Stohl András drogprevenciós iskolalátogatásainak harmadik állomására, a monori József Attila Gimnáziumba a Velvet is ellátogatott hétfőn, hogy meghallgassuk, milyen egy megbánó ember. Hát, például 178 centi, így inkább a szék támlájára ülve kezdi beszédét, amit a gimnázium hallgatói vegyes érzelmekkel, ám eleinte meglepő fegyelmezettséggel hallgatnak.
Az Isten lehelete...
Az iskola rendhagyó etika órájára elég sokan kíváncsiak, és a súlyos közúti balesetet okozó színész rögtön azzal kezdi, hogy nem könnyű neki ezekről a dolgokról beszélnie, ráadásul a fiatalok nagy része nyilvánvalóan táplál prekoncepciókat vele szemben, de azért örül neki, hogy ilyen sokan eljöttek.
Stohl az egész előadás alatt arra fekteti a hangsúlyt, hogy minden hibája ellenére ő nem szenvedélybeteg, csak akadnak problémái az alkohollal, mert hogy drogozni tényleg csak nagyon ritkán szokott. Legnagyobb hibájának nem is ezek használatát, sokkal inkább a cigizést tartja, mert arról tényleg képtelen leszokni. Előadása nem is igazán arról szól, hogy ne igyanak, drogozzanak a fiatalok, sokkal inkább arról, hogy ellenőrzött körülmények között bulizzanak, azaz ne fogadjanak el piát, figyeljék, nehogy valamit az italukba keverjenek, és semmiképp ne vezessenek ittasan, és utasként se üljenek be piás sofőr mellé. “Nehéz visszajönni, ha megtörténik a baj, nincs visszaút” - mondja. “Előbb-utóbb eltaláltok valakit, ahogy én is eltaláltam, és akkor mindennek vége.”
Csak a bűnbánó ember juthat át rajta
Kiselőadásában aztán kitér arra, hogy a diszkódrogok a legveszélyesebbek, mert sosem tudhatja az ember, hogy azokban mi van, és megemlíti azt is, hogy bár szinte mindig a fűvel kezdődnek a bajok, az még a legveszélytelenebb mind közül, ami jó, mert általában a honi közvélemény a füvet a heroinnal emeli egy szintre, ami elég erős túlzás. “A heroin az ördög dolga, én soha még csak ki sem próbáltam.” Stohl beszél arról, hogy mekkora stresszben élt az állandó melók mellett, meg arról, hogy előadások után jó egy pohár itallal lazítani, csak azt nem tudja megmagyarázni, még saját magának sem, hogy miért ült autóba.
Előadása után az iskola hallgatói kérdezgetik, és rögtön az elején elmondja, hogy ő bizony nem volt soha drogos (alkalomszerűen élt kokainnal), akkor már inkább társasági alkoholista, bár az se volt, majd hozzáteszi, inni amúgy jobban szeretett, viszont az ő munkája mellett egyiket sem lehet folyamatosan csinálni, úgy ugyanis nem lehet dolgozni.
A gyerekek tényleg kegyetlenebbek, mint a felnőttek, becsületesen feltesznek minden olyan kérdést, amit szüleik otthon felhoztak a tavaly május nyolcadikai baleset óta, így aztán persze feljön az adekvát "Mi Lett Volna, Ha A Te Gyereked Ül a vétlen autóban" - kérdés, amire Stohl azt válaszolja, hogy nagy baj, mert nagyon ideges lett volna, ettől függetlenül nem biztos, hogy elítélne mást, annak fényében, hogy ő is hibázott már.
A bűnbánó ember megalázkodik az Isten előtt
Más azt boncolgatja, hogy miért csinált kvázi segget a szájából azzal, hogy ígérete ellenére mégsem fogadja el a bírói határozatot, és fellebbez, de erre is van észszerű magyarázat: igen erősnek érzi a 2 év 4 hónapos börtönt azért, amit tett. Egy év hat hónap fogházat adna azért magának, mert tényleg durva, amit elkövetett. Akad olyan is, aki egyenesen azt nehezményezi, hogy Stohlnak ezek után még van képe továbbra is a médiában szerepelni, na nem a színházban, mert az a szakmája, hanem a tévében. Stohl válasza: el kell tartsa a családot, úgyis a munkaadó dönti el, hogy alkalmazza-e.
Szóba kerül az is, hogy vár-e enyhítést, és, hogy az, hogy most az országot járja összefügg-e ezzel. Hát hogy a fenébe ne függne össze, ez közmunka, mondja, azért is csinálja, hogy lássák, többé tényleg nem akar hibázni. "Ez jó nekem is, hiszen a bíróság látja, hogy megbántam a dolgot, ráadásul nem tervezem abbahagyni ítélet után se. Az ítéletet azért is érzem nagyon soknak, mert erre egyáltalán nem számítottam, ráadásul már tavaly május óta bűnhődöm, higgyétek el" - mondja, és hozzáteszi, azt se bánná, ha tíz évig nem vezethetne ezek után, öt évig meg úgyse fog.
Akad, aki ezt is csak színészi alakításnak véli, de aztán meggyőzi a színész azzal, hogy nem nagyképűsködik, és nem moralizál, de akkor is nehéz elhinni, hogy komolyan gondolja, amiket a fiataloknak mond. "Nem csak magamon segítek ezzel, remélem, hogy engem meghallgatnak. Ha csak ketten mennek úgy haza, hogy ez valamikor eszükbe jut, az már jó."
Azt, hogy feleségére akarta hárítani a dolgot, a fogyasztott drog számlájára írja, hozzátéve, hogy tényleg elhagyta a száját, az, hogy vezessen Ancsika, de ez volt a maximum, sem a rendőröknek, sem másnak nem hazudta, hogy a nő vezetett, amit nem is tudott volna megtenni, hiszen legalább öten látták, ahogyan kitántorog a kocsiból.
A végére aztán oldódik a feszültség és a figyelem is, felbátorodnak azok, akik feltehetően a gimnázium vezéregyéniségei, így kiderül Stohlról, hogy főiskola után füvezett először Amszterdamban, és nagyon sokat nevetett tőle, aztán az is, hogy rossz döntéseket igen gyakran hoz, hiszen már egyszer majdnem belehalt egy balesetbe, valamint, hogy azt még ő maga sem tudja, hogy csíkot vagy kulcsot tolt-e, viszont legalább egy nagyon vagány srác van a monori suliban.
A bűnbánó ember letérdel Isten előtt
Mivel még sosem volt elítélt, a Csillag Születik exműsorvezetője nem tudja, hogy megcsinálják-e a börtönben, így nem ettől tart a legjobban, sokkal inkább attól, hogyan reagál a bezártságra ő, akinek a szabadság a mindene. A kisfiú ajánlja a színésznek, hogy kezdjen el gyúrni, amit ő megígér, hogy el is kezd, amennyiben ez megnyugtatja a kulcsos srácot. A szóviccekre, amit a nép a balesete óta gyártott (Óvakodj a részeg autóstohl, stb) nem tud mit reagálni, hiszen ő közszereplő, meg hibázott is, hát vállalnia kell a sok szart, ami a nyakába zúdul, ez is így van jól, csak a gyerekeit sajnálja, mert nekik még mindig az apjuk, és szeretik őt a hibáival együtt.
Stohl komolyan kapja az ívet, a végén azért láthatóan megemelkedik a vérnyomása, amikor a másik nagyon vicces kedvű diáktól azt a szülőktől gyakorta elhangzó kijelentést kapja, miszerint baj van a világgal, hiszen egy hétköznapi embert már rég lecsuknak ilyesmiért, te meg még mindig szabadon mászkálsz. "A te agyadban, abban van a baj" - válaszolja Stohl. "Súlyos, sőt halált okozó baleset elkövetése esetén se csukják le az embert, csak a másodfokú ítélet meghozatala után, ha egyáltalán lecsukják, mert sokszor van, hogy csak felfüggesztettet kap. Van még kérdés? Kösz a keménységet."
Letérdel!
A színész az előadás után, kissé leizzadva közli velünk, hogy ez most igen kemény kör volt, de ez így van jól, valamint elmondja, hogy még legalább tíz helyre, köztük a határon túlra is el fog menni, hirdetni az igét, míg ügyvédje arról nyilatkozik, hogy bizony van remény, vannak új fejlemények.