküldték a forgatókönyvet, megtanultam, de nem igazán tudtam aludni, mert azért egy olyan forgatás előtt, ahol pár órával a felvétel előtt szólnak, és még épphogy meg tudta tanulni az ember rendesen a szövegét, nem igazán alszik. ” Persze nem bánta meg, hogy mint egy halálugró segített a barátainak, mert jó érzés, hogy megmentette a produkciót, most meg forog a neve egy kicsit a köztudatban és az mindig jól jön egy színésznek.
Kultúrsznobizmus hiánya
Megnézte ugyan a Casino részét a tévében, ám elég kritikus önmagával szemben, ezért inkább olyan filmeket néz, amikben nem szerepel. Általában egyezik a véleménye a közízléssel, sokkal inkább, mint a szakma véleményével. „A közízléssel, és általában az átlagemberek ízlésével, gondolkodásmódjával sok esetben hamarabb egyetértek, mint a néha ugyanazt a produkciót teljesen más szempontok alapján, kitekert kultúrsznobizmussal megítélő szűk kritikusi réteg véleményével. Ami megfogja a hétköznapi emberek szívét, az az enyémet is megfogja.”
Fenyő nem szereti háttérinformációval a fejében nézni az előadásokat, filmeket: „Nem kedvelem azt a hozzáállást, hogy a rendezőt azért kell szereti mert..., vagy azért nem, mert... Nem vagyok ilyen értelemben sznob vagy előítéletes, inkább megpróbálom teljesen laikus szemmel és szívvel nézni a filmeket. Így vagyok az amerikai filmekkel is, de azért az ömlesztett, műanyag filmeket nem bírom, elvárom, valami mondanivaló legyen azért. Az, hogy a gondolkodásmódom olyan, mint egy átlagemberé, nem jelenti, hogy azokat a filmeket szeretem, amiknek nincs mondanivalója. Sőt! És egyébként én igenis hiszek abban, hogy a közönség sem azt szereti. Ha egy film igazán jó, akkor a közönség is imádni fogja, és klasszikus lesz, mint például a Keresztapa.”
Fenyő Iván szerepelt a Bőrnyakúak című amerikai háborús filmben, ahol színésztársaival a szünetben pornót nézett. Leginkább azonban romantikus vígjátékokban játszott főszerepet, mint a Kilenc és fél randi, vagy legutóbb a Made in Hungaria, így érthető módon sokra tartja ezt a műfajt is. „A romantikus vígjátékok közül is klasszikussá válthat egy film, ha rendesen meg van csinálva, nem műfajfüggő feltétlenül a dolog. Például a Pretty Woman, vagy az Igazából szerelem is egy ilyen alkotások. Az utóbbi nagyon emberi, nagyon jó film."
A spermadonor
Fenyő Iván a vízilabdások után kollégájával, Csányi Sándorral előkelő helyezést ért el a spermadonoros szavazásunkon. Arra a kérdésre, miként viseli a 2006-ban ráakasztott jóképű színész címkét, Fenyő nem adott meglepő választ: „Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól a büszkeségemnek, de nem ebből akarok megélni. A jóképűség szerintem nem kizárólag arról szól, hogy kinek milyen babaarca van, vagy mennyire macsós, hanem sokszor arról is, hogy milyen a kisugárzása, megjelenése, aurája valakinek. Készültek rólam már olyan képek, amelyeken úgy nézek ki, mint egy férfi fotómodell egy címlapon, de volt olyan is, amin teljesen más arcom van, adott esetben kisfiús, szomorkás, dühös, előnytelen, stb.., és ez így van jól. Én egy színész vagyok, 'ezer' arcom kell, hogy legyen.” Ezek szerint Fenyő Iván igazán flexibilis ember, legyen szó a munkájáról vagy a külsejéről.