Szeptember 11-re esett Schobert Norbert utolsó közös szabadtéri aerobicedzésének időpontja. Ez alkalomból a fitneszguru és a lihegő egybegyűltek egyperces néma csenddel emlékeztek a terror áldozataira, csak az Indexet vetették ki a szívükből.

Hétfő délután hat előtt pár perccel a Margitszigeti Atlétikai Centrum bejáratánál láthatóan tapasztalt, fürdőlepedőkkel és jógaszőnyegekkel felszerelt érkezők tolonganak a Norbi-féle muffinért a kihelyezett standoknál. Perceken belül kezdődik ugyanis a fitneszguru idei utolsó szabadtéri aerobicedzése, ami azért érdekelte különösen a Velvetet, mert mint Schobert Norbert weboldaláról tudjuk, két lihegés közt egyperces néma csenddel emlékeznek majd meg 2001. szeptember 11. - és úgy általában a terrorizmus - áldozatairól.

Jogilag maradható fotográfus

A program kezdése a meghirdetett 18.00 órához képest csúszik jó tíz percet, ebben benne van az a rövidke közjáték is, amikor Schobert a Velvet fotósát megpillantva kijelenti, utálja az Indexet, tehát mi itt ne fotózzunk. Nyilvános eseményről lévén szó, ez fotósunkat nem dönti romba, és pár perccel később Norbi is felismeri a helyzetet mert - sajtójogban nyilván járatosabb munkatársaival való egyeztetés után - ismét elkapja fotósunkat: "Ne haragudj, maradj nyugodtan. Megkérdeztem, jogilag maradhatsz". Kollégánk szerint azonban Norbi szemében ekkor nincs szeretet.

#sub#

Norbi, és birodalmának másik oszlopa, Rubint Réka stafétában vezetik az edzést, mellettük referenciamunkáik, Medveczky Ilona és Kovács Kovi István, bár utóbbi megfázásra hivatkozva csak jelenlétével domborít. Schobert a felkonferálásban még a megjelent fotósokra is kitér, akiket szeretettel köszönt "annak ellenére is, hogy az Index szerint mi [a Rubint-Schobert házaspár] rosszindulatból tornázunk".

Schobertnek pedig igazán nem volna miért aggódnia, hiszen a kép reklámfilmbe illő: az egybegyűltek megoszlása nem és kor szerint egyaránt reprezentatív, és mindenki roppant lelkes. Laza, lépegetős-bemelegítős gyakorlattal kezdenek, Norbi megkérdezi a tömeget, felhívja-e a színpadra Medveczky Ilonát, az ekkorra már körülbelül kétszáz fős tömeg pedig, mint a Vitéz László-előadások kiskorú közönsége, lelkesen visítja az igent. Mellettünk egy középkorú hölgyet törpetűsarkúban kapott el a lelkesedés, és a nejlonszatyros nyugdíjas néni is szorgalmasan erősít farizomra.

A terroristák, mint az élet lerövidítői

Norbi ígéretéhez híven az óra tizenegyedik percében lekeverteti a zenét, majd bámulatra méltó gondolati ívvel köti össze az aerobicot a szeptember 11-i tragédiával. Mint megtudjuk, a mozgás az életről, az élet meghosszabbításáról szól, míg a terrorizmus megrövidíti azt - és ez olyan megkérdőjelezhetetlen igazság, amire csak bólintani lehet. A tömeg hatvan másodperces néma csenddel adózik a gondolatnak, majd folytatja a lábemelgetést; a lenyugvó nap fényében a pálya felett szelíd gomolyfelhőként lebeg a szeretet. Reméljük, a képeken is átjön.